Kutatásunk során a Mátyusföldön, így Jókán is az elnépiesedett polgári táncok gazdag készletével találkoztunk. Ezek a paraszti táncélet polgárosulásának első világháború körüli korszakában nyertek teret a falusi táncéletben, és térnyerésük nem romboló, hanem gazdagító hatású volt.
Jóka, 2004. október.
Adatközlő: Szakál Julianna, a néprajzi gyűjtés egyik megszervezője, a Malmos Hagyományőrző Táncegyüttes egyik alapítója, aki 20 évig vezetője is volt a csoportnak, meg táncosa is.
Gyűjtő: Takács András
Volt a faluban körtánc, leánytánc, karikázó, vagy tavasszal a falu végén körben
táncolás, dalolás?
Azok, akikkel én beszéltem, erre nem emlékeztek. Gyerekjátékokra igen,
de leánykarikázóra, vagy szinalázásra, illetve hozzájuk hasonló játékos szokásokra nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy 1946-47-ben a lakosságcserével Magyarországról, Galgagyökről, Pitvarosról, Erdőkürtről a hozzánk telepítettek, a negyvenes évek végén össze-összejöttek és táncoltak, daloltak. Anyám szerint a jókai őslakosok kinevették őket, és ők abba is hagyták ezt. Pedig elég szépen énekeltek. Tehát, ha az öregeink kinevették a más tájról idekerültek szokásait, szabadban táncolásait, dalolásait, akkor biztos, hogy a jókaiaknál ez az éneklési, táncolási szokás nem élt. Ezek a betelepítettek táncoltak, daloltak úgy összekapaszkodva, körbe formálódva, ahogyan azt már sok más helyen is láttam. Sajnos, ezeket a hagyományokat nálunk még nem kutatta senki, pedig biztosan értékes anyagot kaphatott volna.
Jókán a nyugati palóc táncdialektus jellegzetes tánctípusával, a vonulós-kapuzó leányjátékokkal és a leánykörtáncokkal gyűjtéseink során már nem találkoztunk. E táncokra Szakál Julianna helyi gyűjtő és csoportvezető így emlékezett: én nem találkoztam a leánykörtánccal, anyám is csak úgy emlékszik rá, hogy a negyvenes évek végén a hozzánk Magyarországról betelepített szlovákoknál látták, de ők, a tősgyökeres jókaiak már nem járták.
Az áttelepültek a későbbi évek során bekapcsolódtak a falu társadalmi életébe, jártak a bálokba, a mulatságokba, és ott külön csoportot alkotva közösen táncoltak, daloltak?
Nem maradt emléke. Talán szégyellték a magukkal hozott kultúrát, mert nekik úgy tűnhetett, hogy a mienk fejlettebb, a mi kultúránk polgáriasodottabb. Nálunk már azok a hagyományok, melyek náluk még éltek, már régen nem voltak.
Milyen gyerekjátékok voltak a faluban, összegyűjtötte valaki ezeket?
Erre Bors Éva, az Ifjú Szívek valamikori táncosa tudna igazán felelni, ő több alkalommal is gyűjtött gyerekjátékokat nálunk. (Bors Éva sikeres volt e téren. Megkereste: Hakszer Otilia, Horváth Istvánné, Morvay Józsefné és Szitás Lajosné idős asszonyokat, és tőlük kiszámolókat, mondókákat, szerepcserélő játékokat, bújócskákat, forgó párválasztókat, hívogatókat, fogyó-gyarapodókat, körjátékokat, körtáncot, szerepcserélő, szerepjátszó körjátékokat, a Megy a gyűrű vándorlóra és a ninive, ninive játékot, a kendős-, illetve csóktánc gyerekváltozatát gyűjtötte fel.)
1981-ben a Szlovák TV készített egy félórás néprajzi filmet a tánchagyományaitokról, ott szerepelt a seprűtánc is. Ez általánosan ismert tánc volt Jókán?
Én a gyűjtéseimkor nem találkoztam vele, és nem is építettem bele a csoport első műsorába.
Görföl Jenő, aki Jókán, a szülőfalujában falukutatással is foglalkozott, bábáskodott akkor a tánc fölött, ő sem beszélt róla?
