Ünneplőbe öltözött emberek gyülekeznek a budai Batthyány-téren, 11 órakor indul a Rákóczi Szövetség autóbusza Királyfiakarcsára, Rieger Tibor: Magyarok Nagyasszonya szobrának avatására.
Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke a jelentkezők névsorát egyezteti: együtt vagyunk-e mindannyian, akik jelentkeztünk az útra, Kovács Gergelyné Szabó Irén védnök az útitársakat mutatja be, bár sokan jól ismerik egymást, de van köztük németországi orvosnő, erdélyi történész, délvidéki tanár is. A vidám csevegést már Budapest határától felváltja egyfajta lelki felkészülés. Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség hivatásáról, munkájáról és a mai, augusztus 19-i szoborállítás történetéről beszél röviden. Kovács Gergelyné történészként az úti célt helyezi el térben és időben. Idézi a Szent István által előírt tíz falu – egy templom megvalósulását a csallóközi Karcsa folyó nevét viselő tíz falu esetében. A komáromi hídon áthaladva a komáromi vár és Klapka György szerepéről beszél az 1848-49-es szabadságharcban, s a hajdani dicsőséges napok után a majd’ másfél századdal későbbi dicstelen esemény: a bősi vízmű történetéről. Közben a buszon utazó neves művészek közül Józsa Judit kerámia-szobrászt, Beregszászi Olga előadóművészt és Dvorszky Hedvig művészettörténészt felkéri egy-egy rövid vers, irodalmi levél felolvasására.
Tartalmas utazás volt, befutunk Királyfiakarcsára, ahol már több százan gyülekeznek a Cserkészligetben, hogy ünnepi menetté rendeződve induljunk a szoborhoz. A tudósító is hozzákezd feladatához, és a helyszín, a Szent István tér felé haladva megszólítja pár mondat erejéig Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét.
Milyen érzéssel jött Királyfiakarcsára megáldani azt a szobrot, amelynek felállításáért ön is az első sorokban küzdött?
Az első érzés az öröm, hogy ez megvalósult, és hogy elhozhattuk egy olyan közösségnek, amely nehezebb helyzetben van, mint mi. Lelkileg értem, mert kisebbségben élnek, és az nem könnyű. A második érzésem is az öröm, hogy ilyen alkalommal történik mindez, Nagyboldogasszony ünnepe után, Szent István napja előtt, hiszen nemcsak a naptárban kapcsolódik össze a kettő, de a szobor tartalmában is.
***
Herczeg Melinda, a szoboralap egyik védnöke egy kárpátaljai és egy erdélyi hölgy között halad, ő maga a Felvidéket képviseli köztük, hiszen budapestiként ott van minden jeles felvidéki eseményen.
Ezen a tájon született, hogy annyira szívügye a Felvidék?
A férjem született Nagykaposon. /Herczeg Géza jogtudós, akadémikus, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese. A szerk./ 2010-ben hunyt el, de még életében létrehoztunk egy alapítványt, és én azt gondozom halála óta. Az alapítvány a magyar identitás erősítését kívánja szolgálni: iskolákat, könyvtárakat, kulturális műsorokat segítve, tehát mindent, ami a magyar nyelvvel, identitással összefügg. De nemcsak a szülővárosában, hanem természetesen az egész felvidéki magyarság érdekében.
A szlovák környezet hogyan fogadja?
Azt hiszem, hogy jól. Nincsenek rossz tapasztalataim.
Most a szoboravatás után hazatérve feldolgozza az ünnepi pillanatok élményét, aztán mi lesz a következő feladat?
Rövidesen az ősszel Nagykaposra megyek, a szülőházában megbeszéljük az újabb tennivalókat.
***
Amint az ünnepség befejeződött, és a tömeg kezdett visszaindulni a Cserkészligetben tartandó szentmisére, folytattuk a kérdezősködést.
Duray Miklós írónak, a SzAKC elnökének milyen gondolatok jártak a fejében az ünnepség alatt?
