Kutatásunk során a Mátyusföldön, így Jókán is az elnépiesedett polgári táncok gazdag készletével találkoztunk. Ezek a paraszti táncélet polgárosulásának első világháború körüli korszakában nyertek teret a falusi táncéletben, és térnyerésük nem romboló, hanem gazdagító hatású volt.
Jóka, 2003 májusa.
Adatközlő: Szakál Julianna, a néprajzi gyűjtés egyik megszervezője, a Malmos Hagyományőrző Táncegyüttes egyik alapítója, aki húsz évig vezetője is volt a csoportnak, meg táncosa is.
Gyűjtő: Takács András
Kedves Júlia, milyen táncok kerültek felszínre a gyűjtések alkalmával?
A Bertóké teljes tisztán előkerült, a barátokénak a zenéje, és elbeszélésben a mozgások, de gyakorlatilag már nem tudta senki megmutatni. Az elbeszélés alapján lett aztán rekonstruálva a tánc. A barátoké verbunkost nem táncolta nekünk el senki, csak elmondták. A cigány zenész, aki állandóan muzsikált a lakodalmakban meg a bálokban tudta a legjobban elmondani. A volt prímás, akinél az újhelyi kocsmában gyűjtöttünk. Annak a prímásnak már régen le vannak vágva a lábai, és így az csak elbeszélni tudta. Ez a prímás öregebb volt a Tankó Péter prímás zenésztől. Ez volt a Sárközi Ferenc prímás. Nagyon jó zenész volt. Rengeteget muzsikált Bécsben is, Pesten is. Ő tudta ezeket a mindenféle népi táncokat is muzsikálni, és emlékezett arra, hogy arra a verbunkzenére mit táncoltak, hogyan helyezkedtek el a térben a táncolók. Az ő elbeszélése, a zene, valamint a Csallóközben Vásárúton részben felgyűjtött tánc alapján lett aztán a tánc rekonstruálva. Ő elmondta, hogy hogyan járták: körbekapaszkodtak, lábukkal verték a földet, egyre gyorsították a tempót, és erősítették a lábbal dobogást, majd a legmagasabb fokon erőteljes dobbantással befejezték.
A barátoké tánc az elbeszélés szerint felújított tánc, melynek a mozgásanyagát nem mutatta be senki?
Igen, a táncot nem táncolta el senki, hanem a Sárközi prímás a kezeit rakosgatva mutatta, hogy hogyan is táncolták a táncot.
Kik voltak a tánc újrafogalmazói?
Quittner János és Richtarčík Mihály segített benne.
A Bertóké verbunknak az üveggel táncolt változata általánosan ismert volt a faluban, vagy csak egyesek tudták táncolni?
Nem volt általánosan ismert, – csak az ügyesebb férfiak tudták. Gondolom, Budai Laci megmutatta, hogy hogyan kell az üveggel táncolni. Ő még látta az apjától, attól is tanulta meg. Annak az apja tőle is sokkal jobb táncos volt. Ezt próbálta László utánozni. Az apja Budai Péter, akkor táncolta ezt a táncot, ha már igen jókedve volt. Leállította az üveget a földre, lábát felette lengette, körülsétálta, dobbantott mellette, sétálás és lengetés közben kezeivel telegetett, derékból hajlongott.
A gyűjtésekkor, meg a csoport fellépésein a bemutatott üveges verbunknál a táncosok inkább csak az üveg feletti láblengetést táncolják. Volt olyan figura is, hogy az üveget körbetáncolták, vagy felemelték a földről és a lábak között, illetve a földről felemelt láb alatt egyik kézből a másikba átrakosgatták?
A Budai László az szokta úgy is táncolni, hogy körbejárja az üveget, a lábával nagy körívet leírva, a lábát körülhordozza az üveg felett. Ezt a lassú részben csinálja, ilyenkor telegetett is a kezeivel, illetve derékból hajlong, fölé hajol az üvegnek, egész közel hozzá, vigyázva, hogy el ne döntse az üveget.
A táncot csak Újhelyjókán ismerték, vagy ismerték Jókán is?
A múlt század második felében már csak Újhelyjókán, mert ezek az újhelyjókai táncok. A jókaiak kissé gúnnyal, lenézéssel a hangjukban mondták, hogy ezek az újhelyi táncok, de régebben ismerték a jókaiak is, mert elbeszélésekből tudjuk, hogy a jókaiak farsangkor, ha nagyon jó kedvük volt verbunkolva, táncolva mentek át az egyik kocsmából a másikba. Énekszóval bokázva, táncolva végigmentek a falun. Jókedvük volt, duhajkodtak, táncoltak az utcán is. A férfiak összefogódzkodtak és úgy járták. Mentek a másik kocsmába, mert sok kocsma volt akkoriban Jókán.
