Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Peter Gajdoš szlovák védelmi miniszter (elöl b) és Pavol Hamžik szlovák nagykövet mécsessel a kezükben a szlovák légierő hejcei katasztrófájának tizenharmadik évfordulóján tartott megemlékezésen a Borsó-hegyen állított emlékhelyen, a tragédia helyszínén (Fotó: MTI)

A tizenhárom évvel ezelőtti hejcei légi katasztrófa áldozataira emlékeztek ma a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen.

A Hejce fölötti, több mint hétszáz méter magas Borsó-hegyre 2006. január 19-én este zuhant le a szlovák légierő AN-24-es csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból vitte haza, Kassára a szlovák békefenntartókat.

A baleset a kassai repülőtér leszállópályájától alig harminc kilométerre történt. A repülőgépen utazó szlovák katonák közül negyvenketten meghaltak, a katasztrófát egyetlen ember élte túl.

A szerencsétlenség helyszínén obeliszket és negyvenkét kopjafát emeltek, Hejce központjában pedig emlékművet avattak az áldozatok emlékére.

Hejcén minden évben megemlékeznek az áldozatokról a családtagok, a katonatársak, a szlovák és a magyar honvédség vezetői, a mentésben részt vevők és a helybéliek.

A szombati megemlékezésen Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Peter Gajdoš szlovák védelmi miniszter mondott beszédet.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter elmondta, hogy egy rendkívül hideg, zord éjszakán következett be a tragédia. Megjegyezte, hogy Hejce település vezetése és lakói egy emberként fogtak össze a katasztrófavédelmi szakemberekkel, a rendőrökkel, a mentősökkel, valamint az erdészet munkatársaival, és bíztak abban, hogy az éjszaka folyamán tudnak segíteni a bajba jutottakon, de csak egyetlenegy ember élte túl a balesetet.

Peter Gajdoš szlovák védelmi miniszter a Hejce központjában lévő emlékműnél, az áldozatok családtagjai, a katonatársak, a mentésben részt vevők és a helybéliek előtt azt mondta: a szlovák védelmi erők újkori történelmének legnagyobb katasztrófája volt a szlovák légierő csapatszállító repülőgépének 2006. január 19-ei lezuhanása. A katasztrófa mindörökre megváltoztatta negyvenkét család sorsát, és mélyen beleivódott az emlékezetbe.

A szlovák miniszter kiemelte, tisztelettel adóznak az áldozatok – a Koszovóból hazatérő harminckilenc férfi és három nő – emléke előtt; lehetetlen megbékülni a veszteséggel.

Peter Gajdoš köszönetét fejezte ki a magyar honvédségnek, amelynek katonái szlovák bajtársaik elvesztését a saját veszteségükként élték át, és Hejce lakosainak,

akik tizenhárom éve ápolják a szlovák katonák emlékét, gondozzák az emlékművet a szerencsétlenség helyszínén és a településen egyaránt, és annak idején segítettek a mentésben.

Az eseményen az idén is jelen volt a szerencsétlenség egyetlen túlélő katonája, Martin Farkas, aki elhelyezte koszorúját elvesztett katonatársai emlékművénél.

A megemlékezésen Keszi Marcella, a lezuhant repülőgép parancsnokának testvére beszédében azt mondta: öccse úgy hagyta el a világot, hogy bűnösnek nyilvánították, meggyanúsították a baleset okozásával.

Felszólította a szlovák védelmi minisztert, hogy szüntesse meg a dokumentumok titkosítását, adjon parancsot a vizsgálatok eredményének felülvizsgálatára.

A megemlékezés előtt a két miniszter, valamint Korom Ferenc a Magyar Honvédség parancsnoka és Daniel Zmekó, a szlovák hadsereg vezérkari főnöke koszorút helyezett el a katasztrófa helyszínén, a Borsó-hegyen emelt obeliszknél, az áldozatok emlékére állított negyvenkét kopjafánál pedig mécseseket gyújtottak.

Martin Farkas mind a negyvenkét kopjafánál elhelyezett egy mécsest.

(MTI)