A „függetlenek” előretörése mintha a pártrendszerek kudarcának előszele akarna lenni. Az a véleményem, hogy a függetlenség egy újabb nagy hazugság, amiről előbb-utóbb ki fog derülni, hogy maximum annyit ér, hogy a párt értelmét és fogalmát rosszul értelmezők csoportosulásai között a négyéves váltási ciklust lerövidítettük, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez minden „független” esetében pozitív eredményhez vezet.
Talán annyi előnye lesz az ilyen rendszernek, hogy a „függetlenek” valószínűleg jobban átlátnak a szitán, mint az olvasni sem tudók és eme látóképességüknek köszönhetően kicsit javul a szelekció. Bár az is valószínű, hogy az erősebb spekulánsok kerülnek közelebb a hatalomhoz és a demokrácia sírja fölé látványos emlékmű épül.
A másik lehetséges kiút a zsákutcából az lenne, ha a pártok felmérnék, hogy az, amit és ahogy eddig műveltek, miért vezetett a „függetlenek” előretöréséhez, vagyis a pártelitek miért és miben maradtak alul a párton kívüliekkel szemben?
Talán a függetlenek is függenek valamitől, amit az olvasni is nehezen tudók is érzékelnek és értékelnek. Ezt a valamit egyrészt szakismeretnek hívják, amihez jobb esetekben még vállalkozói eltökéltség is társult, és kivételes esetekben még némi humanizmus is vegyül a pakliba.
Tömören összefoglalva csak ez a három jellemző hiányzik az összes pártnak csúfolt gittegyletből. Mindhárom hiányosság logikus következménye a totalitás légkörében való nevelkedésnek, ahol az igazi szakértelem helyett megtette az átlagosnál kicsivel jobb is, a vállalkozói kedvet felváltotta az alibizmus, az emberséget meg a ködös ideáloknak való áldozás. Nos az ilyen közegben cseperedett „forradalmárok” hadseregétől csak erre a közel 30 évre tellett.
A kommunizmus pofára ejtéséhez még mifelénk is 40 év kellett, az azt követő félresikerült „demokratúrának” még talán maradt az a 10 év, csak az a kérdés nincs megnyugtatóan megválaszolva, hogy mikorra érjük el azt a szintet, amikor esélyünk lesz az igazi demokráciához közeli demokrácia üzembe helyezésére. Ugye ehhez meg kellene szerezni azt a feltétlenül szükséges szakismeretet, amiről hiteles bizonyságot kellene tenniük a kiválasztottaknak, ráadásul még ember is kellene a gatyába a szakismeret mellé, aki egyrészt képes emberséges módon (vagyis szakértelem és munka kitartó, alkotó együttesével) az egy talentumból tízet varázsolni…
No ehhez kellene egy egyéni érdekek figyelmen kívül hagyásával létrejövő alkuk rendszere, amire a mai csak nekem és senki másnak nevezetű pillérek világában igen kicsi az esély.
