Olvasom, hogy a Szenci járásban is divat függetlennek lenni, de másutt is, majdnem mindenütt. Mi az, hogy divat? Ez divat dolga? Mit nem mer felvállalni egy faluját, települését szolgálni (feltételezve, hogy ezzel a szándékkal indulnak…) akaró polgár?
Vagy miért nem meri felvállalni egy párt azt az embert, aki a „színeiben” indulna? Mert ilyen is van! Valakinek, valakiknek, valami miatt nem tetszik? Tudom, hogy vannak kivételek, amelyek erősítik a független indulást. Ma a párthoz való tartozás nem egyenlő a kommunista pártrendszerrel: a vélemény és a szólás szabad, már ha élünk vele…
Ezek után felteszem a kérdést: ki miért célozza meg manapság a polgármesteri széket? Milyen célból indul? És mi van azután, ha sikerült? És mi akkor, ha nem?
Falumban, de gondolom másutt is, az egykor a települést megváltó reményekkel induló emberek ma még a falujukon sem sétálnak végig, esetleg autójukkal száguldanak, és nem érdekli őket a község embereinek sorsa. Pedig 12 évig a tisztséget betöltötte, ma meg minden helyi intézményt elkerül, még a templomot is .(Igaz nem volt hívő, templomba járó azelőtt sem). Ezeknek az egykori ígéretei, szavai csak 4-6-12 évre szóltak?
Kenyerem javát megettem, mégsem értem, hogy valakik miért tolakszanak egy város élére függetlenként, képesség, végzettség híján, köztük ifjak és vének. Ez utóbbi szót nem véletlenül írtam, mert mifelénk számos nyugalmazott csendőr, katonatiszt, vámtiszt gondolja úgy, hogy ereje, ideje, képessége van egy település vezetésére. Nem értem, hogy ezeket az embereket miért nyugdíjaztatják, ha továbbra is dolgozni akarnak – ami nem baj, de egy falu, városvezetési tisztség, az nem éppen pihentető munkahely, az egy új életforma, ahol mindent feladva, olykor 24 órában kell szolgálni.
Vissza a független jelöltekhez: akik nem tudatosítják, hogy a lakosok nem függetlenek, rosszul gondolják.
Tetszik vagy nem, valamennyien mindennapjainkban (az utcán, a boltban, a munkahelyen) függőek vagyunk párttól, kormánytól, EU-tól és mindezek áldásaitól és csapásaitól.
S a tisztségre vállalkozónak (akár képviselőként is) legfőbb szempont kellene, hogy legyen az eredet, a származás, a hagyomány: nemzet, család, ősök, elődök, szülők és nagyszülők – ők soha nem voltak függetlenek, mert Haza, nemzet, hit, család, közösség – ez volt az iránytűjük. S ezt nem vállaljuk fel? Természetesen maximálisan azon nemzetek tagjaival együtt, akikkel a történelem vihara összehozott, és a nem független képviselő is összetarthat akár egy vegyes lakosságú települést is. Szolgálattal, emberszeretettel, jogaink (mindkét fél) betartásával, s mindig, minden körülmények között felvállalva nem csak szóban, de cselekedetekben is a hovatartozást. S ha valaki nagyon egyenes gerinccel végzi ezt, ott nem lehet gond az együttéléssel.
