Szathmári Botond és hallgatósága a kassai MaJel Házban (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma

Szathmári Botond, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola Vallásbölcseleti Tanszékének adjunktusa tartott előadást a kassai MaJel Házban Hamvas Béla hagyományfelfogásáról.

A cím azonban nem fejezte ki teljes mélységében, miről hallhatott a közönség ezzel kapcsolatosan két és fél órán át. Azt is örömmel nyugtázta e sorok írója, hogy sokan forgatják műveit, melyek az interneten is fellelhetők, így számos kérdés került terítékre az előadás után.

1989 előtt nem nagyon emlegették ezt a hihetetlenül érdekes felfogást képviselő személyiséget, viszont egyetlen életében megjelent munkájával az ember a kassai antikváriumban találkozhatott. Meghatározó élmény volt számomra, amit a görögországi Meteorákról írt. Kiderült, az előadó is elsőként ezt az írását olvasta.

Apja nem esküdött fel a „demokratikus” Csehszlovákiára – kiutasították

Egyetlen, életében kiadott esszégyűjteménye, A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg.

Hamvas Eperjesen született 1897. március 23-án és ötven éve, 1968. november 7-én hunyt el Budapesten. Édesapja, Hamvas József evangélikus lelkész a híres eperjesi kollégium tanára, 1898-ban a pozsonyi evangélikus líceum oktatója lett. Fia ott érettségizett 1914-ben. Az első világháborúban idegsokkot kapott, lábadozott, Iglón kitanulta a cukrászmesterséget, majd ismét harcolt. Bombatalálat érte, így nagynénje ótátrafüredi családi panziójában gyógyult, ahol – többek között – megismerkedett Dosztojevszkij és Nietzsche munkáival. Mivel édesapja 1919-ben nem volt hajlandó letenni a csehszlovák államesküt, emiatt kiutasították a „demokratikus” Csehszlovákiából. Így került a család Pestre.

Hamvas, a magyarság szellemi értéke

Bármennyire csábító lenne életpályáját követni, erről le kell mondanom, hiszen tisztem az előadó üzenetét ismertetni. Az előbbieket is csak azért írtam le, hogy tudatosítsuk, kötelességünk számon tartani Hamvast, mert számos szállal kötődik a Felvidékhez. De ha nem így lenne, akkor sem megkerülhető. Ő a magyarság szellemi értéke. Anyanyelvünk révén kaptunk egy olyan ajándékot – de az ezzel való ismerkedést kalandnak is minősíthetem –, melyhez foghatót más népeknél aligha találunk.

Számos nyelvre fordították le. A szerbek állnak az élen, de a lengyelek és szlovákok is közzétették néhány munkáját.

Angolul és németül is kiadták, ám az igazi találkozásra a múlt század 20-as, 30-as éveiben volt esély. A mai posztmodern állapotban erre nincs mód. Nyugaton sorjáznak a Marx-utcák és szobrokat állítanak neki, miközben Hamvasnak az volt a véleménye, ha Marx tudta volna, hogy a tömeg az emberiség nagy eszméit egyáltalán nem úgy fogja megvalósítani, ahogy hitték, minden bizonnyal nem írt volna le egy sort sem.

Ma már hiányoznak, elkorcsosodtak azok a lélektani fogódzók, melyek megértését a nyugat-európaiak számára lehetővé tennék.

A másik gond Hamvas nyelvezete. A Karnevál című műve olyan – általa kitalált – kifejezéseket használ, melyek semmilyen szótárban nem szerepelnek. A fordítónak hasonló nyelvi bravúrokat kellene elkövetnie, hogy közvetíteni tudja Hamvas gondolatmenetét. Egyes szavaknak részben más értelmet tulajdonít, mint ahogy megszokott. Az eltérő történeti tapasztalat is gátolja Hamvas gondolatainak tolmácsolását. (De hazai pályán is akadnak hiányosságok. Például Heller Ágnes középszerűnek tartja Hamvas műveit és szerinte nem jelentős filozófus.)

A legnagyobb magyar filozófus?

