A 2. világháború utáni Csehszlovákia egyik legnagyobb tragédiájára, az 1945 júniusában a közép-morvaországi Přerov mellett kegyetlenül legyilkolt kárpáti németekre, szlovákokra és magyarokra emlékeztek június 18-án vasárnap este Přerovban – jelentette a cseh közmédia.
Történészek kutatásai szerint csehszlovák katonák akkor több mint 260 ártatlan civil személyt lőttek agyon a városhoz közeli Švédské šance (Svéd sáncok) domboldalon. A tragédia kivizsgálása a háború után ugyan elkezdődött, született bírósági ítélet is, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után végül is eltussolták. A szörnyű eseményről évtizedekig szinte nem beszéltek, nem írtak, vagy félremagyarázták, s tényszerűen, objektív módon csak 1989 után szerezhetett tudomást róla a szélesebb közvélemény.
A megemlékezésre a Svéd sáncokon kívül most első ízben annál a tömegsírnál is sor került, ahová idén május végén a több mint 200 áldozat földi maradványait elhelyezték. A férfiak tömegsírját a Svéd sáncokon már korábban felfedezték, s az ott talált csontmaradványokat a přerovi városi temetőben helyezték el. A tragédia helyszínét 2015-ben emléktáblával megjelölték. Tavaly az olmützi temetőben megtalálták majdnem kétszáz nő és gyermek földi maradványait is. Ezeket is kihantolták, majd a férfiak mellé helyezték el őket a přerovi temetőben. „Bár az igazság csak későn derült ki, azt tiszteletben kell tartanunk“ – jelentette ki Vladimír Puchalský, a város polgármestere a kegyeleti aktuson több tucatnyi ember előtt. A megemlékezésen a szlovákiai Dobšina falu képviselői is megjelentek. Az áldozatok mintegy fele ugyanis Dobšinából származott.
„Falunk lakosai szerint ez egy nagy tragédia volt, amely ráadásul akkor történt, amikor már vége volt a háborúnak. Úgy vélem, jó megemlékezni ezekről a szomorú dolgokról is, hogy figyelmeztetésként szolgáljanak a mai fiatal generációnak, hogy semmi hasonló már soha ne történhessen meg“ – nyilatkozta Anna Klausmanová, Dobšina polgármestere a megemlékezés után újságíróknak.
Emlékhely a přerovi temetőben (Fotó: Cseh Sajtóiroda)
Dobšinában a tragédiáról a rendszerváltás óta minden évben a helyi templomban emlékeznek meg, ahol egy tábla is őrzi az áldozatok emlékét. „A meggyilkoltak többsége német nemzetiségű volt, de több szlovák és magyar is volt köztük“ – mondta Tibor Harmata, a szlovákiai Kárpáti Németek Szövetségének elnöke. Emlékeztetett: a 2. világháború után a korabeli csehszlovák hatóságok hamisan azt terjesztették, miszerint Přerov mellett fasiszta német katonákat és a hírhedt SS különítmény tagjait végezték ki. „Ilyen megfontolás alapján maradtak a helyszínen kiásott gödörben csak a férfiak holttestei, míg a nőket és a gyermekeket Olmützben a temetőben hantolták el titokban“ – fejtette ki Harmata. Az áldozatok leszármazottai, rokonai ma is élnek Dobšinában – tette hozzá.
A „přerovi mészárlásként“ ismert eseményekre néhány héttel a 2. világháború lezárulása után, 1945. június 18-áról 19-re éjjel került sor. A přerovi vasútállomáson akkor véletlenül két vonat találkozott: egy civil és egy katonai. Az 1944-ben a szudétanémet vidékre kitelepített és ott dolgozó kárpáti németek hazaigyekvő családjait szállító szerelvény a rendelkezésre álló források szerint június 18-án dél körül érkezett meg a přerovi vasútállomásra, ahol leállították, előnyt adva más, fontosabb szerelvényeknek, ahogy az a háború utáni helyzetben mindenütt normális volt. Nem messze ettől a szerelvénytől vesztegelt egy korábban érkezett katonavonat is, amely a Ligetfaluban állomásozó 17. csehszlovák gyalogezred katonáit szállította vissza Szlovákiába Prágából, ahol állítólag egy díszszemlén vettek részt. Néhány Dobšináról, illetve Szepessségből származó csehszlovák katona észrevette, hogy a civilekkel teli vonaton földijeik utaznak, szóba elegyedtek velük, s ez a hír eljutott Karol Pazúrhoz, a gyalogezred parancsnokához is.