Lehet, hogy szerencsés vagyok, mert ma délelőtt én nyitottam meg Ipolyságon egy kiállítást, amelynek ugyanaz az üzenete, mint ennek a szobornak, csak nem Magyarok Nagyasszonya, hanem Boldogasszony. És éppen ezen gondolkoztam, hogy ugyanarról van szó és mégis másról, mert a Magyarok Nagyasszonya az országot védelmezi, a Boldogasszony pedig a nemzetet. De ugyanezt teszik, azt a küldetést töltik be a lelkünkben, és jó lenne, ha ez egyre inkább elterjedne a köztudatban, mert mintha kiüresedne a lelkünk és a fejünk ebben a tekintetben, pedig az az érzésem, hogy ahhoz hogy az ember helyt tudjon állni, ahhoz nem elég csak a tudás, ahhoz érzelmek és hit is szükséges.
***
Vers és ima volt egyszerre, amit Lezsák Sándortól, a magyar Országgyűlés alelnökétől hallhattunk. Kétségbeesés is szólt belőle és reménység is. Miből született?
Esztendők óta Szent István intelme visszhangzik bennem, és ez érvényes volt évtizedekkel ezelőtt és évszázadok múlva is érvényes lesz. Így hangzik: Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Ilyen egyszerű. Ez a dolgunk.
***
Lehet üzenni egy kicsi faluból egy szoborral Európának és a nagyvilágnak? – kérdeztük Csáky Pált az Európai Parlament képviselőjétől – utalva beszédének egyik gondolatára.
Lehet és kell, a felvidéki magyar közösségnek, az összmagyarságnak, Európának és talán a világnak is. A lelki nagyság nem függ attól, hogy valaki egy kis faluban él vagy világvárosban. Sőt! Néha a vidéki csönd többet tud produkálni az ember lelkében.
De meghallja-e a nagyvilág?
Ezért fontosak önök, a média, hogy felerősítsék a hangunkat. Én úgy gondolom, – ahogy beszédemben is mondtam – hogy ha csak az történne, hogy egy szobrot avatunk, az is tiszteletreméltó és felemelő volna, de egy Magyarok Nagyasszonya szobor egy ilyen zavaros világban, ez üzenet is. Úgy gondolom, hogy ezt el kellett mondani, és el kell innen küldeni is.
***
Szabó András előadóművész számos jelentős nemzeti vagy/és szakrális esemény emelkedett hangulatához járult már hozzá. Nem lehet könnyű feladat kiválasztani az alkalomhoz illő verset, különösen ma, hogy tudta, ezzel zárul a szobor körüli ünnepség.
Királyfiakarcsáról sokat olvastam és hallottam Rieger Tibortól, akit innen vittek el gyermekkorában. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy elmondhattam ezt a kis versfüzért, amit két különböző versből állítottam össze. Sík Sándor: Az andocsi Máriához című verséhez tettem hozzá egy kuruc-kori imát, hogy megemlékezhessek az ország-felajánlásról. Sík Sándor 1920-ban talán elsőként reagált ezzel a versével a trianoni diktátum szörnyű következményeire. És annyira természetesnek éreztem, hogy az a kuruc-kori ima kövesse, amely Szoszna Demeter Énekeskönyvében jelent meg és egyidős a Boldogasszony, anyánkkal.
***
A Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorátusának tagjai minden jeles ünnepen felvonulnak ismert viseletükben: fekete cappában és a rend insigniáival. Ezúttal sem hiányoztak a menetből. A szentmise után beszélgettünk Kiss Sándor, nyékvárkonyi lovaggal.
Felséges ünnep volt a mai. Ilyenről korábban a Felvidéken nem lehetett szó, a szocialista időkben csak a templomokban ünnepelhettünk. Az idősebb korosztály átérzi, hogy milyen nagy dolog ez, de jó lenne, ha a fiatalok is jobban felfognák, megismernék. Ők nem élték át, ugye, amit mi, meg az idősebbek átéltünk, a fiatalok ezért másképpen látják a világot. Ha a szülők, nagyszülők nem beszélnek otthon a családjuk történetéről, hogyan, mint éltek, akkor a történelemből hiányozni fog egy darab. És az iskolában, a hittanórákon, a cserkészetben kellene jobban megismertetni a múltat, a jót is, a rosszat is.
***
Nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, ahogy a latin mondás tartja, de a szobroknak is. Hogy Rieger Tibor szobra arányaiban más volt a Máriaremetei Bazilikában, ahol bemutatták, mint itt, ahol állandó helyére került, az természetes. De a jelentése is megváltozott: a Föld, amelyen áll, a Szentkorona, amit tart, és mintha mindig is itt állt volna egy kis felvidéki falú főterén. Így érzi ezt alkotója is?
