Illusztráció (Fotó: pixabay.com)

Olvasgatom a Tátrai Nemzeti Park Lajčák nevű tigrisével kapcsolatos szlovák kételyeket és óhatatlanul egyre csak a tótágas fogalma tolakszik elém.

Volt egyszer, hogy valaki kihasználta a klasszikus nyelvismeretem hiányát és olyasmit „etetett” meg velem, hogy a miniszter szó valami közösség érdekében való szolgát jelent, illetve az ilyen szolgálatot ellátó hivatalt és személyt.

A tótágas ide úgy illeszkedik, hogy a klasszikus kommunista mintapéldányok úgy értelmezték ezt a szolgálatot, hogy az általuk képviselni képzelt közösség találja ki mindazt, amit Sztálin/Lenin/Gorbacsov/Gottwald/ Husák/Kádár és társai gondolnak vagy szeretnének és ezt a kitalációt emelje közösségi óhajok szintjére,

hogy a nevezett miniszter elvtársurak gátlástalanul behajtathassák a kitalációknak megfelelő „szolgálatot” az alattvalók népes táborával.

A helyzet csak annyit változott, hogy a korábban csak egyedüli eltévelyedettek táborát a mai modern világban kb/sacc 7-8 eltévelyedettek tábora helyettesíti, köztük csupán némi felhangbeli eltérés létezik, de alapjaiban valamennyien azt képzelik magukról, hogy az ő feladatuk az abból áll, hogy addig sulykolják a „szolgák” táborának nyak feletti állományába az általuk helyesnek és követendőnek minősített tutit, amíg az Goebbels elvtárs meglátása szerint általuk is hihető igazsággá nem változik.

Így lesz majd a műveletlen terrorista hajlamú munkakerülőkből munkaerő piaci hiányt pótló szakember.

Orvos, mérnök, tanár, akikről érdemes ugyanolyan figyelemmel gondoskodni, mint a bennszülött, de dolgozni ugyanúgy nem akaró „szakemberekről” és mérnökökről.

Hát szerintem ebből a hazugságból nehezen kerekedik ennivaló a megterített asztalunkra, sőt még a disznók számára táplálékul szolgáló moslék látszata sem dereng ebből a perspektívából.

Persze van/volna kézenfekvő megoldás, ami a munkakerülő párti választókat a munka oldalára terelné, csak ahhoz a rabszolgáktól bezsebelt díszvacsorák helyett olyan asztalokat kéne teríteni, ahol a leginkább várt „fogása” az úri díszvendégségnek nem a megölt jószág combja volna, hanem egy tartalmas vita a legújabb tudományos ismeretekről, akár több nyelven is.