Második hangjátékom, amit bemutatott a rádió magyar adása, egy szipuzó fiatalról Péterről szólt, aki az otthoni konfliktusok elől menekülve választotta a lebegést. Mint annyi fiatal akkoriban, a kilencvenes évek elején.
Ez az emlék akkor ugrott be, mikor a portál főszerkesztője közölte velem, hogy ma van a kábítószer ellenes világnap, és felkért, hogy ennek az apropóján írjak valamit. Amint az a felvezetésből is kitűnik, a téma közel áll hozzám, ezért örültem a felkérésnek.
A drog nem valami új jelenség, amely csak a modern társadalmakban ütötte fel a fejét, a laza erkölcsök, felelőtlen életmód következtében, mint azt sokan hinni szeretnék. Az ember évezredek óta készít különböző főzeteket, amitől elkábul, pár órára kiszakad a valóságból. Hogy mást ne mondjak, az alkohol is ilyen drog.
Sőt, annál is veszélyesebb drog, mert a többivel ellentétben ez a narkotikum társadalmilag elfogadott, és a fogyasztóit nem ítélik el, hasonlóan más drogosokhoz. Ha valaki drogot említ, akkor mi automatikusan a törvényileg is tiltott szerekre, a heroinra, a kokainra, a marihuanára, esetleg a dizájner drogokra gondolunk. Pedig a részeg ember is ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint egy drogos. Kiszámíthatatlan lesz a viselkedése, agresszívvé válik, hosszú távon pedig leépül.
Nálunk, magyaroknál, a vendégszerető házigazda kupicával kínálja vendégeit, de ugyancsak meglepődnénk, ha egy dzsointtal tenné ugyanezt. Vekerdy Tamásnak, a neves pszichiáternek van egy mellbevágó mondata. Okostelefont veszel a gyerekednek? Miért nem veszel neki mindjárt egy gramm kokaint is?
Ez a mondat is rávilágít arra, hogy mennyire rombolják a modern kütyük gyermekeink személyiségének a fejlődését. Beszűkíti a világukat, és már csak a virtuális térben érzik otthonosan magukat. Képtelenek lesznek a normális kommunikációra, ami konfliktusokhoz vezet. Ez pedig egyenes út a drogokhoz.
Vigyázzunk egymásra!
