Amikor a kisgyerek a gagyogásról lassacskán áttér a beszédre, a család csodájára jár. Joggal, hiszen ez tényleg csoda – olyan mindennapi, evégett nem is eléggé méltányolt csoda. A kis emberke lassan nemcsak érti, de ki is tudja mondani a szavakat. Egy életre szóló tanulás ez, különösen, ha az anyanyelv után további nyelvek is következnek.
Remek agytorna ez: megfelelő feltételek mellett hatéves koráig három nyelvet is elsajátíthat az emberpalánta. Azaz háromszor annyi szót tanul meg, mint aki csak egy nyelvet tud.
Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy nem elég, ha tudjuk, egy-egy szó mit jelent más nyelven. Hiszen más összefüggésben, kifejezésben eltérő lehet az értelme. Néha pedig egyszerűen nem ismerjük a megfelelő kifejezést, vagy csak nem jut eszünkbe. Ekkor nyúlunk a szótár után.
De mi is tulajdonképpen a szótár? Egyszerűen fogalmazva: a szavak különböző szempont szerinti tára. Erről szólt a Pozsonyi Casinóban a Chrenko Edittel folytatott beszélgetés. A kedves humorral tarkított előadásban a hallgatóság egy személyes professzionális sors mellett némi betekintést kapott abba is, mit jelent tulajdonképpen egy szótár készítése.
Nem olyan egyszerű dolog az, annak is megvan a maga módja, technikája. Alapvető feltétel például az, hogy a szótárkészítő mindkét érintett nyelvet anyanyelvi szinten bírja. Ez ritka eset, de anélkül nem lehet jó szótárat készíteni: mindkét nyelvet nemcsak ismerni, hanem érezni is kell.
Mindennapi életünkben a szótár szinte nélkülözhetetlen. Gyakran botlunk olyan kifejezésekbe, amelyeket más nyelven visszaadni nehézséget okozhat. Ha kulcsszóról van szó, az egész mondat értelme is elveszhet, ha nem értjük meg a lényegét.
Felmerült természetesen a szlovák-magyar, illetve magyar-szlovák szótár fontossága is.
Kies országunkban úgyszólván azt várják el tőlünk, hogy az egyetlen hivatalos nyelvet anyanyelvi szinten bírjuk. Vajon hányan lehetnek olyanok?
Az ilyen elvárás ugyanis teljesen abszurd, s nem a magyar tanítási nyelvű iskola az oka ennek: a bilingvizmus tényleg kivételes. Éppen ezért Chrenko Edit munkásságának egyik fontos motivációja volt, hogy olyan szótárat adhasson a magyar anyanyelvű embereknek, amely megkönnyíti mindennapi életüket.
Ez az érem egyik oldala. A szakembernek más szótárra van szüksége. Megjelent több ilyen, különböző szakok kifejezéseit gyűjtve össze, ugyanakkor ezek nem könnyen elérhetők, s persze az idő múlásával el is avulnak és változnak – elég a szaporodó számítástechnikai kifejezésekre utalni.
Chrenko Edit szerint egy szótár élettartama körülbelül öt-hat év.
Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, hiszen a szlovák-magyar, illetve a magyar-szlovák szótárak klasszikusának tartott Hvozdzik-féle szótár máig hasznosan forgatható, különösen, ha régebbi reáliákra vagyunk kíváncsiak. Olyan szavak is benne vannak (például a vallással összefüggőek), amelyek a szocializmus dicstelen építése során nem kerülhettek be a szótárakba.
Minden részsiker ellenére azonban a szótárakkal kapcsolatban egy nagy hiányra is rá kell mutatni: nincsen akadémiai szintű magyar-szlovák, illetve szlovák-magyar szótár, holott nagy szükség volna rá.
Manapság az a könyvkiadás létkérdése, sikerül-e szerezni rá elég pénzt. Ha nincs szponzor, nincs könyvkiadás sem, főleg az értékesebb, vagy kisebb számú közönséget megcélzó könyvek kiadása eléggé problematikus. A bestseller-típusú vagy nagy dérrel-dúrral beharangozott könyvek még eladhatók, de a könyvkiadás nem igazán a meggazdagodás módja. Különösen az olyan kis piacon, mint a szlovákiai magyarság. Könyveink a magyarországi könyvesboltok polcain pedig csak tévedésből találhatók meg.
Csakhogy a kultúra – s a könyvkiadás ennek fontos része – közvetlenül csak nagyon ritkán nyereséges. Közvetve viszont annál inkább! Nehéz ezt a pénzéhes társadalomnak megmagyarázni.
Viszont nem ártana, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy itt két, évszázadok óta közösen élő nemzetről van szó, amelyek kapcsolata ugyancsak szoros. Ez nem kizárólag történelmi kapocs, hanem gazdasági is. Ezért is szégyen, hogy idáig képtelenek voltunk egy akadémiai szlovák-magyar és magyar-szlovák szótárat készíteni. A pénz ehhez ugyan fontos, de meglehet, csak kifogás. Mert egy ilyen tervezet egyik fontos feltétele az, hogy meglegyen mindkét nyelv értelmező szótára. A szlovák értelmező szótár állítólag készül, de valahogy megrekedtek a munkálatok, a befejezés a csillagokban.
A szótárak élettartama is lehet gond, na de azt aktualizálni is lehet. Bizonyára nem egyszerű ez, de ha van akarat, pénz is akad hozzá, meg szakember. A múlt század hatvanas éveiben hét kötetben megjelent A magyar nyelv értelmező szótára, hasonló időben a szlovák is (hat kötetben a Slovník slovenského jazyka). Ezek akkor jó kiindulópontok lettek volna, bár a szocialista internacionalizmus kriptonacionalizmusa az ilyet nemigen támogatta. A rendszerváltás után pedig mindez primitív pénzkérdéssé silányult.
Holott a gazdaságnak, az üzletnek, mindenfajta bilaterális kapcsolatnak bizony érdeke lehetne egy rendes nagyszótár léte.
A szótár a megértés fontos kelléke, s bár nem mindenkinek érdeke ez, a szlovák-magyar megértés, megbékélés s mindenfajta üzleti kapcsolat ezt tételezné fel.
A megértéshez ugyanis nem bábeli viszonyok szükségeltetnek, ellenkezőleg: a megértéshez érteni kell egymás nyelvét, éspedig jól, a legfinomabb részletekig – a félreértések ördöge ugyanis épp ott rejlik. Hacsak nem az angol lesz a kifogás – nyelvtörvény ide vagy oda, manapság Szlovákiában is minden angolul megy, már ízléstelen intenzitással. Pedig távolról sincs szükség ilyen kerülőre, a közvetlen kapcsolat mindig jobban működik.
Nem beszélve arról, hogy
egy magára adó kultúrnemzet minden követ megmozgathatna, hogy a szomszédjaival, bármit mond a politika, tisztességesen szót érthessen. Igaz, nem elég, ha csak az egyik fél akarja ezt. Ehhez ketten kellenek.
