Dr.Horváth László ülve, mögötte Rieger Tibor, Hetzmann Róbert, Lezsák Sándor, Hoffmann Rózsa, Bata János és Jerzy Snopek (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)

Hogy miért Teleki Pál nevét viseli a Bethlen Gábor Alapítványnak az a kitüntetése, amelyet minden évben a trianoni évfordulón nyújt át Lezsák Sándor elnök és Rieger Tibor kurátor az érem megalkotója, talán nem kíván bővebb magyarázatot.

Ma már egyre alaposabban ismerhetjük meg 20. századi történelmünk nagy alakjának: az egy személyben erdélyi főnemes, európai hírű földrajztudós, cserkészvezető, tragikus sorsú államférfi életművét, amelyet a tőle idézett mondat foglal össze: merjünk magyarok lenni!

A Bethlen Gábor Alapítvány hagyományos megemlékezésének színhelye idén is a Magyar Írószövetség volt. Az elnök, Szentmártoni János költő a Himnusz közös eléneklése után köszöntötte a dísztermet zsúfolásig megtöltő közönséget – mint mondta – annak a szövetségnek a nevében, amely elsőként nyitotta meg kapuit a határokon túlra került költő- és írótársak előtt.

Az emlékbeszédet Házi Balázs a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet levéltárosa, a BGA kurátora mondta. A Juhász Gyula fájdalmas Trianon versétől Duray Miklósnak a hazáról szóló figyelmeztetéséig számos idézettel alátámasztott beszédét azzal zárta, hogy „keressük a békét szomszédainkkal, de juttassuk eszükbe: jogunk van emlékezni.”

Házi Balázs, ifj.Arató György, Lezsák Sándor, Rieger Tibor (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)

Nemcsak az ünnepi szónok és ifj.Arató György történész műsorvezető képviselte a fiatal nemzedéket, de a Teleki Pál Érdemérem első kitüntetettje is egy zömében 30 év alattiakból álló szervezet: a Magyar Patrióták Közössége volt. Lezsák Sándor író, az Országgyűlés alelnöke, a BGA kuratóriumának elnöke emlékeztetett rá, hogy sokan ülnek a teremben olyanok, akik már az 1970-es években is egyként élték meg a magyarságot és oszthatatlannak az országot, de külön öröm volt számára, amikor megismerhette ennek a 2014. január 22-én, tehát a Magyar Kultúra Napján megalakult fiatal csoportnak a munkáját. Hálás Bakos István kurátornak, hogy felhívta rájuk a figyelmet.

Ilyen közösségekre van szüksége a magyarságnak, mint a Hetzmann Róbert vezette egyesület, amely kiemelten foglalkozik a szórványmagyarsággal. Értékfeltáró munkájuk során a Kárpát-medence kevésbé ismert tájait látogatják. Így hívták fel a figyelmet a szerémségi magyarlakta falu: Maradék létezésére, számára jótékonysági estet is szerveztek, felemelték szavukat a nagybecskereki egyházmegye templomaiért, részt vesznek a csángó keresztszülő programban, emlékhelyeket, katonasírokat, fejfás temetőket mentenek, tiltakozó megmozdulásukra menekült meg a bontástól a budai Radetzky-laktanya épülete, és állandóan napirenden tartják a Városligetben, a Rákosi-diktatúrában felrobbantott Regnum Marianum templom ügyét – hogy csak néhány akciójukat említsük.

„Legyen jelkép, hogy június 4-én, az emléknapon a fiatalok, a jövő kap kitüntetést!” – mondta Lezsák Sándor, aki a további kitüntetettek mindegyikéhez, a méltatáson túl személyes élményeket is tudott fűzni. Bata János költő, műfordító, publicista munkásságát is Horgosról ismeri, ahol a Szabadkán született és Újvidéken diplomát szerzett tanár él, tanít, családot alapított és folyóiratot szerkeszt. Az Aracs című a Délvidéken túl is ismert lap „erősítse azt a tudatot, hogy nemcsak nagyvárosból, de egy kis faluból is ki lehet mozdítani a világot.”

Hetzmann Róbert átveszi a kitüntetést (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)

Dr.Hoffmann Rózsa tanár és oktatáskutató személyében Lezsák Sándor képviselőtársát is köszöntötte, aki 2010-től 2014-ig oktatási majd köznevelési államtitkárként megalapozta azt a művet, amelyet befejezni nem lehet, mert mindig új kihívásokra kell válaszolni. Elképesztő támadások, méltatlan gyalázások össztüzét állta hősiesen munkája során. Közéleti tevékenységének legutóbbi eredménye, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2018. január 23-án elfogadta az európai őshonos kisebbségek nyelvének védelméről szóló jelentést 130:20 szavazati aránnyal.

Dr.Horváth László orvos munkásságára a nemrég elhunyt idős patrióta Hábel György hívta fel a kuratórium figyelmét. A Bánkeszin 1930-ban született és 1947-ben Magyarországra menekült fiatalember nemcsak orvosi, de bölcsész diplomát is szerzett. Felvidéki kollégája, Janics Kálmán hatására kezdte járni szülőföldjét, vitte a testi-lelki segítséget. A politikai rendőrség felfigyelt rá, hagyta működni, de nem tévesztette szem elől, remélve, hogy általa fel tudják göngyölíteni az egész „hálózatot”. Dr.Horváth László azonban olyan ügyesen tartott kapcsolatot ismerőseivel, hogy senkinek sem lett kellemetlensége. Őt viszont 1957-ben itthon börtönözték be, amiért 56-osoknak menedéket adott. Az 1980-as évek végén belépett a Rákóczi Szövetségbe, s amióta egészségi állapota, kora helyhez köti, közíróként dolgozik.

Jerzy Snopek hungarológus, műfordító, Lengyelország nagykövete. Egyetemi tanárként, a Lengyel Tudományos Akadémia tagjaként egész munkásságával hitet tesz a két nép barátsága mellett. Többek között ő fordította le Magyarország Alaptörvényét is a Szejm, a lengyel parlament számára. Szép jelkép, hogy most azt az érdemérmet vehette át, amelyet Teleki Pálnak, az 1939-es német támadáskor Lengyelországnak azonnal segítséget nyújtó magyar miniszterelnöknek arcképe és neve díszít. „Merjünk Teleki Pálról beszélni, merjünk lengyelek lenni és magyarok lenni!” – fejezte be a díjátadást Lezsák Sándor, mert a hatodik kitüntetett: Zabolai Csekme Éva lelkész, volt ENSz tisztviselő, magyar érdekvédő sajnos műtéte miatt nem tudott jelen lenni, a kórházból küldte köszönetét a BGA kuratóriumának és üdvözletét az egybegyűlteknek.

Jerzy Snopek, Hetzmann Róbert, Szentmártoni János (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)

Az évfordulóhoz méltó, ugyanakkor derűs hangulatú ünnepség sajátos színfoltjaként az ilyenkor szokásos hangszeres vagy énekes, de mindenképpen hivatásos művészek fellépése helyett, a díjátadás folyamatát meg-megszakítva, a közönség soraiban ülő kis csoport: a Nemzeti Fórum Népdalköre régi magyar népi illetve szakrális énekeket intonált. Bethlen Gábor fejedelem kedvencétől, a Szól a kakas már-tól így jutott el a közös éneklés az est formális részét lezáró Boldogasszony, anyánk régi magyar himnuszig.