Szovjet katonák a prágai rádió épülete előtt a csehszlovákiai bevonulás idején (Fotó: archivnet.hu)

Amint lelépett a buszról, azonnal hatalmába kerítette valami megmagyarázhatatlan érzés, amit leginkább a feszültség szóval lehetett jellemezni. Mint amikor belép a konyhába, és a különböző illatok összekeveredve kellemetlen szaggá válnak. Ilyen érzés volt ez a mostani is, aminek azonban sehogy se tudott a nyomára jutni.

Ahogy jobban belegondolt, már a buszon is ott vibrált a levegőben ez a feszültség, csak akkor még nem figyelt fel rá. Közben a busz megállt, hogy újabb utasokat vegyen fel, akik a járási székhelyre jártak dolgozni. Alig köszöntek egymásnak, pedig máskor rögtön megindul a traccsparti, amint leülnek egymás mellé.

Mostanában főleg a politikáról folyt a diskurzus. Az emberek bátrabban elmondták a véleményüket, mióta nem kellett attól tartani, hogy az illetéktelenek fülébe jut, és a főnökük fogja őket felelősségre vonni azért, amit mondtak. Ő távol tartotta magát a politikától. A pártba se lépett be, bármennyire is kapacitálták, hogy ez a párt már nem az a párt, ami akár egy éve is volt, és minden rendes embernek itt a helye, hogy segítsen felépíteni az emberarcú szocializmust. Nem állt kötélnek, mert az volt a véleménye, hogy a politika nem a kisembernek való, akit mindig túl könnyű feláldozni, ha valami balul sül el. A munkahelyén is voltak forrófejűek, akik nyakig benne voltak a politikában, de ő távol tartotta magát tőlük.

Most is végig kifelé bámult az ablakon, mert még az általános társalgásba sem akart belefolyni, ami máskor halk duruzsolásként jutott a fülébe. Az autóbusz mellett egy katonai konvoj haladt el. Csapatszállító járművek és két tank. A látvány meghökkentette, de aztán arra gondolt, nyilván filmet forgatnak valahol a közelben.

Mindez ott kavargott a fejében, amikor a munkahelyére igyekezett. Ezen a reggelen szokatlanul kihalt volt a város. Csak itt-ott látott csoportokat, akik izgatottan tárgyaltak valamit. A falon egy felirat volt látható. Közelebb ment, hogy elolvassa. „Rákosi büszke lehet rátok” – ez állt rajta.

Nem tudta mire vélni a dolgot. Ekkor azonban a csoportból a megszállás szó hatolt a füléig. Figyelni kezdett, és csakhamar baljóslatú hírek jutottak el hozzá. Az országot hajnalban megszállták a Varsói Szerződés csapatai, Dubček hollétéről nem tudni.

A munkahelyén felbolydult méhkast talált. Valaki kihangosította a portán levő rádiót, és most az egész épületben az hallatszott.