A közép-európai filmipar végre magára talált, az elmúlt években fellendülni látszik. Korábban kitűnő filmstúdiók voltak ebben a térségben, majd hanyatlani kezdett az iparág, de úgy tűnik, újramagára talált. A magyar rendezők pedig sorra halmozzák a díjakat is.
A tavalyi Oscar siker után, ismét nyert egy magyar film. „Deák Kristóf rendező és Udvardy Anna producer kapta a Mindenki című alkotásért a legjobb rövidfilmnek járó díjat a 89. Oscar-gálán, helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben” – írja az MTI.
Deák Kristóf a díjat átvéve köszönetet mondott a filmakadémiának, valamint családjának és tanárainak. „Ajánlom ezt a díjat mindazoknak az embereknek, akik jobbá tehetik ezt a világot, a gyerekeknek. Próbáljuk őket jól felnevelni, hogy büszkék lehessünk rájuk” – fogalmazott a rendező.
Egy héttel korábban Enyedi Ildikó: Testről és lélekről című filmje nyerte el a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale).
De most térjünk vissza a Mindenki című filmre. A történet elején teljesen más folytatást véltem, ugyanis a film kezdetén azt sejtette a rendező, hogy egy kislány, Zsófi, új iskolát választva nehezen tud majd beilleszkedni a közösségbe. Bezárkózós, félénk gyermeknek tűnik. De a folytatásban teljesen más történt…
Az új lány is jelentkezik a kórusba, de a tanárnő arra kéri, inkább csak tátogjon, mivel az a célja, hogy megnyerjék az országos bajnokságot. A kislány magába zárkózik, de nem mond a társainak semmit, frissen szerzett barátnője pedig sokszor faggatja őt, miért nem énekel hangosan.
A kitűnő hallással rendelkező Liza ugyanis rájön, a mellette álló Zsófi csak tátog, de nem érti, miért. Végül mégis elmondja Zsófi a titkot, hogy mire kérte őt a tanárnő. A történet mélységét az is adja, hogy Liza éppen Erika tanárnőre hivatkozva kérdezi, miért hazudtolja meg a többieket azzal Zsófi, hogy csak tátog.
Majd a következő próbán Liza észreveszi, hogy a kórus fele csak tátog, ezért ő ott akarja hagyni az énekkart. Ekkor a tanárnő a lelkére beszél. Beszédével bűntudatot akart okozni Lizában, aki végül visszaáll a sorba, de tervet forralnak.
A Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola énekkarának tagjai, az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm szereplői az iskolában 2017. február 27-én, az Oscar-gála éjszakáján (Fotó: Kallos Bea/MTI)
A verseny napján meglepő fordulattal élnek a gyerekek. Feláll a kórus, Erika néni karnagyként a gyermekek elé lép, majd a kórus tagjai csak tátogni kezdenek. Erika néni felháborodva távozik, Liza szólóban énekel egy dalt, majd a kórus is rázendít.
Ennyi a film tartalma röviden. A tanulsága többek között az, hogy a gyerekek össze tudnak fogni, egymásért.
Liza mélységesen csalódott, Erika nénit példaképének tartotta, de azzal, hogy becsapottnak érezte magát, egy világ omlott össze benne. A gyermeki léleknek ugyanis az ilyen kis csalás is a világ végét jelentheti.
A gyermeki szolidaritás, összefogás gyönyörű példáját látjuk a film végén. A felnőttek világát a gyerekek nem értik. Nem értik, miért kell a siker érdekében becsapni mindenkit, miért nem játszhatnak tisztességgel. Az esélyt mindenkinek meg kell kapnia, vélik ők, amit Liza ki is mond. Szerinte a tátogásra ítélt kórustagoknak szintén énekelniük kellene. Hiszen ők is megérdemlik, hogy kibontakozhassanak.
Az a filmből nem derül ki, hogy nyernek-e, de az világossá válik, hogy az énekkar az egyik legjobb dolog a világon, a gyerekek ugyanis példát mutatnak összefogásból és tisztességből. Mikor a tanárnő leszalad a színpadról, már mindenki hangosan énekel, azok is, akik tátogásra voltak ítélve.
