A híres érsekújvári festőművész, Zmeták Ernő önarcképeiből nyílt kiállítás a Pozsonyi Városi Galériához tartozó Úri utcai Pálffy-palotában, az alkotó születésének 100. évfordulója alkalmából.
„Minden egyes önarcképem készítése során felfedeztem magamon olyat, ami eddig ismeretlen volt számomra. Ezáltal lassacskán megváltozott önmagam meglátása, ahogy az önábrázolásom, avagy önkifejezésem is” – írta magáról Zmeták Ernő.
Általánosságban elmondható, hogy az önarckép esetében az alkotó leggyakrabban egyedül van ábrázolva. Ez a magányosság vallomást kényszerít ki belőle az emberiségről alkotott képéről, önmagáról és művészetéről. „Az én lassú ébredésem az első bizonytalan fiúi tekintettől kezdődött a tollvonásra, amelyben aztán egyre tovább érlelődtem. Iskolai időszakom után felhagytam a vonalhúzogatással. Csak a mennyiséget és az alakot kerestem. Fokozatosan a takarékosság és az egyszerűség felé irányultam. Mindezen egymásra kapcsolódó átváltozásokat a legvalódibb formájukban mutatják meg ezen önarcképek, melyekben az én harcom saját magammal tükröződik vissza, azaz a saját alkotásommal és művészi irányultságommal, függetlenül a külső tényezőktől.
Tekintetem változott, ahogy jöttek az évek. Ezzel együtt gyűltek a tapasztalatok is, saját álláspontom megerősítése a művészi alkotásokra, összekapcsolva a művész társadalmi elhelyezkedésével és az ő erkölcsével” – vallotta magáról a művész 1973-ban.
Zmeták Ernő a képzőművészetben alkotott értéket. Olajfestéssel, akvarellel, rajzolással is foglalkozott. Emellett illusztrált, gobelineket is tervezett, s szobrászkodott is.
1912-ben született Érsekújvárott, édesapja, Gerhard a vasútnál dolgozott, édesanyja, Julianna pedig a családnak szentelte életét. 1936-37-ben szerezte meg a képzőművészeti alapismereteket Harmos Károly rajz- és festőtanfolyamán Komáromban.
1938-ban sikeresen felvételizett a prágai Képzőművészeti Akadémiára, de a bécsi döntés után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, a monumentális festészetet tanulta Aba-Novák Vilmos vezetése alatt. Az 1950-es évek első felében gobelinjei közül kiemelkedő a Látkép Pozsonyra Ligetfaluból, mely a Prímási palotában került elhelyezésre.
Az 50-es évek második felében csúcsalkotása a karton megtervezése volt a Prímási palota timpanonjának mozaikjába.
Az ábrázolás hű maradt az eredeti tervezéshez, melyet az Okos uralkodás, Hit, Hűség és a Duna, valamint Tisza folyók alkottak. A 70-es években, kassai alkotói tevékenysége alatt a Kelet-szlovákiai Vasművekben alkotott, ugyanakkor dolgozott a pozsonyi várudvar díszítésére vonatkozó megrendelésen is. A lendaki templom kartonmozaikjain is tevékenykedett. Az 1982-90-es időszak kiállításai közül megemlítendő többek között a Művészetek Házában, Pozsonyban megvalósult tárlat. Tanulmányúton járt Szlovákiában, például Zázriván, de külföldön, Isztriában, Szicíliában is.
1990 és 2003 között vissza-visszatért Szicíliába, Cefalu városába, ahol 2005-ben egy tengerparti épület falán emléktáblát avattak a tiszteletére. A tábla feliratában arról is olvashatunk, hogy Olaszországnak és népének nagy részét szentelte életművéből Zmeták Ernő. 2004. május 13-án hunyt el Pozsonyban, ahol a Márton temetőben helyezték örök nyugalomra.
A Pálffy-palotában nyílt kiállítása az önarcképeire épül, melyeken önmagán kívül más személyt, nőalakot, tárgyat is ábrázol. Így például látható az Önarckép asztalnál, az Önarckép karddal, a Ketten és továbbiak.
A kiállítás kurátora Zmetáková Danica volt, aki 11 éven át élt a művésszel. A megnyitón jelen volt Kiss-Szemán Zsófia művészettörténész is.
A pozsonyi és vidéki művészetkedvelők és a Zmeták-önarcképek iránt érdeklődők a „Tekintet énreám és magamba” címet viselő kiállítást március 24-ig tekinthetik meg, keddtől vasárnapig 11 és 18 óra között az Úri utca 19-es szám alatt, a Pálffy-palotában Pozsonyban.
