Különleges holokauszt emlékművel gyarapodott Ipolyság. Az Ipoly Menti Találkozások eseményfolyam részeként adták át a város első botlatóköveit, mellyel a holokauszt áldozatai, Kulka Ferdinánd és neje Kulka Melánia emléke előtt tisztelegnek.
A meghitt megemlékezésen elhangzott: a felejtés útjába állított botlatókövet Günter Demnig német szobrász álmodta meg 2004-ben. A művész a nemzeti szocializmus áldozatai előtt tisztelgő első emlékeztető macskakövet a kölni evangélikus templomban helyezte el, a következőket azonban már az érintett személyek utolsó lakhelye előtt építette a járdába, hogy az arra járók képletesen szólva belebotoljanak az akadályba, szembesüljenek a történelmi tényekkel, a tragikus emberi sorsokkal. Az eltelt 15 esztendő alatt Európa-szerte elterjedt a botlatókövek elhelyezésének szokása.
Talán kevesen tudják, hogy Kulka Ferdinánd és Kulka Melánia Kulka Frigyes európai hírű mellkassebész szülei, illetve a Kossuth-díjas színész Kulka János nagyszülei voltak.
Mint B. Szabó Márta helytörténész a megemlékezésen megjegyezte: „Ipolyságon először a Bisztricsányban (1863) született Kulka Miksa (Maximilián) telepedett le valamikor 19. század végén. Szállítmányozási vállalkozóként biztosította családja megélhetését és gyarapodását. Grünhut Jettivel kötött házasságából két fiú született, Ferdinánd, vagy magyarosan Nándor, és Tibor. Nejét, Grünhut Jettit 1941-ben vesztette el, sírja a neológus temetőben van. A sírkövön feltüntetett keltezés szerint három évvel élte őt túl, 1944-ben hunyt el. Ma idősebb fia, Nándor és annak felesége, sz. Schubert Melánia emléke előtt tisztelgünk.”
Kulka Ferdinánd már Ipolyságon született 1899. augusztus elején. Az érettségi után 18 évesen bekapcsolódott a családi vállalkozás vezetésébe. Schubert Miksa és Reisz Sarolta lányát, Melániát vette nőül, aki a Pozsony megyei Csatajon született 1902. február 28-án. 1925 januárjában született Frigyes, a későbbi mellkassebész.
A második világháború vészkorszaka a Kulka családot sem kímélte. Melánia asszonyt 1942-ben Susitzky Jakabnéval együtt zsidó rejtegetéséért bíróság elé állították. Bűneként rótták fel, hogy a városban illegálisan tartózkodó külföldi Ivanovszky Évának Susitzky Jakabnénál néhány napi szállást biztosított. Az október 24-én kimondott ítélet tíz napi elzárást helyettesítő 200.- pengő pénzbírságra szólt. A főszolgabírói hivatal ítélete alapján az Ipolysági járás főszolgabírája 1. fokú rendőrhatóságként Melánia asszonyt internáltatta – magyarázta B. Szabó Márta a megemlékezésen.
1944 májusában a város és a környékbeli falvak zsidóságát az ipolysági gettóba zsúfolták. Az akkor 19 éves Frigyest valószínűleg még ebből a házból vitték el munkaszolgálatra, de Kulka Nándor a gettóba, illetve annak kiürítésekor, feltehetően 1944. június 8-án, akárcsak internált felesége, ő is a koncentrációs táborba került. Kulka Melánia még az évben, 42 évesen halt meg Auschwitz-Birkenauban, Kulka Ferdinánd 1945. április 13-án, 46 évesen vesztette életét Uelzen-Lüneburgban a hosszú, vagy halálmenet során, amikor a náci őrök az egyre inkább előre nyomuló szovjet hadseregtől szorongattatva a felszámolt haláltáborokból Hamburg felé hajtották áldozataikat.
Mint a helytörténész hozzátette: Kulka Frigyesnek sikerült a munkaszolgálatból megszökni, de a 20 éves fiú teljesen elárvult, élete további küzdelmeit apai-anyai segítség nélkül kellett megharcolnia.
Magyarországra menekült, Szegeden telepedett le. Sikeres mellkassebészként két gyermek édesapja lett. A Kossuth-díjas Kulka János mellett Kulka Janina követte édesapja példáját, mára az orvostudomány ismert szaktekintélye.
A botlatókövek 10×10 centiméter méretűek. A sárgarézlemezen a holokauszt áldozatainak neve, születési helye, halálozásának ideje szerepel. A Kutak Adrienn alkotta botlatóköveket a Kulka család egykori házának tövében, az utcakövezetébe helyezték el.
Az ipolysági botlatókövek meghitt átadásán a család nevében Elek Borbála, Kulka Janina leánya vett részt. A Felvidék.ma kérdésére elmondta:
„a családban kevés szó esett a holokausztról, a nagyapa (Kulka Frigyes) nem beszélt a gyermekkoráról. Az ipolysági életéről is kevés szó esett.”
Hozzátette, a Kulka család Frigyes halála után látogatott el először az Ipoly menti városba. Kulka János és Janina az elmúlt bő egy évtizedben többször járt édesapjuk szülővárosában, ismerkedett a környékkel. Kulka Jánost Ipolyság város öt évvel ezelőtt díszpolgárává is választotta.
Az Ipoly menti kisváros a második világégés előtt jelentős zsidó lakossággal rendelkezett. Az 1941-es adatok alapján az 5027 fős városban több mint 750 zsidó élt. Mintegy egyharmada tért vissza a haláltáborokból. Várhatóan további botlatókövekkel gazdagodik a város.
