Az emberek a pénzükért a lelküket is eladnák – jelentik ki Osztrovszkij Erdő című darabjában, s mi más is állhatna a Petőfivel egy évben született szerző darabjának középpontjában, mint a pénz. A pénz, amely soha nem volt még aktuálisabb téma, mint 2019 tavaszán Közép-Európában. Susán Ferenc rendezésének nemigen akadnak pozitív hősei, legfeljebb szánnivalók.
Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij elsősorban sötét vígjátékokat vetett papírra, amelyeken lehet ugyan röhögni, hiszen mindig, mindenhol képesek vagyunk nevetni mások tragédiáján, avagy puszta szánalmasságán, mert ezzel el lehet kerülni a tükörbe nézés annyira kellemetlen és fájdalmas voltát.
Csehov előtt nem volt nála népszerűbb szerző az orosz színpadokon, s hozzánk is eljutottak a Jövedelmező állás, A négylábú is botlik, a Vihar, a Farkasok és bárányok és a Tehetségek és tisztelők című darabjai. Ez utóbbit Morcsányi Géza friss fordításában ma is láthatjuk Valló Péter rendezésében a budapesti Radnóti Színházban.
Az előadásnak meglehetősen pikírt felhangot ad a #MeToo-kampány. De itt játszották a kilencvenes évek végén az Erdőt is Csomós Marival a címszerepben, s már Morcsányi Géza vadonatúj fordításában. S ezt a fordítást választotta a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház is, amely Magyarország legfiatalabb megyei színházaként a népszínházi feladatokat teljesítve időnként, s mostanában egyre gyakrabban elmozdul a művészszínházi eszmények felé is.
Az elmúlt években ennek a jegyében láthattuk Az eltört korsót, A kör négyszögesítését (Tarnóczi Jakab rendezésében), s a 2018/2019-es évad utolsó két előadása is ezt az irányt jelzi. Az évad első bemutatója Molnár Az ördöge, majd Hunyady Sándor Lovagias ügy című vígjátéka volt, előbbi Fenyő Iván és Mészáros Máté, utóbbi Koltai Róbert főszereplésével.
A Lovagias ügy – bár az előadással szemben komoly fenntartásaim vannak –, már most meghódította a magyar színpadokat (május 6-án Rimaszombatban is láthatják majd), az Erdő és a május 27-én bemutatásra kerülő Miller-darab, a Pillantás a hídról elsősorban a vájt fülűek komoly érdeklődésére számíthat.
Susán Ferenc, az Erdő rendezője nem véletlenül írja a plakátra cirill betűkkel a keresztnevét, nagyon otthonosan mozog az orosz klasszikus világában, s nem téved el a nagy orosz lélekerdőben, ahogy bennünket sem hagy benne elveszni.
Pallós Nelli lécekből építkező díszlete valahol a már sokszorosan kivágott és újrahasznosított erdőt is jelképezi, hisz maga Gurmizsszkaja (Vándor Éva) is folyamatosan adja el a birtokát körülvevő erdőt, hogy talpon maradhasson. Látszólagos remeteélete nagyétkű nőt rejt, aki otthonába fogadja barátnője fiát, Bulanovot (Farkas Zoltán), akibe szerelmes lesz, s mindent megtesz, hogy a fiatal férfit, aki természetesen a házában élő árva lányba, Akszjusába (Tolnai Klára) szerelmes, ő viszont a faluban élő kupec, Voszmibratov (Jakab Csaba) fia, Pjotr (Máté Krisztián) iránt táplál gyengéd érzelmeket. Ahogy később Csehovnál kiteljesedik, már itt is mindenki másba szerelmes, mint akinek szánták.
A bonyolult és egyre kibogozhatatlanabb viszonyokat csak tovább bonyolítja két vándorszínész, Szomorov és Vigov (Rácz János és Baksa Imre) akik színészi feladat nem akadva, épp Gurmizsszkaja erdejében futnak össze, persze nem egészen véletlenül, hisz Szomorov a tulajdonosnő unokaöccse. A díszes kompániához tartozik még a Gurmizsszkaja társaságában lebzselő Milonov (Erdélyi Gábor) és Bodajev (Albert Péter), akik arra várnak, hogy az úrnő végrendeletét ellenjegyezzék, valamint a komornaként, bizalmasként szolgáló Ulita (Kovács Vanda) és Karp, a megszokottnál nagyobb szólásszabadsággal bíró házi cseléd (Szívós Győző). Ez utóbbit Lengyel György 1983-as tévéfilmjében egyébként Zenthe Ferenc játszotta.
Susán Ferenc rendezésének elsődleges érdeme, hogy maximálisan megbízik Morcsányi Géza könnyed, olykor szabad szájú, mai viszonyokra átültetett fordításában, az ukrán Dakhabrakha együttes zenéjében és főleg a színészeiben, akik nem is élnek vissza a bizalommal, több emlékezetes kabinetalakítást kapunk.
Vándor Éva az Augusztus Oklahomában után ismét remekel a Bulanov után vágyakozó Gurmizsszkaja szerepében, teszi ezt úgy, hogy nem tudjuk elítélni a tetteiért, sőt még szurkolunk is neki, hogy összejöjjön a kalandja a nála évtizedekkel fiatalabb Bulanovval, aki a látszat ellenére egészen könnyen adja meg magát, s a pénzért könnyedén dobja azt a hozzá sokkal inkább illő fiatal nőt, aki viszont az apja árnyékában elbújó, önálló gondolkozásra képtelen, tehetetlen Pjotrt szereti, s hogy viszontszeressék, annak egyetlen akadálya van, a lány hiányzó hozománya. Egyetlen ember, Karp áll mindannyiuk felett, aki Szívós Győző alakításában szinte kívülállóként mozog a történetben.
A történet elején Szomorov és Vigov összefutnak a nagy orosz erdőben, s szinte üres bőrönddel betérnek Gurmizsszkaja birtokára. A történet végén, miután tisztában lesznek a helyi viszonyokkal, teljesen üres bőrönddel állnak tovább. Ahogyan mi, nézők is elégedetten nyugtázzuk, hogy közel háromórányi bolyongás után viszonylag épen kikerülünk a bonyolult emberi viszonyok útvesztőjéből. Egy kicsit már jobban ismerjük önmagunkat, embertársainkat, a pénz által megbolondított emberi viszonyokat, csak a reményünk lesz jottányival kevesebb.
