Nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse a magyar néptánc, melynek eredete az ősi korba nyúlik vissza, amikor a tánc a szertartások része volt. A hagyományos kultúra, köztük a tánckultúra védelmére, megőrzésére irányuló törekvés megmaradásunk záloga. Ezt szolgálja a néptánchagyományok kutatására irányuló adatgyűjtés, melyet Takács András és Czingel László Jókán folytatott 2003-ban, ahol az adatközlők Budai László (1936) és Budai Lászlóné Puss Erzsébet (1938) voltak.
Röviden a falu történetéből
„Fellinger Károly szerint a XVIII. század végi okiratok arról tanúskodnak, hogy 1886-ban Jóka három községből: Nagy-Jókából, Kis-Jókából és Újhely-Jókából állt. A mai helyesírás szerint Újhelyjóka helység nevét az 1553. évi adóösszeíráskor említik először Jóka-Újhely néven. Mikovinyi Sándor 1735-ből való térképén a helység Újhely-Jókaként szerepel még határozottan külön állva „Iókától” (Jókától), de a Kis-Jókát a térkép külön faluként már nem jelöli. A falu a XIX. század elejéig az Esterházyak tulajdona volt, és még ekkor is Jóka-Újhelyként ismerték. Jóka és Újhely-Jóka 1960-ban egy közigazgatás alatt Jóka néven egyesült. Az egyesített falu ma megközelítően 3 800 lakosával (a 2011-es népszámlálás adatai szerint 3 906 fő, ebből 2 314 magyar, 1 396 szlovák, 127 cigány, a többi egyéb nemzetiségű. T.A.) a Galántai járás legnagyobb és legrégibb településeinek egyike. A korábban különálló három helység területileg is annyira összeolvadt, hogy a Nagy-Jóka, Kis-Jóka, Újhely-Jóka falunevek lassan feledésbe merülnek”.
Jóka katolikus temploma (Fotó: Wikipédia)
Budai Lászlót, a falu hagyományőrző táncosát először a foglalkozásáról kérdezem.
Kőműves, egész életemben az voltam. Főleg Pozsonyban dolgoztam, meg itt a környéken.
Miért hívják ezt a falurészt Újhelyjókának?
Valamikor ez a falurész önálló falu volt. A jegyzőség közös volt, de a falunak külön bírósága volt. Egy utcasor volt itt Újhely-Jókán. Ez külön falu volt, csak 1952-ben, vagy mikor házasodtak össze.
Mint a jókai Malmos hagyományőrző csoport tagját, arra kérem, hogy Jóka falu régebbi táncéletéről is szóljon pár szót…
Újhelyen jobban táncolták a „sattist”, meg a verbunkot. A verbunkot csak az itteniek, az újhelyiek tudták. Később a jókaiak is, amikor már látták a verbunkot és megtanulták. A jókai fiatalságból alapított tánccsoport tanulta meg. További ismert táncok még a „Hogy a csibe”…, a „Háromlábú görbe szék”…, ezek csak újhelyi táncok voltak. A csárdás és más táncok mellett ezeket táncolták a mulatságok alkalmával és lakodalomkor.
A verbunkot csak verbunknak hívták, vagy volt más neve is?
Azt is mondták, hogy a Bertóké.
Hogyan nézett ki az a verbunk, hogyan álltak fel az emberek?
Vagy maga állt ki az illető, oszt eljátszották a cigányokkal, vagy odament egy másik, hogy ő is megmutassa, hogyan tudja táncolni. De ezt a táncot legjobban a Budaiak tudták: a nagybátyáim, meg az apám. Ezektől lesték el, hogy hogyan is táncolják. Én is azoktól „loptam”, tanultam el.
Nem lopja az ember, hanem tanulja a táncokat, a dalt, vagy itt lopni kellett?
Ezt nálunk így mondják, hogy „ellopta”.
Milyen figurákból áll ez a verbunk?
