Pár évvel ezelőtt, amikor Venczel Vera színművészt faggathattam Rimaszombatban, készülve a találkozóra, rákattintottam az életrajzi adataira a világhálón. Ugyancsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy a férje, akinek előtte a nevét sem hallottam, Rimaszombatban született. Alkalmazott grafikus, formatervező, a budapesti Iparművészeti Főiskola formatervező szakán szerzett diplomát 1968-ban. 1978-ban csomagolástervezésért nívódíjat, 1980-ban a bagdadi vásári pavilonjáért Arany Diplomát kapott. 1998-ban Ferenczy Noémi-díjas lett. A grafikai tervezés mellett tanított az Iparművészeti Főiskolán is. Czapp György ma ünnepli a 75. születésnapját Budapesten.
Ahogy annak idején Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, úgy Czapp György is véletlenül született Rimaszombatban. A második világháború vérzivataros éveiben édesapja Losoncon volt katonaorvos, de mivel ott szülészet nem volt, fia Rimaszombatban látta meg a napvilágot.
„Véletlen, hogy Rimaszombaton születtem” – mondta mindannyiszor, amikor arra kértem, adjon interjút, hiszen mi minden itt született vagy innen elszármazott gömörire nagyon büszkék vagyunk. S ha nem ismerkedem meg a feleségével, akkor valószínűleg máig sem derül ki, hogy városunknak van egy neves művésze, aki büszkén vállalja fel szülővárosát. A beszélgetésre végül a Budapest Szálló szocreál falai között került sor, ahol hosszasan idézte szülei és saját élettörténetét. S még az is kiderült, hogy születése óta egy alkalommal járt már Rimaszombatban, mégpedig a feleségével együtt.
A történet igazából 1938-ban kezdődött, amikor erdélyi származású szülei a bevonulás után Losoncon találják magukat. Akkor már nem éppen fiatal édesapja ugyanis katonatiszt volt, s ide vezényelték, de mire eszmélhetett volna, a visszavonuló magyar csapatokkal együtt már menekültek is Nyugat felé. Hadifogság, aztán szobi és visegrádi csendes évek következtek, és a közben Rimaszombatban megszületett kisfiú itt tölti a gyerekkorát. A szentendrei gimnázium, majd pár év fizikai munka után végül felveszik az Iparművészeti Főiskolára, ahol ipari formatervező lesz. Az Élelmiszergépgyártó Vállalatnál helyezkedik el, de ő tervezi 1986-ban az első mogyoródi Forma 1-es verseny plakátjait is. A rendszerváltozás utáni időkben az elsők között sajátítja el a számítógépes tervezés alapjait. Tanít is az Iparművészetin, de amikor rájön, hogy már nem a diák néz fel a tanárra, hanem a tanár örülhet, ha a diákja szóba áll vele, abbahagyja a tanítást. Ferenczy Noémi- és Dózsa Farkas András díjjal ismerik el a munkásságát.
Venczel Verával 1971-ben az Egy óra múlva itt vagyok című legendás tévésorozat forgatásán futottak össze. Azóta tart a kapcsolatuk, s ahogy mondja, ezt annak is köszönhetik, hogy mindketten ugyancsak visszahúzódóak, ő évtizedekig otthon dolgozott a műhelyében, s mint ezermester, szabadidejében a ház körül foglalatoskodott. De Vera is rohant haza az esti előadások és a forgatások után. „Inkább a főpróbákat néztem meg mindig”, – mondja, s amikor azt kérdezem, melyik alakítás jut eszébe először Vera kapcsán, rögtön a Pillangó Hitves Zsuzsikája és a Fekete város Rozálija ugrik be, s talán nem véletlenül egyik utolsó alakítása, A vörös oroszlán „monohősnője”, amelyet máig is levehetetlenül nagy sikerrel játszik a Vígszínház Házi Színpadán. Ja, és természetesen Vera egyik első nagy sikere, Cecey Éva szerepe az Egri csillagokból, amely meghozta az országos hírnevet Vera számára.
Rimaszombat vezetése sem feledkezett meg a jelentős jubileumról, s bár Czapp György egészségi állapota nem engedte meg, hogy tiszteletét tegye Rimaszombatban, Šimko József polgármester levélben köszöntötte az ünnepeltet, amelyben reményét fejezte ki, hogy a megbeszélt pályakép kiállításra is mielőbb sort keríthetnek majd, s ünnepélyes keretek között fogadhatja feleségével együtt Gömör fővárosában.
