Száz évvel ezelőtt indították el a gyógyszertárak éjjeli szolgálatát Léva városában. A Bars vármegyéhez tartozó polgári városban 1919. január 5-én vezették be az éjjeli szolgálatot a gyógyszertárakban.
Léva a gyógyszerészet történetében is fontos helyet foglal el, mivel dr. Alt Ernő, járási főgyógyszerész jóvoltából a városban alapították meg az ország első gyógyszerészeti gyűjteményét.
Mint Vincze László, a Lévai Járási Levéltár szakembere, helytörténész a Felvidék.ma-nak elmondta:
„Száz évvel ezelőtt, 1919. január 5-én döntött Emánuel Géza és Fáncsik Lajos gyógyszerészek az éjjeli szolgálat bevezetéséről.”
Majd hozzátette, a megállapodásuk szerint hetente váltakozva vállalták a szolgálatot. Ez a ma már korszerű szolgálat este hét és reggel nyolc között működött.
Fekete sashoz, Arany korona, Salvator gyógyszertárak
A városban ekkor két gyógyszertár működött. A legrégebbi az 1664-ben alapított Fekete sashoz gyógyszertár volt. Az első lévai gyógyszerész, akinek a neve a levéltári forrásokban fellelhető Spury Antal volt a 18. század hatvanas éveiben. A 19.században Richter Sámuel adta át a tulajdonjogot Boleman Jánosnak.
Az Arany korona gyógyszertárat 1823-ban alapította Medveczky Károly, egy árvai nemesi család sarja, és gyógyszertára szerényebb volt a Fekete sashoz képest. Ezért sokan paraszt patikának is nevezték, mely elsősorban a környék falvait szolgálta ki. 1919-ben Emánuel Géza vezette ezt a patikát – folytatta Vincze László.
Az impériumváltást követően nyitott meg a Salvator gyógyszertár, melynek vezetője PhMr. Sekan László volt. Az 1926-ban alapított patika a mai napig működik a városközpontban. A három gyógyszertár elegendőnek bizonyult a mintegy tízezer lakosú Lévának.
A Száz éve Léván történt közösségi portált is üzemeltető levéltáros pontos adatokat is közöl a honlapon a száz évvel ezelőtti városról. Mint írja 1918-ben 131 gyermek született. Felekezeti hovatartozás szempontjából 95 újszülött római katolikus vallású, 21 református, 7 evangélikus, 8 pedig izraelita.
A honlap a halálozások és a házasságkötések számát is közli. Száz évvel ezelőtt 248-an haltak meg, a házasságkötések száma 58 volt. Ebből római katolikus 36, református 6, izraelita 2, vegyes vallású 14 pár. A kor viszonyairól el kell mondani, hogy ebben az időben még javarészt magyar ajkú volt a lakosság. A magyarok számaránya megközelítette a nyolcvan százalékot.
Dr. Alt Ernő és a Patika Múzeum
Láthatjuk, hogy a polgári Léva haladt a korral. A korabeli gyógyszertár és a gyógyszerész szakma a mai napig megelevenedik előttünk a lévai várban található Barsi Múzeum állandó kiállításában.
A kilencvenhét éves dr. Alt Ernő, nyugalmazott járási gyógyszerész gyűjteményéből 1971-ben rendezték be az állandó tárlatot a vár nyugati bástyájának egyik termében. A tárlat berendezése az Arany korona gyógyszertárból származik.
A tárlókban a gyógyszerészetben használt edények, laboratóriumi felszerelések, csomagolóanyagok, szakirodalom, főiskolai diplomák, receptek valamint levéltári anyagok tekinthetők meg.
Ahogy dr. Alt Ernő fogalmazott a Lévai járás gyógyszerészetének története 1664-1984 című szlovák nyelvű könyvében: kicsi kora óta szerette a történelmet. Már a huszadik század harmincas éveiben jelentős gyűjteménnyel rendelkezett.
A kollekciójában régészeti leletek, néprajzi eszközök, használati tárgyak és játékok is megtalálhatók voltak. Az értékes gyűjtemény nagy része azonban odaveszett a második világégés során.
Dr. Alt Ernő 1951-ben szerzett gyógyszerészeti diplomát, az egyetem elvégzése után a lévai Fekete sashoz gyógyszertárban helyezkedett el. Mint írta,
a hely szelleme előhozta belőle a gyűjtői szenvedélyét, s elkezdte gyűjteni a régi gyógyszerészeti eszközöket.
A gyűjtemény legértékesebb darabjai között találhatóak a 18. és a 19. századból származó dokumentumok és eszközök.
A hatvanas években kinevezték járási főgyógyszerésznek. A gyógyszerészet modernizációja mellett feladatul kapta a már nem használatos eszközök begyűjtését és megőrzését is. Ennek köszönhetően több mint ezer darabra bővült az egyedülálló gyűjtemény. A gyűjtés mellett a járási főgyógyszerész megírta a járás gyógyszerészetének történetét, melyet a fent említett címmel jelentettek meg.
