Mai beszámolómban a Filmhíradók Online oldalról nem egy, hanem rögtön három filmről számolok be. Ahogy fokozódik a történelmi helyzet, sűrűsödnek az események, úgy lesz egyre nehezebb választani.
1919. február elején, a párizsi béketárgyalásokkal egy időben a svájci fővárosban, Bernben szocialista konferenciát rendeztek, melyre a világ minden tájáról érkeztek delegációk. Magyarországot a magyar szociáldemokrata párt küldöttei, Buchinger Manó, Bíró Dezső, illetve Kunfi Zsigmond, az új Berinkey-kormány közoktatásügyi minisztere képviselték.
Az első film a küldöttség fogadtatásáról tudósít
A magyar delegáció már a konferencia február 3-i, hétfői megnyitását megelőzően, az előkészítő tanácskozásokon hatalmas sikert könyvelhetett el. Ugyanis a területi kérdések bizottságának vasárnapi ülésén elérték, hogy a kongresszus elé terjesztendő határozati javaslatot Magyarország javára megváltoztassák.
„a népszavazás az egyetlen jogi alapja az országhatárok megváltoztatásának és elengedhetetlenül szükséges”,
Kérte a bizottság tagjait, hogy nyilvánítsanak érvénytelennek mindenféle erőszakos területi foglalást, figyelembe véve olyan gazdasági szempontokat is, hogy Magyarország a kőszéntől, vastól, fától, sótól megfosztva teljesen életképtelen.
1919. február 16-án Pogány József, a katonatanácsok kormánybiztosa szemlére indult a cseh-szlovák csapatok által megszállt, illetve a magyar kézen lévő területek között húzódó ideiglenes határvonalra, ahol az I-es honvédek törzsszázada állomásozott. Négy meghívott újságíró kísérhette el útjára, akik között ott volt Szép Ernő is, 1910-től Az Est munkatársa.
Az útra vele tartott „Az Est filmistája nyurga gépjével” – olvasható az útról írt beszámolójában –, hogy felvételeket készítsen az eseményről a híradó számára.
A leírást olvasva szinte együtt utazunk velük, látjuk az elsuhanó tájat, falvakat. „A templomos Vácon átal, mákonyos vasárnap reggeli falukon átal, libás, juhos mezők között, hóval meszelt hideg tájon átal, ábrándos halmos magyar megyén átal, fél tízre Rétság község piacán voltunk.”
„Szilvórium, pogácsa a körjegyző úr házában. Az autók röfögnek. A század keményen ellép. Éljen. Indulunk Balassagyarmat felé. Ebédelni Rétságon ebédelünk majd visszafele jövet.”
A látogatás végső állomása az ideiglenes határvonal volt, s az ott szolgálatot teljesítő katonák.
„Hát most már ki a demarkációs vonalra. Az Ipoly folyó, az a demarkációs vonal. Oda gyalogolunk. Honvédek sétálgatnak, állonganak az ország útján, piros meg nemzeti szallagos sipkákkal. Karabély szorul a hátukon. Két hadnagy fiú előjön, jelenteni. Bátrak, bizalmasak. Kedves fiúk, mint ifjúsági regényben. A honvédek szalutálnak, tovább cigarettáznak.
Itt az Ipoly. Sovány finom, álmodozó kis vidéki folyó. Demarkációs vonal. A hídon túl nem volna szabad mennünk. Azok a magos házak ott, azok a váz fák, az Kóvár palóci falu, az már a csehség alatt van.
De csend van, semmi cseh nem látszik, egy kiöntés jegén egy vastag klapec korcsolyázik ott fél korcsolyán. Fél lábbal hajtja magát, úgy élvez. A filmista nekiállott a fölvételnek. Ez a klapec is rájön tán a képre.”
Beszámolóját így zárja: „Bár a tavasz is csendes volna majd, bár csuda mód menne majd minden, csuda értelmesen, gyengéden. Ne esne egy csepp piros vér se, egy csepp se több, de soha.”
A Lehel utcában agyonlőtt szpáhik temetése
Egyes források szerint épp a szesztilalom enyhítésének napján, más lapok szerint egy nappal korábban, február 11-én késő este történt, hogy két szpáhi betért a Lehel utca 21. szám alatti Perl-féle vendéglőbe.
A francia gyarmati lovas katonák látványa ekkor már nem volt szokatlan a pestieknek, már több mint egy hónapja tartózkodtak a fővárosban az antant akaratából.
Különösen ezen a környéken lehetett velük gyakran találkozni, hisz legtöbbjüket a közeli Albrecht laktanyában szállásolták el.
A vendéglőbe belépve ott borozó vadászkatonák és civilek társaságához csatlakoztak. Az egyik szpáhi ekkor már kissé ittas volt, s fegyverét eladásra kínálta az egyik vadászkatonának, Morócz Józsefnek, aki hajlandó volt 26 koronát adni érte. Amint a fegyvert magához vette, a másik szpáhi közbeszólt, hogy adja vissza, s cserébe visszakapja a pénzét. Kisebb összeszólalkozás után végül ez meg is történt, majd a két szpáhi távozott a vendéglőből.
A vadászkatonákban azonban gyanú ébredt, hogy esetleg rabolni indulnak, minthogy már napok óta folytak a környéken hasonló garázdálkodások.
Állítólag több járókelőt is kifosztottak, s az egyik péküzletből pedig nagyobb mennyiségű kenyeret vittek el két nappal korábban.
A katonák közül ketten gyorsan fizettek és a szpáhik után eredtek. A Lehel utca Aréna út sarkára érve segítséget kértek az ott álló trénkaszárnya két őrmesterétől, akik azonnal csatlakoztak a vadászkatonákhoz. Arra haladt egy tíz főből álló népőrségi járőrosztag is, akik szintén csatlakoztak hozzájuk.
A szpáhik, mikor észrevették, hogy követik őket, levették vállukról a fegyverüket és támadó állásba helyezkedtek. A népőrségi jelentés szerint a két szpáhi lőtt először, erre tüzeltek vissza a járőrök. Az egyik szpáhi azonnal meghalt, a másik pedig megsebesült, a négy lövésből három őt találta el. A Rókus-kórházba szállították, ahol másnap belehalt sérüléseibe.
