Időkön át címmel nagyszámú érdeklődő részvételével nyitották meg Hollósy Katalin Kecskeméten élő grafikus, zománcművész alkotásainak kiállítását Pozsonyban, a Csemadok székház Rákosi Ernő termében.
A megnyitó bevezetőjében Molnár László előadóművész Gágyor József versét szavalta el, majd Görföl Jenő, a Csemadok Országos Tanácsának titkára üdvözölte az alkotót, a vendégeket, a közönséget. Ezt követően Szabó Antal, Diószeg polgármestere mondta el közvetlen szavakkal a képzőművész kötődését Diószeghez.
Az 1947-es magyar-szlovák lakosságcsere, azaz kitelepítések alkalmával az akkor 4000-es lélekszámú település lakóinak egyharmadát elűzték lakóhelyéről, szülőföldjükről, köztük Hollósy Katalin édesapját, Hollósy Györgyöt is. Ifjoncként szüleivel a svábok lakta Nemesnádudvarra kerültek, ahol a fiatalember megnősült, és ebből a házasságból született Katalin. Bár Hollósy Györgynek arra az időre, hogy újra láthassa szülőfaluját, és gyermekkora színtereit megmutathassa családjának, sokat kellett várnia, soha nem vesztették el a kapcsolatot az itt maradt rokonokkal, ismerősökkel. És a családban állandó téma volt a Felvidék, a szülőföld, az áttelepítés.
Katalin ebben nőtt fel és olyan mély és erős nyomokat hagyott benne a felvidéki magyarság sorstragédiája, hogy munkája során újra meg újra visszanyúl ehhez a témához. Így született meg egy fájdalmasan gyönyörű összeállítás, amelyet először tavaly Diószegen mutattak be a kitelepítések 70. évfordulója kapcsán. Ennek egy része került most kiállításra Pozsonyban Görföl Jenő és Bedi Katalin kezdeményezésére.
Hollósy Katalin (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Hollósy Katalin középiskolai tanulmányai után a Bajai Tanítóképző Főiskolán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen szerezte diplomáit, hosszú évekig tanított, és a rajztanárok nyári táborain képezte tovább magát. Később, amikor megismerkedett a tűzzománccal, teljesen elkötelezte magát ennek a műfajnak. Műveit hazai és nemzetközi tárlatokon egyaránt láthatta a közönség.
Maga így vall művészetéről: „Alaptézisem a mai napig: minden összefügg mindennel. Többször megesett, hogy egy történésről évtizedek múltán derült ki, milyen meghatározó szerepet töltött be egy nagyon fontos esemény vagy jelenség létrejöttében. Alkotás közben számomra a hitelesség a legfontosabb. Minden művemmel számomra fontos gondolatot szeretnék átadni, mely szorosan kapcsolódik az életemhez.”
A pozsonyi tárlat darabjai lenyűgözőek színgazdagságukkal, szimbolikájukkal, tartalmukkal, művészi kivitelezésükkel, a nőkre jellemző aprólékos kidolgozottságukkal. Nagy László Menyegző című verse ihlette az Itt állnak triptichont, gyermekmondókák egy zománcozott vörösréz művet, az Emlékező kazlak című munkát pedig a kitelepítés.
Az Őrzők, az Őrt állók, a Meditáció, az Esély, a Magyar zsoltárok mind olyan alkotások, amelyek ide, a Felvidékhez kötődnek, és a kitelepítéshez, amely ahogy az alkotó is megfogalmazta végigkísérte életét és még nincs vége. Ezzel mintegy jelezte, hogy további munkássága is ennek jegyében telik majd. A legszebbet, a legjobbat akarja az emberek elé tenni, azok elé, akik erre még kíváncsiak.
Hollósy Katalin alkotásai (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Remélhetőleg a pozsonyi tárlatra sokan lesznek kíváncsiak, mert egyedülálló élmény megszemlélni, elmerengeni sorra a műveken, Hollósy Katalin művészetén, amely sajátos, egyéni hangulatú, sejtelmes és bensőséges. A kiállítás március 4-ig látogatható Pozsonyban, a Csemadok székház Rákosi Ernő termében.
