Az augusztus 29-i István, a király rockopera előadásában Varga Miklós is szerepet vállal. A nyolcvanas években mutatták be először nagy sikerrel a történelmi darabot, azóta több mint harminc év eltelt, de a rockopera mondanivalója nem veszített jelentőségéből, és az István, a király népszerűsége is töretlen.
Varga Miklós vall a rockoperáról.
Miért tartja fontosnak ismételten bemutatni ezt a rockoperát, és miért érezte fontosnak, hogy ismét szerepet vállaljon az István, a királyban?
Én csak az egyik szereplője vagyok a darabnak. Pintér Tibor és társulata kért fel a főszerepre, miután sokáig hozzám kötődött a múltban ez a szerep, természetesnek gondoltam, hogy ismét elvállalom. Nagyon fontosnak tartom, hogy az István, a király rockoperát bemutassuk, és azt is, hogy a Felvidéken ugyancsak láthatja a közönség, hiszen ez egy eléggé emblematikus darab. A határon túl mindig nagyon jól csengett, a közönség pedig mindig nagyon jól fogadta.
Többször is láthatta a felvidéki közönség az István, a király rockoperát, a mostani szereposztás azonban más, hiszen az anyaországi énekesek, színészek mellett egy felvidéki is helyet kapott a szereposztásban. Milyen jelentősége van ennek?
Nagyszerű dolognak tartom, hogy a Felvidékről valaki bekerült a magyar rockzene körforgásába. Vadkerti Imre nagyon jó énekes, örülök neki, hogy ma is a Kormorán zenekar oszlopos tagja. Kitűnően oldotta meg a Társulatban Koppány szerepét, olyannyira, hogy ma már kezdik az ő nevéhez kötni a szerepet.
A magyarság fontos szerepet játszik Európa történetében. Mi lehet az aktualitása ma a rockoperának?
Az István, a király rockopera van annyira autonóm mű, hogy a politikai helyzettől függetlenül is legyen mondanivalója. A magyar történelem egyik legjelentősebb eseményét, az államalapítást dolgozza fel. Az államalapításnak és István királynak köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk. Ugyan szétszakítottak bennünket, de annyira nem sikerült, hogy ne tudjunk megmaradni.
Rendszeresen jár a Felvidékre. Miért érzi fontosnak, hogy gyakran láthassa a közönség?
A Felvidékre, de Erdélybe is gyakran járok, mert nagyon jó az itteni jóérzésű magyar emberekkel találkozni. A határon túl azt vettem észre, hogy fontosabb az embereknek a magyarságuk, mint az anyaországiaknak. Ezért is fontos, hogy a magam módján ezt megpróbáljam tovább erősíteni. Az anyaországi magyaroknak nagyobb szükségük van a határon túli magyarokra, mint fordítva, hiszen tízmilliónál a tizenötmillió több és erősebb. Szükségünk van egymásra. Az István, a király rockopera – a mondanivalója miatt is – összefog minden magyart. Hogy ma is van igény az előadásra, azt is jelenti, így is fontos megerősíteni az öntudatunkat, és ezzel előre mutatni. Ez különösen fontos azokon a területeken, amit lassan száz éve elcsatoltak, ahol több-kevesebb sikerrel próbálják a magyarságot beolvasztani, bízom benne, hogy inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
