Mindannyiunk kedves ünnepe a karácsony. Varázslatos az ajándékozás izgalma, a karácsonyi díszek csillogása, az éjféli szentmisével, a hagyományokkal és a népszokásokkal együtt.

Ebben a varázslatos légkörben várjuk a csodát, a karácsonyi csodát.

S közben aggodalom tölti be szívünket, gondolatainkat. Mi lesz Európával, mi lesz a népünkkel, kultúránkkal, kereszténységünkkel, hitünkkel? Féltjük nemzeti értékeinket azoktól, akik más kultúrát képviselnek, más Istenük van és mások az értékeik.

Sajnos Európa eltévedt, betévedtünk Heródes udvarába, és eltűnt a csillag, mely a pásztorokat vezette.

Nem is olyan rég, a rendszerváltás előtti időszakban már egyszer féltettük a karácsonyt. El akarták tőlünk venni a Mikulást, helyette kaptuk a Télapót, karácsonyfa helyett kaptunk fenyőfát. Ha némelyek lelkéből sikerült is elrabolni a karácsonyt, a többség megőrizte a karácsony lényegét.

Az üzletláncok, a piac számára az év legnagyobb üzletét jelenti ez az ünnep.

Ebben az agyonreklámozott világban gondoljunk az első karácsonyra, álljunk meg egy pillanatra, hunyjuk le a szemünket és lássuk az első karácsonyt, a barlangistállót, benne a jászolt, és képzeljük el az emberiségnek ezt a felejthetetlenül szép fejezetét.

Karácsonyt csak az ünnepel igazán, aki tudja, kit ünnepel. Aki engedi, hogy az ünnep üzenete beragyogja és átjárja. Az a pásztorokkal együtt megtalálja a csodát, a napkeleti bölcsekkel pedig hódol neki.

Ilyen karácsonyt kívánok mindenkinek!