Gál Vilmos A lengyel freskó című könyvének bemutatója a szerző jelenlétében a lévai Reviczky Házban a Reviczky Társulás irodalmi szakosztálya szervezésében május 10-én, csütörtökön valósult meg.
A könyvbemutatót Puksa Magdolna, a Reviczky Társulás irodalmi szakosztályának vezetője nyitotta meg. Üdvözölte Olexa Miklóst, az ő édesanyja Olexa Józsefné, akinek a visszaemlékezései alapul szolgáltak A lengyel freskó című regény megírásához. Majd üdvözölte és röviden bemutatta az írót, Gál Vilmost, és átadta a szót a vendégeknek.
Olexa Miklós elmondta, hogyan ismerkedett meg az íróval és mesélt édesanyjáról, annak munkásságáról. Személyesen is megcsodálhattuk azt a portrét, melyet Hilary Szaramaga lengyel festő, a regény főszereplője festett. Jogos büszkeséggel számolt be arról a napról, amikor 1999-ben a Zeneakadémia épületében lebonyolított ceremónia keretén belül édesanyját, Ilonka nénit Gregorz Łubczyk, Lengyelország nagykövete emlékéremmel tüntette ki a lengyel menekültek segítéséért. Ez alkalommal a nagykövet térdet hajtva kezet csókolt az idős magyar asszonynak. Az eseményt azóta is a családi legendárium legfényesebb lapjaként tartják számon.
Olexa Miklós bevezetője után Gál Vilmos, a regény írója vette át a szót, végigkalauzolva bennünket regényének megírásától a megjelenésig vezető úton.
Mint a Nemzeti Múzeum munkatársa, részt vett egy lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat bemutató kiállítás előkészítésében, amelynek során az volt a feladata, hogy az utolsó, az 1831-es lengyel felkeléstől napjainkig eltelt 180 esztendő történelmének közös fordulópontjait dolgozza fel. Több száz oldalnyi visszaemlékezést olvasott el, melyek közül egy különösen megérintette. A csupán tizenhat oldalnyi visszaemlékezést Olexa Józsefné, Ilonka asszony írta a vámosmikolai lengyel menekültekről és az őket befogadó község vendégszerető népéről.
A visszaemlékezést elolvasva szinte azonnal belekezdett új regényének írásába, melyhez a már említett visszaemlékezés adta az alapot. Sok-sok fiktív elemet is belekomponált a regénybe. A regényben szereplő lengyelek legtöbbje valós alak, nagy részük a mikolai táborban lakott. Életükbe Ilonka néni visszaemlékezései nyújtanak bepillantást. A magyar szereplők legtöbbje azonban kitalált személy. A főszereplők a naplóval egyetemben az írói fantázia szüleményei. Ilonka néninek is emléket állít a regényben, méghozzá úgy, hogy a kis és nagy Ilonka „magát játssza” a történetben.
Gál Vilmos még egy váratlan és egyben meglepetésszerű találkozásról is mesélt nekünk. A magyar-lengyel barátság hetének keretében az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban könyvbemutatóra került sor, melynek során öt vendég toppant be a terembe. Kiderült róluk, hogy lengyelek, majd pár perccel később jött a meglepetés, amikor elmondták, hogy a regény főszereplőjének, Hilary Szaramaga lengyel festőnek a leszármazottai. Az interneten böngészve szereztek tudomást arról, hogy nagyapjuk egy regény főszereplője lett, így fogták magukat és Varsóból eljöttek a bemutatóra, hogy találkozhassanak az íróval és kézbe vehessék a könyvet. A könyvbemutatót követően meséltek nagyapjukról és azt is elárulták, hogy miután 1945-ben hazatért, soha többet nem festett. 1973-ban halt meg.
A lévai könyvbemutató könyvvásárlással, dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Röviden az íróról:
Gál Vilmos (Gál Vilmos Attila, Budapest, 1972. május 18.) magyar történész-muzeológus.
1997-ben végzett az ELTE BTK történelem szakán, 1999-ben pedig a legújabb kori muzeológia szakot abszolválta. 1995 és 1998 között a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium tanára, 1998 szeptemberétől a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, jelenleg a Történeti Tár főmuzeológusa. Számos tudományos publikáció mellett Tar Attila Szilárddal közösen jegyzi a Dokumentumok a XX. századból című segédkönyvet, melyet a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentetett meg.
Legfontosabb munkája a Magyar Nemzeti Múzeum „Tudós magyarok – akik a 20. századot csinálták” című tudománytörténeti állandó kiállítása, melyet 2004-ben Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke nyitott meg. Fontos, hiánypótló munkát végzett a Nemzeti Múzeum két világháború közötti intézmény- és kiállítástörténetének feldolgozásával, mely tanulmányok a Nemzeti Múzeum Folia Historika sorozatában jelentek meg.
William Gallen álnéven regényíró. Első regénye: Antantmisszió – 1919 című történelmi regény.