Lakodalomban, bálban, mulatságban táncolták a verbunkot Jókán?
Mikor a vége felé közeledett a mulatság, olykor előkerültek a verbunkok. A férfiak
összeálltak és eltáncolták azt. Korában nem nagyon táncolták.
Az elmondottakból megállapíthatom, hogy Jókán is táncolták a verbunkot, a Bertókét. A gyűjtések főleg az újhelyjókai táncokat rögzítették?
Igen, az újhelyjókai táncok voltak gyűjtve. Én kimondottan jókai táncot nem kerestem, mert nem is tudtam, hogy van. Akit kérdeztem, az mind azt mondta, hogy az újhelyjókaiak szoktak ilyen táncot táncolni.
Él még valaki, akit megkérdezhetnék erről?
Két-három ember van, akik apámmal kb. egyidősek lehetnek, kb. 75-80 évesek. Őket talán még érdemes lenne megkérdezni. Nagyjókán Ballán Mihály, az el is tudja mondani, ott lakik, ahol a Szent János szobor van, a Nagy utcában. Aztán Jancsi bácsi, őt a nyugdíjas klubban lehet megtalálni. A múltkor láttam, énekelt a nyugdíjasokkal. Oda érdemes lenne elmenni, – elég sokan idősek járnak oda. Az éneklőcsoportjuk a Csemadok évzáró taggyűlésen szerepelt, onnan tudom, hogy létezik.
További férfitáncokra emlékeztek még az adatközlőid?
Van egy újabb keletű tánc a kozácska, azt Budai László egyszer-kétszer már el is táncolta. Amikor megjöttek a fogságból a katonák, akkor a jókai verbunkot kozákosították. Rendesen guggolva táncolták. Budainak az apja az nagyon jól tudta. Laci bácsi is megtudott egy pár lépést mutatni belőle. Ha ma már eltáncolni nem is tudja – mert fáj annak is a dereka -, de elmondani biztosan hajlandó lesz. Van egy Bankó József nevezetű idősebb is, aki ugyancsak szeretett táncolni, őt is érdemes lenne megkérdezni. Ő lehet, hogy tudja is, és ő el is táncolja.
(A kozácska (kozáktánc) táncot az I. világháborúból hozta haza Újhelyjókára Horváth György. A tánc az ukrán kozáktánchoz hasonlít: a táncos a háta mögött összefogott kézzel kis körív mentén körbesétál, majd mély guggolásba ereszkedve előre, oldalt váltakozva kirúgja (kirakja) lábait. Guggolás közben kezeit csípőre teszi, vagy oldalra lendítve egyensúlyoz. A kétrészes, kötött dallamú táncot többször is megismételheti. A rekonstruált változatát Budai László előadásában jegyeztük le.)
Milyen táncok kerültek még elő a gyűjtésnél, a csárdásnak milyen helyi jellegzetes változata?
Semmi különlegeset nem tudnak. A csárdásnak van lassú és friss része. Nincs sajátos dallama, amit húzott a cigány, arra táncolták az egy- és kétlépéses változatot, a szökdelő, a cifra lépéseket, és párosan forogtak. Anyai nagyanyám mesélte, hogy régebben gazdagabb volt a tánc, mert volt, amikor elengedték a párok egymást és akkor mindenki külön is táncolt, aztán megint összekapaszkodtak. Volt ilyen verbunkosabb része is a táncnak. Az elengedésre a gyors részben került sor. Pontosabban, hogy mit jártak, amikor külön-külön táncoltak, azt már a nagyanyám nem tudta megmondani.
(A csárdás. A régi páros tánc hagyományra utaló csárdások Jókán is igen népszerűek voltak. Feltehetőleg a felújítások, betanítások eredménye, hogy az elnevezés és a funkció szerint régebbinek tekinthető és régi stílusú dallam járt típusa, a dudatánc (vagy más néven dudacsárdás) ma már csak kötött formában ismert. Szabadon leginkább a lassú és friss csárdást táncolják. A lassú és friss csárdás tánc felépítése, dallamai kötetlenek, szabadon válthatóak. A tánc 4/4-es zenekíséretű lassú és 2/4-es zenekíséretű friss részre tagolódik. A lassú részben a jobbra–balra íven haladó kétlépéses csárdás motívumok váltakoznak a páros forgó motívumokkal, a friss részben a páros forgó mellett szökdelő, bukó és dobogó lépések is megjelennek. A frissben előfordul, hogy a párok elengedik egymást és külön-külön táncolnak, ilyenkor a férfi csapással, tapssal színesítheti figuráit, a nő lépő, cifra, dobogó és bokázó lépéseket járhat, illetve e motívumokkal tengelye körül foroghat.)
Folytatjuk…
A szerző az MMA köztestületi tagja.
