Az Európai Unió országainak ki kell alakítaniuk közösségük geopolitikai önazonosságát, hogy ne váljanak a nagyhatalmak játékszerévé – sürgette a német külügyminiszter pénteken az 55. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián (MSC).
Heiko Maas beszédében hangsúlyozta, hogy az EU csak a nemzeti „szuverenitások összefogásával képes szuverén módon cselekedni”, és tagállamai csak akkor őrizhetik meg nemzeti szintű külpolitikai, geopolitikai cselekvőképességüket, ha közösen lépnek fel. Ennek hiányában az a veszély fenyeget, hogy az EU „felőrlődik a nagyhatalmak versengésében, megosztottá, irányvesztetté válik és kiszolgáltatott lesz a külső befolyásolásnak”.
Az EU számára a jövő nagy kérdése az, hogy a világpolitika tárgya vagy alanya, a folyamatok alakítója vagy elszenvedője lesz-e.
Németország számára csak az lehet elfogadható, ha felépül egy szuverén, erőteljes EU, amely „kifejleszti geopolitikai identitását” – mondta a német diplomácia vezetője. Az EU-nak erősítenie kell biztonságpolitikai cselekvőképességét, vagyis meg kell maradnia a transzatlanti szövetség tartóoszlopának, de önálló képességekre, kapacitásokra kell szert tennie. Ennek a törekvésnek az első eredményei közé tartozik az állandó strukturált együttműködés (PESCO) és az európai védelmi alap (EDF), a következő években viszont ki kell fejlesztenie egy közös biztonságpolitikai stratégiai gondolkodásmódot, közös „stratégiai kultúrát” is.
A másik fő feladat a világgazdasági befolyás, a „geoökonómiai tőke átváltása geopolitikai tőkére”
– fejtette ki Heiko Maas, rámutatva, hogy az EU a második legnagyobb gazdasági térség a világon, és a nemzetközi kereskedelmi forgalmat tekintve a világgazdaság első számú szereplője.
A gazdaságban az EU világhatalom, és mindig pozitív programot kínál partnereinek, közös megoldások kidolgozását javasolja a feleslegessé váló termelőkapacitásokból, a protekcionizmusból és az államkapitalizmusból adódó gondokra. Ha sikerül kidolgozni ezeket a valamennyi félnek megfelelő, közös megoldásokat a transzatlanti kapcsolatrendszerben, kialakulhat egy szélesebb körű kereskedelmi partneri hálózat is, amely alkalmas a feltörekvő hatalmak, köztük Kína színre lépésével kialakuló helyzet kezelésére. Azonban ez csak együtt sikerülhet, és nem egymás ellen, a védővámok és a bezárkózás politikája nem vezet eredményre – mondta a német külügyminiszter.
Kifejtette, hogy az EU-ban termelt acélra és alumíniumra kivetett vámok hatásáról végzett első vizsgálatok szerint Washington lépése révén 8700 új munkahely jött létre az amerikai acéliparban, de 9 százalékkal emelkedett az acéltermékek ára, ami azt jelenti, hogy az amerikai acéltermékek vásárlói évente mintegy 650 ezer dollárt kénytelenek fizetni minden egyes újonnan létrejött amerikai acélipari állásért, az ágazat európai munkahelyei pedig veszélybe kerültek. Ez éppen az ellenkezője a valamennyi félnek kedvező helyzetnek, ez egy „klasszikus vesztes-vesztes helyzet” – mondta Heiko Maas.
Kína felemelkedése kihívás elé állítja a szövetséget
Kína felemelkedése a világhatalmak közé lehetőséget ad a NATO-nak az együttműködésre és a párbeszédre az ázsiai országgal, de kihívás elé is állítja az észak-atlanti szövetséget – mondta a NATO főtitkára a biztonságpolitikai konferencián.
Jens Stoltenberg beszédében hangsúlyozta, hogy Kína felemelkedésében „van lehetőség a partnerségre és a politikai párbeszédre”. A kalózok ellen Szomália partjainál folytatott küzdelem ügyében volt is már példa az együttműködésre, és a NATO fegyveres erői rendszeres kapcsolatban állnak a kínai fegyveres erőkkel.
Azonban nem egy tagországot tölt el aggodalommal Kína egyre erőteljesebb befektetési tevékenysége a kritikus infrastruktúra, például az ötödik generációs mobil távközlési hálózatok (5G) területén
– mondta a főtitkár.
Jobban fel kell tárni és meg kell érteni Kína befolyásának kiterjedtségét, és hogy mit jelent ez biztonságunkra nézve – tette hozzá Jens Stoltenberg, hangsúlyozva, hogy a NATO-tagországoknak együtt, egységesen kell cselekedniük ebben az ügyben.
Felszólalásában és az utána következő pódiumbeszélgetésen elsősorban az Egyesült Államok és európai NATO-szövetségesei kapcsolatáról, az Oroszországhoz fűződő viszonyról és a a közepes és rövid hatótávolságú, szárazföldi indítású nukleáris eszközökről szóló amerikai-orosz szerződés (INF) körüli helyzetről beszélt, megerősítve a NATO korábban elfoglalt álláspontját.
Hangsúlyozta, hogy Washington nem fordult el Európától, és Donald Trump amerikai elnök nem tartja idejétmúltnak a NATO-t.
Ezt mutatja például, hogy a szövetség történetében először állomásoznak majd Európában olyan NATO-erők, amelyek minden pillanatban hadra foghatók. Ezek az egységek nem lesznek nagyon nagy létszámúak, nagyjából ezer katonából állnak majd, de erejük számottevő lesz. Az egyik Lengyelországban állomásozik majd és amerikai vezetés alatt áll, a másik bázisa Lettországban lesz és kanadai parancsnokság irányítja – fejtette ki Jens Stoltenberg.
A NATO az Egyesült Államok számára 28, és Észak-Macedónia csatlakozásával rövidesen 29 „barátot és szövetségest” jelent, ami Kína felemelkedésével összefüggésben is fontos. Az ázsiai ország nagyságát, kiterjedését és világpolitikai befolyásának növekedését tekintve az Egyesült Államok számára igen kedvező, jó dolog, hogy van 29 barátja, akik együtt a világ összesített bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) felével rendelkeznek – fogalmazott a NATO főtitkára.
Az INF-szerződéssel kapcsolatban megerősítette, hogy a NATO közösen, egységesen dönt és cselekszik az ügyben, és
nem áll szándékában újabb földi indítású, nukleáris rakétarendszer telepítése Európában.
(MTI)
