A Fundament Polgári Társulás szervezésében mutatták be a rimaszombati Csillagházban A gömöri géniusz – Tompa Mihály élő gömöri emlékezete című könyvet, mely több volt, mint puszta könyvbemutató, tele volt élettel és aktualitással.
„A Tompa verseiben elhangzó szavak egy ember lelkéről szólnak. Amikor elindultunk gömöri utunkon Tompa nyomában, hihetetlenül sok felfedezést tettünk. Egész egyszerűen utánajártunk Tompának,
miként él tovább, s mi történik vele ma, a 21. században Gömörben, mely virtuálisan ma is egységes megyeként létezik.
Budapestről ez ugyan nem látszik, s ott nem is foglalkozik ezzel senki, de mi megtapasztalhattuk, hogy kulturális egységként még mindig jelen van. Nagyon köszönöm mindazoknak, akik részt vettek velünk ebben” – mondta Görög Mása, a kiadó, a budapesti Szabad Eklektikus Műhely Egyesület munkatársa.
A közönség soraiban többen voltak, akik részt vettek a könyv létrehozásában is. Mindenki más szempontból közelítette meg Tompát. A Farkas Ottóval való beszélgetéskor az anekdoták kerültek elő, az a Tompa, aki a legendákban megmaradt, amikor este a szülők Tompa Mihályról meséltek a gyerekeknek.
Hajdú István programszervező, Fundament Polgári Társulás (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Hanván Nagy Ákos Róbert esperes arról tudott számot adni, hogyan öröklődik át a tompai gondolat a prédikációkban, illetve milyen szerepe van abban Tompának, hogy valaki Magyarországról ide települve szolgál lelkészként. Ez már a mi 21. századi történetünk, ahogy Juhász Istváné is, akinek fontos, hogy falujában megőrződjön Tompa emléke.
Rimaszombatban Hajdú István mindennap „találkozik” Tompával, neki szemben van a róla elnevezett református gimnázium, úgy, ahogyan az alapiskolában is minden gyermek találkozik Tompa szellemével, amiről az igazgató, Orosz István vall. Páko Mária, aki Tompa-verseket is megzenésít, s csapatával ezúttal is bemutatkozott, szintén megszólal a kötetben.
Tehát nem magáról Tompa Mihályról készült a könyv, hanem egy olyan interjúkötet látott napvilágot, amelyben mindenki a saját történetét mutatta be Tompa Mihályon keresztül, s amelyben azok nyilatkoztak, akik ma Gömörért ugyanazt teszik, mint annak idején Tompa. Gömörben gondolkodnak, s továbbviszik a hagyományt, s ezt meg is osztották Görög Másával és Krausz Tivadarral.
„Utunk során felfedeztük, hogy Gömör egy olyan gazdag világ, amit szerettünk volna mindenkivel megosztani” – nyilatkozta a könyv létrejöttéről Görög Mása. Ezt erősítette meg a kötet társszerkesztője, Krausz Tivadar is, aki elhozta Rimaszombatba a Szent Grállal foglalkozó könyvét is, melyet az irodalmi est második felében szintén bemutatott. Egészen más műfaj a két könyv, amelyet a rozsnyói születésű Krausz Tivadar költő, író, újságíró személye köt össze.
Krausz Tivadar (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Krausz Tivadar Tompával kapcsolatban kifejtette, hogy az interjúkötet ötletét Tompa Mihály szeretete hívta életre, s akkor született meg benne a gondolat, amikor Arany János 200. évfordulójára készült az ország. Ugyanis fájlalja, hogy a Arany–Petőfi–Tompa triászból az utóbbi, a számára legendás költő már kikerült.
„Szerintem csak az a költő, aki legendás személyiség. Ugyanakkor a költők versenyeztetését értelmetlennek tartom. Mégis ma már nem azon a rangon kezelik Tompát, mint Petőfit és Aranyt.