Az előadó, amikor egykor arról hallott, Hamvas a legnagyobb magyar filozófus, elcsodálkozott, hiszen a rendszerváltás előtt alig lehetett valamit tudni róla.
Hamvas úgy jutott a hagyományhoz, amikor tudatosította:

Visszatérni csak oda lehet, ahol az ember már volt. Először az újkorból a kereszténységbe tértem vissza, anélkül, hogy hozzá hűtlen lettem volna… Aztán a kereszténységből a hagyományba tértem vissza, oda, … ahol a kereszténység is megszületett, ahol minden gondolat és szokás és rítus és eszme és törvény és tudás annyira hasonló, hogy felcserélhető, és mindaz, ami van, még egymáshoz közel áll. Azután a hagyományból visszatértem az alapállásba, a fundamentumra, a status absolutusra, … ahol az ellentétek összetartoznak, kint és bent ugyanaz, tűz és víz egymásba nyugszik, mert középpont, egyetlen lét, mozdulatlan és örök.

Kerényi Károly vallástörténésszel közeli barátságban állt. Alkotótársak voltak, akik Friedrich Nietzsche hatása alatt álltak és kutatták a feltárt görög örökséget a Sziget mozgalmon belül. Nietzsche mindennek az árnyoldalát látta meg. Viszont Hamvas észrevette, nem értette meg Jézust. A kiindulópont Nietzschén kívül Oscar Spengler (A Nyugat alkonya) és Ortega y Gasset lett.

Hamvas azonban szakított a Szigettel, mert egyetemes érdeklődésének engedve, túllépett Európán. Ennek egyik ösztönzője, hogy a Fővárosi Könyvtárban azt a feladatot kapta, dolgozza föl a 19-20. század válságirodalmát.

A végső egység megtalálásának keresése nála 1943-ban kezdődik. Azt látta meg, egyetemes gondról van szó. Szorongásról, mely a személyiség spirituális válságára vezethető vissza.

Nem is lehet szó másról, mint szellemi természetű válságról. A gazdasági, pénzügyi, politikai meg a többi válság csak a felszín. Amit az európai civilizáció produkált, az mind álságos képmutatás.

A 19. sz. irodalma is válságról számol be, de „Mindig krízis van.” Hiszen már Cicero is felkiáltott az i.e.-i 1. században: „O tempora! O mores!” (Micsoda idők, micsoda erkölcsök!) Platón is megtapasztalta a görög demokrácia válságát.

Hamvas keresi a kiutat. Az elsőrendű állapot a megzavarodás. A válság azért keletkezett, mert az ember felismerte, a vezetés kicsúszott a kezéből. Ez lemondással jár. A vezető kaszt a vezetést elveszítette. A civilizáció csak egy máz. A válság sötét pontja bennünk van! A taoista értelmezés szerint a probléma bennem van. Az európai civilizáció kívül keresi a problémát, nem a tudatalattiban.

Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az ember itt az őskori és keleti szentkönyvek alapszavait megértse. Ezek az alapszavak… elsősorban az ember számára elérhető legmagasabb állapot kifejezői.

– mondja Hamvas. Ha valaki bezárul Európába, nem talál megoldást. A kontinentális filozófia szerinte csak lábjegyzet. Az első világháború alatt a harctérről írja apjának: itt mindenki őrült.

Az egyetemes hagyomány nyomában

Hamvas az egyetemes hagyományt keresi, mely nála kollektív kategória, mert csak az emberiség hiteles. Nála a hagyomány nem szűkíthető le a népi hagyományra.
Hamvasnál az az érdekfeszítő, hogy részletekben gyakran téved, de a lényeget illetően soha. Kivételes, hihetetlen érzékenysége nyomán érti az „egészet”. Gyakran használ keleti fogalmakat. Magyar nyelven ő ír olyan angol írókról, akikről senki más. Értelmezi a tibeti és egyiptomi halottaskönyvet. Jakob Böhme, a kitanult cipészből lett keresztyén misztikus filozófus az egyik kedvence.

Az előadó hangsúlyozta, Hamvas nem kívánta a különböző vallásokat „összemosni” egy közös vallásba, hanem az ősi hagyományt kereste. Ez alatt az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartását értette, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzését.