Nekem nem volt ez meglepetés. Minden jó szobor sajátsága, hogy amikor a helyére kerül, úgy érezzük: onnan elmozdíthatatlan, nélküle az a tér üres lenne. A szobor maga nem monumentális, a gömbbel, a hármas halommal körülbelül 3 méter, de nem centikben kell mérni, hanem szellemiségében. Az volt a szándékom, hogy legyen a karcsúságában is valami égbetörő erő.
Egyúttal végtelen nyugalom, biztonság.
Igen, igen. Az égiek felől mindig ez jön: a „ne féljetek!” intelme. Ha hite van az embernek, akkor nem kell félnie.
***
Puss Sándor felvidéki jezsuita szerzetesként talán a legpontosabban tudja, hogy mit jelenthet ez a szobor az itt élő népnek, magyarnak és szlováknak. Maga a név: Magyarok Nagyasszonya nem zavarhatja a szlovákokat?
Valószínűleg ez lehetőség lesz arra, hogy párbeszédet kezdjünk, hogy megmagyarázzuk, hogy a Szent Korona nemcsak a miénk, hanem a szlovákoké is. Az Asszony a miénk, de a korona közös. Lesz, ami összefog bennünket. Az identitásunk: Mária, nem egy hétfájdalmas Szűzanya, hanem egy büszke nő, aki bátran kiáll, kezében tartja a koronát, de koronája alatt nemcsak magyarok vannak, hanem a szlovák testvéreink is.
Atya három évet töltött itt, Csallóközben. Milyen a nép? Vallásos?
Vallásosnak vallásos, de kevés a hívő ember. Olyan, aki hitéért képes életmódot változtatni, képes megőrizni értékrendjét, képes áldozatokat is hozni. A vallásosság az olyan alapigény, ami megvan bennük, eljárnak a katolikus vagy a református templomba, megtisztelik a helyet, a közösséget is, de valódi hívőt keveset találni.
Napjainkban, amikor Nyugat-Európában sorra zárják be a templomokat, nem az a fontos, hogy eljöjjenek az emberek a szentmisére, istentiszteletre?
Ez kicsit csapdahelyzet, mert a vasárnapi istentisztelet az az egész hét megünneplése. Ha egész héten át semmi közöm nem volt a közösségemhez, akkor vasárnap mit ünneplek? A hívő ember hét közben is hite szerint él.
***
Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség alelnöke, a budapesti Rákóczi Klub vezetője nemcsak az autóbuszutat szervezte, hanem védnökként a tagság körében a szoboralaphoz való hozzájárulást is.
Valahogy az emberek bezárkóztak az utóbbi időben, és nem könnyű őket újra kinyitni, megnyerni egy ügy számára. Kicsit aggódtam is, amikor megbeszéltük a külön busz indítását, de örömmel tapasztaltam, hogy meg tudtuk tölteni a buszt olyan emberekkel, akik kötődnek a Rákóczi Szövetséghez, és éltek a lehetőséggel, hogy eljöhettek erre a gyönyörű ünnepségre. Persze nemcsak a buszt szerveztük, hiszen óriási a tagságunk a Felvidéken, és az ő figyelmüket is felhívtuk az eseményre. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, például a parlamenti választások vagy a népszámlálás, hogy a magyarság nincs jó lelkiállapotban Szlovákiában. Gondoltuk, hogy egy Magyarok Nagyasszonya szoboravatás erőt és új lelkesedést ad, ezért fontosnak tartottuk, hogy a Felvidék minden részéből jöjjenek el az ünnepségre.
Hát jöttek is, nemcsak SK rendszámú, de osztrák, német, román és persze magyar jelzésű kocsik töltötték meg teljesen a hatalmas parkolót.
Nagyon sok ismerőssel találkoztam, és elmondták, mennyire felemelőnek tartották az egész ünnepséget, és milyen nagyszerűnek Lezsák Sándor és Csáky Pál beszédét. Két egészen különböző gondolatmenet és stílus, de mindketten az itteni magyarság és az egész magyarság számára is a legfontosabb kérdésről szóltak: közösségünk megmaradásáról.
