Csikmák Imre a régi szép időkről ír most megjelent könyvében. A mondás ez esetben bizonyos szempontból tényleg a rég letűnt kor egy szép korszakát idézi. A sajtó véleményformáló, befolyásolja a közgondolkodást. Nem volt ez másként a rendszerváltás előtti időkben sem.
A szerző az Erről, arról, azokról című könyvében felidézi azokat az éveket, amikor a (cseh)szlovákiai újságírás gyermekcipőben járt. Ír az újságíróképzésről, az újságíró-szövetség magyar szekciójáról, annak megalakulásáról, a felmerülő nehézségekről. Sorait olvasva azon kaptam magam, azon mélázok, hogy a sok nehézség ellenére, milyen jó is volt akkoriban…
A könyv előszavában így ír a szerző: „Könyvemben azokról írok, akik az ötvenes évektől kezdődően a kilencvenes évekig létrehozták és működtették a csehszlovákiai magyar sajtórendszert. Fontos megörökíteni, honnan indultak és meddig jutottak. Nagydobra verem, mert benne és köztük éltem. Korhű dokumentumokkal bizonyíthatom tetteiket, tetteinket.”
A sajtónak nemzetmegtartó szerepe is van. Befolyásolja a nyelvhasználatot. Az olvasók szívesen veszik az anyanyelven történő tájékoztatást, különösen így volt ez a második világháború utáni időkben, amikor más nyelvet nem is nagyon ismertek. Az újságírók azonban képesítés és tapasztalat nélkül kezdtek dolgozni, munkájuk mégis hozzájárult ahhoz, hogy ma még itt vagyunk és nem asszimilálódtunk.
A kötet három fejezetből áll, az elsőben a csehszlovákiai magyar újságírás és sajtó kialakulását ismerteti a szerző, a politikai és történelmi tényekre is kitérve. Ebben a fejezetben ismerteti Csikmák Imre a Szlovák Újságíró-szövetség Magyar Szekciójának megalakulását és működését. Megtudjuk ebből, hogy a szlovákiai magyar újságírók a fizetés szempontjából a hierarchia alján voltak, azaz a szlovák kollégáikkal szemben alulfizetetten dolgoztak, mégis tették a dolgukat.
Csikmák Imre arra is kitér, hogy a magyar újságírók képesítés nélkül dolgoztak, volt olyan szerző, akinek még általános iskolai végzettsége sem volt. A magyar szekciót pedig éppen azért hozták létre, hogy ezeket a problémákat orvosolják, s hogy képesítést kaphassanak a magyar szerkesztőségek munkatársai. A másik probléma az volt, hogy a szerkesztőségek elszigetelve működtek, így a magyar lapok munkatársai nem is ismerték egymást, ezen is változtatni akartak az alapítók.
És elindult az újságíróképzés is. Erről a kötetben már Haraszti Erzsébet szavait is olvashatjuk, s Duba Gyula és Batta György visszaemlékező gondolatai is megjelennek.
„A könyv másik részébe soroltam be csupán néhány oldalnyi terjedelemben életutam rövid történetét úgy, ahogy azt legfiatalabb unokámnak, Katikának elmeséltem és ő ezt feldolgozta” – írja Csikmák Imre a könyv előszavában. Ebben a fejezetben olvashatunk néhány korábban megjelent cikket is a szerző tollából. A harmadik fejezet néhány csehszlovákiai sajtófotós munkásságát mutatja be. A könyvben szereplő személyek kislexikona nem ad teljes képet a sajtómunkatársakról, de sokuk neve ismerősen cseng majd az olvasónak. Érdekes része a kötetnek az első világháború után kiadott lapok néhány címlapjának képes melléklete is, amelyből a kor szellemisége és képi világa is kirajzolódik előttünk.
Az Erről, arról, azokról áttekintést ad a sajtótermékekről is, a lapok megalakulásáról, a példányszámokról, munkatársakról. A nyomdai nehézségekről is tájékozódhatunk. Ez utóbbiak azonban olyan gondok voltak, amelyekkel a mai szerkesztőségeknek már nem kell szembesülniük, hiszen ma már nem kézzel szedik az oldalakat és nem kell a tükör szerint betördelt oldalakat javítani.
Sajtótörténet ez a javából, de nem tudományos leírást talál az olvasó, ha beleolvas az Erről, arról, azokról című kötetbe, hanem olvasmányos sorokat az indulásról, a munkáról, arról a tettrekészségről, amely nélkül ma nem lenne felvidéki magyar újságírás. Még ha olyan is, amilyen…. Most sem ártana egy szövetség, egy újságíró-iskola… és a nagyobb lelkesedés.
Nemcsak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik a sajtóban dolgoznak, hanem mindenkinek, aki szeretné megérteni és megismerni azt a kort, mert fontos adalék lehet a mai világ megértéséhez is.