Régen az utókor döntötte el, hogy ki a nagy költő, vagyis a mindenkori avatottak, akik éltetik a versét. Ma kanonokok döntik el, hogy mi az irodalmi kánon. Két banda is van, a liberális posztmodern és a népnemzeti konzervatív, akik egymás kanonizáltjait gyűlölik, nem tekintik egymást írónak. Tompával pedig nehéz a helyzet, mert egyik aktuális kultúrpolitika sem tudja felhasználni a saját javára” – mondta Krausz.
Kifejtette, hogy Tompa falusi költő volt, de „nem az a kisbojtáros, nemzeti, ahhoz túl kvalifikált, irodalom- vagy teológiai tudós is lehetne a prédikációi ismeretében” – szögezte le Krausz Tivadar. Hozzátette:
Tompa Mihály a független költő, irodalmár, gondolkodó prototípusa volt a 19. században, egy olyan korban, ahol mecénásoktól függött mindenki és minden. Ezt ő meg is sínylette, tragikus volt a sorsa, de ezt tudatosan vállalta
– összegezte Krausz. Elmondta, hogy manapság is ugyanez a helyzet, aki vállalja a függetlenséget, aki nem sorolja be magát valamelyik érdekkörbe, annak ugyanaz a sorsa, mint Tompának, vagy még rosszabb.
„Tompánál a természetes hangnem, a falusi nyelvhasználat is polgári volt. Tompa nélkül nincs Vajda, Reviczky, Komjáthy Jenő, akik nélkül viszont Ady Endre sincs. S megkockáztatom, az első valamire való, igazán jó magyar nyelven író zsidó költő, Kiss József sincs Tompa nélkül, s akkor nincs urbánus költészet sem, ha nincs díszmagyarban járó Kiss József” – magyarázta Krausz.
Görög Mása (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Tompa Mihályt Hamvas Béla nevezte el gömöri géniusznak, aki neki a magába forduló, a higgadt, a kicsit rejtőzködő, de értéket létrehozó személyiség volt. Korabeli források szerint nem volt egyértelmű a megítélése, mert sokan nem ismerték.
„Ezért jártunk utána, mert feltételeztük, hogy Hamvas nem véletlenül nevezte Tompát gömöri géniusznak. S ma már pontosan tudjuk, hogy Hamvas Béla egy hihetetlen műveltségű, elképesztően izgalmas gondolkodású ember volt, aki nem vesztegetett volna időt, ha nem egy ugyanolyan értékes, kivételes, önmagában egyedi gondolkodóról lett volna szó, mint Tompa” – magyarázta Görög Mása.
Kifejtette, Tompa ma is értéket ad nekünk, megmutatta mindannyiunknak, mindegy, hogy honnan indulunk, ha van belső tartásunk, hitrendszerünk, akkor még a saját magunk által elismert depressziónkon, emberutálatunkon is felül tudunk kerekedni.
Ugyanis Tompa is el volt keseredve egyénisége, sorsa és a magyarság sorsa miatt, de közben szerelmes, s rengeteg emberi érzelmet elmond, tanácsot ad.
Görög Mása és Krausz Tivadar (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
S mint ahogy Krausz Tivadar hozzátette, Tompa Mihály úttörő szerepet is vállalt, s ez lett a pszichologizáló költészet, ami azelőtt nem létezett a magyar irodalomban. Az is lényeges Krausz szerint, hogy Tompának identitásmegőrző szerepe van Gömörben:
a helyben élő magyarok megmaradását szolgálja az ő hagyományának az őrzése
– szögezte le Krausz. S ez kell ma is, hogy a gömöri fiatalok helyben maradjanak, s bármennyire is nehéz, ott találják meg a boldogulásukat.
Érdemes hát a ma emberének is olvasnia Tompa verseit, mert az emberi lelkekben és az egymáshoz viszonyulásunkban azóta sem változott semmi.
