A kassai MaJel központban leplezte le Kukoricás József és Puss Sándor SJ Bartolomé Esteban Murillo Madonna-festményének másolatát. A családi tulajdonba tartozó képet Staudt Mihály restaurátor mutatta be a Rovás Akadémia által szervezett kiállításmegnyitón.
A legősibb szoptató Madonna-festmények egy római katakombában maradtak fenn. Az első meglévő ikon is egy kis római kolostorban, Monte Mario-n található. Egyes források szerint 150-ből, mások szerint az 5. századból származik. A gyermekét szoptató anya ábrázolását manapság sokan szenzációként élik meg, pedig a művészettörténetben nagyon elterjedt motívumról van szó. A spanyol, olasz, német festészeten túl a görög, illetve keleti világ ikonográfiájában is vannak ilyen ábrázolások.
Az arany szín vagy háttér a mennyei Jeruzsálemet, az ígéretet jelképezi, a világoskék a Szűz Mária ikonográfiai színe. Ezek minden európai ábrázolásnál jelen vannak. Nagyon kevés Madonna-festmény maradt fenn az első évezred Bizáncából az ikonoklazmus, avagy a képrombolás miatt. Ezeket az alkotásokat merev kánon jellemzi, mint a ravennai mozaikképeket. A 16. században a tridenti zsinat rendelete alapján megpróbálták eltüntetni az erotikára utaló vallásos jellegű festményeket, illetve lefestették a fedetlen intim testrészeket. A Sixtus-kápolnában is „felöltöztették” a pucér embereket, az angyalkákat.
A Magyar Jelenlét Házában annak a spanyol barokk festménynek a másolatát mutatták be, melyre Puss Sándor jezsuita szerzetes egyéves kassai szolgálata során talált rá egy helyi antikváriumban. A Bartolomé Esteban Murillo keze nyomán született eredeti példány Rómában található, és az atya elmondása szerint laikus szemmel aligha vehető észre különbség a két festmény között. A Madonna gyermekével című festmény másolata a 19. századra tehető. Szerzője ismeretlen, eddig nem sikerült kideríteni. A kép Olaszországból Magyarországra került. Egyes állítások szerint Szinyei Merse Pál ajándékozta a püspökségnek, mely az Eperjes közelében található kastélyból származhatott.
1927-ben görögkatolikus püspökké szentelték G. Nyárady Gojdics Pál Pétert (1888-1960). Eperjesre kerülve a püspök atya úgy érezte, hogy a kép túl provokatív, erotikus. Ezért valamikor a 30-as években a titkárának ajándékozta, több éven keresztül az ő tulajdonában volt. 1952-ben, amikor a püspök atyát a titkárával együtt elítélték és bebörtönözték, a képet, hogy megmentse, a fiának adta. Miután a fia távozott Szlovákiából, a festményt a méreteire való tekintettel nem vitte magával, beadta egy kassai antikváriumba, miután restauráltatta. Mindez 10-15 évvel ezelőtt történhetett – mesélte a kép történetét Puss Sándor, melynek részleteiről az antikvárium jelenlegi tulajdonosától értesült.
A 19. századi másolóművészet gyönyörű példája
Bartolomé Esteban Murillo 1617-ben született, bár a lexikonok tévesen 1618-at írnak. A spanyol művészetek egy nagyon gazdag időszakában alkotott. Általában a Madonnát ábrázoló képek egyik jellegzetessége volt, hogy sem az anya, sem pedig a gyermek nem nézett ki a képből, csak egymással foglalkoztak, ennek felelt meg kicsit rejtett, őszinte arckifejezésük is. Murillo ezt a képet úgy festette, hogy a kép előtt bármely szögben megálló, vagy imádkozó emberre néz a Madonna, de ez a külvilággal való kapcsolat nem számít zavaró tényezőnek. Ez elmondható a Kassán kiállított másolatról is, mely egyike Murillo Cigány Madonnája közel nyolcvan másolatának.
Staudt Mihály, a Pozsonyi Városi Galéria egykori restaurátora és a Pozsonyi Iparművészeti Középiskola nyugalmazott tanára mutatott rá aprólékos elemzésében a másolatra utaló jelekre. „A kép több viszonylatban is bizonyítja, hogy másolat. A 17. században vastag, durva vászonra festettek, ez a kép pedig egy 19. század első felében használatos vékony anyagra készült. A barokk képek színrétege nagyon vastag. Megközelítőleg egy háromnegyed éves munkáról lehet szó. Árulkodó jel, hogy a festmény felülete nagyon finom, szinte fénykép simaságú.
Az édesanyán bár nem antik ruházat van, de nem is egy korabeli parasztlány öltözetére emlékeztető megfelelő darab. Ettől még autentikusabb hatást kelt. Egy családias, nagyon meleg hangulatú képtípus a bizánci merev, szigorú ábrázolás mellett. A képkeretet korai barokk, késő reneszánsz ornamentika díszíti” – hangzott a restaurátor előadásában.
A Madonna és gyermeke című festményt november 28-ig lehet megtekinteni a Magyar Jelenlét Házában Kassán.