A kétes múltú Pazúr a helyzetet azonnal a maga számára aknázta ki. Azt állította, hogy a civil németek tulajdonképpen volt nácik, háborús bűnösök, s ezért meg kell őket büntetni. Cseh történészek szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a nácista vádat a Dobšinából származó valamelyik csehszlovák katona, vagy pedig maga Pazúr találta ki. Az viszont tény, hogy az egész akciót Karol Pazúr vezényelte le Bedřich Smetana, a gyalogezred politikai tisztje hatékony közreműködésével.
Közös ima a tragédia helyszínén (Fotó: Cseh Sajtóiroda)
A katonák éjjel a civileket a Svéd sánc nevű dombhoz vitték, ahol mindenféle bírói ítélet nélkül tarkón lőtték őket, majd egy hatalmas frissen ásott gödörben elhantolták. Cseh történészek kiderítették, az áldozatok között 120 nő, 72 férfi és 75 gyermek volt.
Az áldozatok pontos nemzetiségi összetételét utólag nem sikerült százszázalékosan megállapítani. Döntő többségük német volt, de néhány áldozat szlovák és magyar volt. Mindez a nevek írásmódja, másrészt pedig az érintett Dobšina és egy-két környékbeli más falu lakosainak visszaemlékezései alapján lett megállapítva. A tragédiát csak néhány dobšinai élte túl, köszönve mindezt a különböző véletleneknek. A csehszlovák katonák az áldozataikat megfosztották értéktárgyaiktól, és a vonatot is kirabolták.
Karol Pazúr bíróság elé került, és első ízben 7,5 éves börtönbüntetést kapott. Ezt a prágai legfelsőbb katonai bíróság 1949-ben 20 év szabadságvesztésre emelte. Nagyjából egy évet töltött börtönben, amikor Klement Gottwald akkori csehszlovák államfő amnesztiája alapján szabadlábra került. Írásos bizonyítékok ugyan nincsenek, de az üggyel foglalkozók szerint a szabadulás hátterében Pazúr jó kapcsolatai lehettek a korabeli befolyásos kommunista vezetőkkel.
Emlékhely a Svéd sáncokon (Fotó: Cseh Sajtóiroda)
František Hýbl přerovi történész, aki a tragédiával és annak hátterével már évek óta részletesen foglalkozik, úgy véli: Karol Pazúr nagyon kétes múlttal rendelkezett. Ezzel magyarázható, hogy mindenáron érdemeket akart szerezni magának az újonnan formálódó hatalom szemében. Mindjárt a katonai szerelvény Přerovba érkezése után felkereste a városi katonai parancsnokot, és felajánlotta, hogy katonáival megbünteti a helyi nácikat és kollaboránsokat. A helyi katonai parancsnok azonban Pazúrt elutasította.
Ezután jött képbe a civileket szállító vonat, ahol Karol Pazúr már felhatalmazás nélkül gyilkolt és gyilkoltatott. Hýbl többször leírta: a háború alatt Pazúr például a Hlinka Gárda tagja volt, és testvére az SS-nél teljesített szolgálatot. Pazúr később az oroszoknak is felajánlotta szolgálatait. A civilek meggyilkolásával a legnagyobb valószínűséggel saját múltját akarta eltörölni, és érdemeket akart szerezni magának az alakuló új rendszerben.
A történész azt is kiderítette, hogy Karol Pazúrt eredetileg Karel Kohnnak hívták, és Bedřich Smetana eredeti neve Friedrich Smitzer volt. Ez szintén azt jelzi, hogy a szörnyű přerovi események hátterében egyáltalán nem az állítólagos nácik megbüntetése állt, hanem aljas, személyes indítékok.
