Molnár Lóránt átveszi a díjat (Fotó: Kliment Gábor/Felvidék.ma)

A magyar nóta a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert őszinte hangon szól a magyar ember öröméről, bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. A dalnak, a nótának mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya kezdettől fogva ennek a megállapításnak szellemében hirdette és rendezte meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét, Őszirózsa címmel.

Idén október 14-én tizenkilencedik alkalommal került sor a rendezvényre, amelynek immár hosszú évek óta Ipolynyék ad otthont. A kultúrház színháztermében a verseny délelőtti programjában hagyományosan a magyarországi előadók minősítő versenye zajlott. Ezúttal tizenhatan mutatkoztak be Mezei Zsolt és zenekara kíséretében a Tarnai Kiss László, Szeredy Krisztina, Antal Gusztávné és Magyar Nándor összetételű szakmai zsűri előtt.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felvidéki énekesek részéről változatlan érdeklődés kíséri az Őszirózsa nótaversenyt. Ezt bizonyítja az is, hogy ezúttal Csallóköztől Bodrogközig huszonhat, többségben visszatérő előadó mutatta be produkcióját.

A zsűri értékelése szerint jól felkészült, tehetséges énekesek léptek színpadra, akik közül négyen részesültek aranykoszorús minősítésben. Név szerint: Molnár Lóránt – Bély (a nótaverseny 2018-as győztese), Orosz Tóth István – Vágkirályfa (2. helyezés), Slezák Erika – Nagyfödémes (3. helyezés), Csemez Anikó – Nagyfödémes. Aranykoszorús minősítést egy évre  szólóan heten kaptak. A többiek közül tizenketten örülhettek az ezüstkoszorús, ketten a bronzkoszorús minősítésnek.

Amíg a bírálóbizottság értékelésre vonult, addig a verseny korábbi győztesei énekeltek a világot jelentő deszkákon, az ünnepélyes eredményhirdetés előtt pedig a zsűri tagjai fergeteges sikert aratva nótáztak a színpadon.

Köszönet jár mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a rendezvény lebonyolításához. Az viszont már nem a szervezőkön múlik, hogy a felvidéki nótaénekesek zöme évek óta a Csallóközből, Mátyusföldről érkezik, míg – érdekes módon – Nógrádból és Gömörből kezdettől fogva alig mutatkozik érdeklődés az Őszirózsa iránt.