A hagyomány az őskor egyetemes tudása Istenről, a világról, a vallásról, az emberről, a lélekről, a kormányzásról, a szépségről. (Hamvas)

Az ősi szent könyveket azért tanulmányozta, hogy megtalálja azt a közöset, aminek léteznie kell(ett). Egy egyetemes Rendnek kell lennie, mely minden szent könyvben megtalálható. Mit csinál viszont Európa? Rendszereket épít, a rend utáni vágy él ebben, mert érzékeli, „valami” elveszett. A többi meg majmol. Az ember Istenhez képest majom. Tudomány és teológia, meg sok egyéb más mind emberi csinálmány. A Rend viszont isteni valami.

A válság metafizikai, túl kell lépni rajta, hogy meglássuk. A metafizikai egységet kell megtalálni. A bűnbeesés története mutat rá, hogy valami kettétört. A bűnbeesés törés Isten és ember között. Egy belső törés. Skizofrénia. Megszűnt az összhang, ami metafizikai korrupcióhoz vezetett. A hagyomány, az élet nem önálló és a lét többi körétől nem független állapot. A hagyomány teljességével lehet lerántani a maszkokat. Nem hiába hirdette a delphoi jósda: „Gnóthi szeauton.” Ismerd meg önmagad. Azt, ami az álarc mögött van.

A Logosz (görög: ész, szó, nyelv, beszéd) bibliai jelentése Jézust, a teremtő Igét jelenti. Hamvas számára ez kulcsfogalom, ő ennek misztériumát érzékeli.
A hagyomány, a keleti bölcselet a tudás és gyakorlat egységét hirdeti. Csak így lehetséges az autentikus létezés.

Keleten a mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Nyugaton – mondják ironikusan –, aki nem tudja megcsinálni, az tanítja. Így rengeteg professzor gyártja az elméleteket.

Pedig nem az intellektus a mérvadó, hanem a gyakorlat. Jézus életében sem elképzelhető, hogy mást hirdessen és mást csináljon, úgy, ahogy ezt a vasárnapi keresztyéneknél tapasztaljuk. Ki Jézus követője? Az, aki mások lábát megmossa.

Hamvas kedves kifejezése volt a normális, hétköznapi ember. A normális ember tisztában van azzal, hogy kicsoda. A zsenialitás nem normális állapot. Valamiben sokkal jobb a többinél, de összességében nem. Ráadásul elveszíti a mértéket.

Tudás, látás, éberség

Tudás, látás, éberség – hirdette Hamvas. Az ember azért zavarodott meg, mert nincs kapcsolata Istennel. Az Isten általi megvilágosodás (tudás) a helyes látást teszi lehetővé. Ha ez elmémben működik, akkor éberségre van szükség, hogy lássam a valóságot. A bölcs lát. Ezt harmadik szemnek is szokták nevezni. Ki a felébredett? – teszi föl a kérdést Hamvas. Az az univerzális személyiség, aki felismeri, Isten mindenben ott van.

A logika veszélyes játék, mert segítségével mindent be lehet bizonyítani.

Ez hízelgés önmagunknak. Ez olyan játékteret biztosít, mely korlátoz. Logikával viszont nem lehet kapcsolatot teremteni Istennel. A tudomány tehát alacsony szint, a költészet áll a csúcson. A költő az, aki őrzi a szent helyet, aki kapcsolatban áll Istennel. A mítosz és tudomány között nincs különbség.

Az előadó egy párhuzamot említett. Évtizedekkel ezelőtt ünnepelték a műanyagok feltalálását, mintha ezzel megváltották volna a világot. Mára kiderült, ezek ökológiai katasztrófát okoznak. A tudomány korrumpálódott, mert eredményei, kutatási területei attól függnek, ki biztosítja a pénzt és mire. Aki kellemetlen igazságokat mond ki, azt eltávolítják.

Hamvas az evolúcióelméletet sem fogadta el, a legveszélyesebb démonnak tartotta, mely azt a hamis illúziót sugallja: van fejlődés. Ez teljességében téves látásmód.

Azt vallotta, a szent könyvek közül az Újszövetség az, mely a leghűségesebben őrzi azt a hagyományt, melyet minduntalan keresett.

Tehát Hamvas Bélát keresztyén gondolkodónak kell tekintenünk.