Nem áll olyan nagy figurákból. Hajlonganak, jobbra-balra hajolgatnak. Meg a lábakra kellett figyelni, hogy mennél gyorsabban tudja rakni a lábait, no, meg pontosan. Mikor megáll a cigány a zenével, az passzoljon. Nehogy akkor is járjon a lába, amikor a cigány már nem húzza!
Volt ennek a táncnak lassú része is?
Volt, háromszor kellett járni a lassút és háromszor a gyorsat is.
A nótája milyen volt, el tudná dalolni vagy fütyülni?
Eldúdolja a tánc dallamát. Ezt kellett háromszor ismételni – mondja. Aztán következett a gyors tánc. Azt is eldúdolja: ti, tá, ti, tá, ti, tá, ti, tá, ti, tam, tom, ez a ritmusa. Ezt is háromszor kellett ismételni. Utána a táncolót vagy megtapsolták, vagy pedig az adott a cigánynak, akkoriban nem kevés – nem tudom, hogy tíz korona kevés pénz volt-e, vagy húsz korona – pénzt, no, amit tudott, adott neki, pénzben.
A tíz korona jó nagy pénz volt. Onnan tudom, hogy apám bíró volt az 1930-as évek elején a falunkban és akkor a munkanélküli segélyt is ők osztották, s ha nem tévedek, tíz korona volt a napi segély összege. Ebből gondolom, hogy nagy pénz volt.
Lehet, de az ilyenek – ha mulatság volt, ha farsang volt, vagy búcsú – úgy dolgoztak egész évben, hogy akkor tudjanak legénykedni.
Milyen verbunk volt még?
Azt már nem tudom, arra nem emlékszem.
A bársony verbunk az nem jókai?
Erről nem is hallottam.
A Bertóké és társai – Jóka falu hagyományos táncai című könyv címlapja (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)
Mikor úgy körben állnak a legények, vagy az a barátoké?
Ezt már csak most, amikor már én is benne voltam a tánccsoportban, akkor táncoltam. Akkor láttam először. Amikor gyerek voltam, akkor még itt Újhelyen nem járták. Én nem emlékszem rá.
És bent a faluban, Nagyjókán?
Arról nem tudok, mert akkoriban még úgy volt, mondjuk úgy 1950-ig, hogy inkább ide jártunk Újhelyre, osztán meg már elmentem inasnak. Akkor már nem érdekelt annyira. Meg nem is mentünk a kocsmába (olyan gyakran, teszi hozzá).
Kitől is származott a verbunk tánc?
Azt nem tudom pontosan, hogy kitől származott, csak azt tudom, hogy a Budaiak járták.
A Budaiakat úgy értsük, hogy a Budai nevezetűek?
Igen, az én nagybátyáim, meg az apám. Budai Imre az apám (1903), a bátyja Budai János (1898), és az öccse Budai Ferenc (1915).
Az édesapja nem említette, hogy kitől tanulta a táncot?
Nem, nem említette egyik sem.
A faluban tudta még más is ezt a táncot?
Nem emlékszem rá. Csak a Budai legényekre emlékszem, hogy ezek járták.
Volt közöttük olyan, aki obsitos katona volt?
Volt, a Budai János. Ő már 1914-ben kint volt a fronton, illetve az első háborúban a frontot is megjárta.
Az előző időkben, amikor a katonákat még úgy fogták, akkor nem volt a családból valaki befogva?
Nem tudok róla. Nem emlékszem, hogy említették volna. Én a nagyapámat nem ismertem úgy, azzal nem tudtam értekezni. Így a régebbi időkből nem tudok semmit, nem emlékszem semmire. Csak annyit tudok róla, hogy a Budai család legényei mind táncolták.
Azt a figurát, amely most is megvan, táncolták a Budai legények is?
Igen, igen. Így táncolták azok is.
Folytatjuk…
(A szerző az MMA köztestületi tagja)