Nekem a filmezés után sem beszélt róla, így ebben a kérdésben meg kell kérdezni őt. Lehet, hogy neki erről valaki említést tett. Én nem foglalkoztam vele, mert nekem nem illett a műsoromba. Elvem volt, hogy csak azt alkalmazom, aminek én is nyomát találtam, ezzel a játékos tánccal viszont nem találkoztam.
A játékos seprőstánc. A játék kezdésekor párosan körbe állnak, és a játék kezdeményezője által megadott csárdás vagy polka dallamra egyéni, kötetlen módon táncolnak. Egy férfi, kezében seprűvel a kör közepén táncol, figuráit szabadon váltogatja. Seprűjével időnként még úgy is táncolhat, mintha a seprű táncos párja volna. A középen táncoló célja az, hogy mindinkább magára vonja a többi táncospár figyelmét. Hirtelen „Szabad a seprű!” kiáltással eldobja seprűjét. Ebben a pillanatban a zenekar leáll, és minden férfinak el kell hagynia táncos partnernőjét, hogy új párt keressen. Az előzőleg seprővel táncoló is párt választ. A pár megtalálása után a zenekar végigjátssza a megszakított dallamot, és új partnerével mindenki szabadon táncol. A játék a dallam újbóli kezdetével indul ismét, és természetesen a pár nélkül maradt személy táncol majd a kör közepén a seprővel. A párválasztás izgalma és játékossága miatt a seprőstánc igen népszerű volt.
A TV filmezéskor a leendő tájháznak kiszemelt ház udvarán (Fotó: Görföl Jenő)
Hasonló játékos tánc volt a kendővel járt csóktánc. Ezzel a tánccal találkoztál
a falukutatásaid alkalmával?
A csóktánc, az csak a lakodalmakon került elő, amikor a menyasszonytánc már megtörtént, és utána éjfél után járták-játszották a csóktáncot. Körbeálltak a népek, egy táncolt a középen, aki valaki elé leterítette a zsebkendőjét, arra rátérdeltek, megcsókolták egymást, és szerepcsere után újrakezdődött a tánc, a játék. Régebben lehet, hogy párnára térdeltek, de az én időmben már zsebkendőre. A vőfély, – mert ő kezdte, ő indította a táncot -, elővett egy nagy férfizsebkendőt, és arra térdeltek.
Kendőstánc. A párválasztó–szerepcserélő táncban a résztvevők nagy körben, sétalépésekkel haladnak jobbra vagy balra. Egy táncos a kör közepén nagy férfizsebkendővel magában táncol vagy sétál, és párt keres. A dallam bizonyos részénél a kör közepén táncoló kiválaszt magának egy párt – ha férfi a körben magában járó, akkor nőt, ha nő, akkor férfit – a körben táncolók közül, és előtte a földre teríti a kendőt. A kiválasztottal együtt rátérdelnek a zsebkendőre és megcsókolják egymást. A kendőre térdelés közben a kör tánca megáll, és nézik az eseményt. Párválasztás után a nagy körben állók elengedik egymás kezét és a körön belül állókhoz hasonlóan párosan forognak. A következő játékban az lesz a körben sétáló és párt kereső, akinek az előbbi játékrészben elvitték a párját. Az újrakezdés után a csókot váltó pár szerepet cserél a pár nélkül maradottal, és beáll az újra formálódó körbe. Az új dallam kezdetével újra indul a kör, illetve a körön belül kendővel sétálás, a választandó pár keresése. Jókán zenekar játszott a tánchoz, de énekeltek is. A játékos tánchoz bármely, tempójában illeszkedő táncdallam megfelel.
Mindig a vőfély kezdte a táncot, és hogyan folytatták?
Mindig a vőfély kezdte, ez az ő feladata volt. A folytatás, akivel csókot váltott, az maradt a körben, és a következő alkalomkor az választott magának párt. Ez így ment, míg meg nem unták.
Volt a táncnak sajátos dallama, melyet a zenész csak ehhez a tánchoz játszhatott?
Volt egy dallam, amit mi nagyon szerettünk, de lehetett másra is játszani. A Megy a kocsi, megy a kocsi… dallam volt ez. Nálunk ma is erre járják a legszívesebben.
Milyen táncalkalmak voltak a faluban?
Voltak a lakodalmak és a kocsmákban rendezett bálok.
Köszönöm a beszélgetést.
A szerző az MMA köztestületi tagja.
Folytatjuk…
A következő írásokban a táncról, benne a felvidéki magyar hagyományos táncokról szólunk.
