A tárogató a magyar történelem kísérője a honfoglalástól napjainkig. Az évszázadok során a hangszer felépítése, hangja, hangszíne kisebb-nagyobb változásokon ment át. A tárogató a török hódoltság idején, a 16. században különösen közkedvelt lett. Szívesen mulattak rá a végvári katonák, de felhangzott hangja a különböző főúri udvarokban és lakodalmakban is. A tárogató megbecsült hangszer volt a Rákóczi szabadságharc idején is. Éles hangja parancsokat közvetített a katonák számára, máskor pedig tábori énekek, táncok elengedhetetlen kísérő hangszere volt.
A tárogató mai formáját a 19. sz. végén Budapesten a Schunda és Stowasser hangszergyárakban nyerte el. A történeti tárogatókhoz képest a hangszer testét megnagyobbították, klarinétszerű fúvókával szólaltatták meg és az évek során egyre több billentyűvel szerelték fel. A tárogató a klasszikus hangszerek rangjára emelkedett. A tárogatót magyar hangszerként tartják számon az egész világon. Történelmi zenét, népzenét, klasszikus és jazz zenét egyaránt játszanak rajta. Ma már a hungarikumok között érdemelte ki helyét e közkedvelt hangszer.
Tájainkon, a Felvidéken igen kevés helyen szólal meg a tárogató – még napjainkban is. Ha igen, főleg vendégművésszel, előadóval. Nem kutatjuk okait, de bizonyára az is lehet, hogy a rendszerváltásig nem volt engedélyezve e hangszer használata, hogy miért, azt valamennyien sejthetjük.
Mintegy húsz évvel ezelőtt nemzeti ünnepeinken igen „keresett“ volt e szívet-lelket dobogtató hangszer. A régieknek történelmi korokat, sorsokat idéz, a mai fiataloknak pedig kellemes hangzatával, fülbemászó dallamaival a legmodernebb hangszerek között is egy pillanatnyi csendet, áhítatot varázsol a levegőbe.
Az Érsekújvári járásban hosszú évekig a nagykéri Gróf György volt a kedvenc, szinte a déli települések valamennyi települését bejárta, ahová hívták. Hiányzott is sokáig, amikor hatvanéves korában örökre elhallgatott a hangszere.
Párkányban Vecserka Péter vállalkozót hat éve fedezte fel a környék, s azóta már magyarországi barátaival járja nemcsak a térséget, de más járásokat is. Péter nem tanult zenét, de mint elmondta, még gyermekkorában édesapja vadászatra vitte őt, és az alkonyatban meghallott egy távoli tárogató szólót, s már attól kezdve kísérte őt e csodálatos hangszer zenéje. Szüleitől többféle fúvós hangszert kapott, de egyikkel sem barátkozott meg. Mígnem felnőttként vett egy tárogatót és maga tanult meg rajta, majd a nagyokkal találkozva ismerte meg fortélyait.
A Rákóczi Tárogató Egyesület zenészei, 20 országos és 5 világtalálkozó után, immáron másodszor látogattak el a Felvidékre, mégpedig a Kárpát-medence megannyi szegletéből. A háromnapos találkozó résztvevői, a térség nevezetességeinek felfedezése mellett, kisebb koncerteket tartottak, többek között a felvidéki Bart községben a világháborús emlékműnél, Nánán a Turul madaras hősök emlékművénél zenéltek, Párkányban szombat reggelre a Lucza Bótnál fújtak ébresztőt, és Esztergomban a Szent Tamás hegyen, örömet csempészve az őket hallgatók szívébe. A magyarság legszebb, lelket simogató dalainak muzsikáját játszották, ahol megálltak. A Rákóczi dalok mellett Erdély és a Felvidék szívhez szóló muzsikája minden hallgatót lenyűgözött.
A magukat örömzenésznek tituláló zenészek, név szerint:
Vecserka Péter – Párkány
Farkas Béla – Szajk, Magyarország
Fehér László, Esztergom
Dajka Mihály, Csíkszentkirály, Erdély
Hurtik Imre, Győr
Borsós István, Pécs
Pej Kálmán, Dunabogdány
Zenéjüket, szereplésüket valamennyi megállójukon nagy tapssal és szeretettel fogadták.
A tárogatósok VI. világtalálkozójára 2020-ban, székhelyükön, Vaján kerül sor.
