Szakmai konferenciával egybekötött meghitt ünnepség keretén belül avatták fel az ipolysági Homok városrészben lévő zsidó temető kohanita kapuját. A március 15-ei eseményen felelevenítették az Ipoly menti város történelmét meghatározó zsidóság emlékét, ugyanakkor emlékeztettek arra is, hogy az élet fontosabb a halálnál.
A városháza díszterme adott otthont a Fény a csendben című konferenciának. Mint a szakmai találkozóval Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa, a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója a Felvidék.ma kérdésére elmondta: „A Fény a csendben címet mindenki szabadon értelmezheti. Nekem a csend nagyszüleim és szüleim generációjának hallgatása, a fény pedig az 1989-es rendszerváltás óta fel-felvillanó fénysugarak összessége, melyek lassan egy útmutató lámpássá állnak össze.”
Ezt a lámpást szeretnénk átadni az utánunk jövő generációknak, és én hiszem, hogy ehhez hozzájárul ez a konferencia és a délutáni avató ünnepség is – hangzott el a megnyitón.
A konferencián az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Judaisztikai Tanszékének mb. tanszékvezetője, dr. Balogh István a zsidó sírkőkultúra világát mutatta be. Pintér Andrea az egyetem közösségszervező szakos hallgató Feld Lajos kassai zsidó művész életéről és munkásságáról szólt. Lénárt József aki szintén az egyetem hallgatója a zsidó oktatás történetébe kalauzolta el a konferencia résztvevőit.
Délután a Homok városrész zsidó temetőjében folytatódott az eseményfolyam. Ahogy tavaly nyáron már beszámoltunk róla, a status quo zsidó temető önkéntes alapú tisztítása során 2022 nyár elején fedezték fel a rituális hely maradványait. A temető gazzal benőtt részén felfedezett kultúrtörténeti-szakrális műemléket mindenképpen szerették volna megmenteni az utókor számára.
Az önkéntes munkának és az adományi támogatásnak köszönhetően idén tél végére helyreállították a kohanita kaput.
„Ismét a hála szavaival kell kezdenem, hiszen egy ritka és különleges vallási emlék, a status quo zsidó temető kohanita kapuja előtt állok, ami sok-sok ember szorgalmas munkája révén vált újra láthatóvá és lett felújítva”
– kezdte beszédét Kapusta Krisztina.
Röviden ismertette a kohének hagyományait, szigorú rituális szabályait. Mint elmondta: többek között nem léphettek be a temető területére sem, ezért építettek számos zsidó temetőben külön kaput kis beugró erkéllyel. „A temetések, megemlékezések szertartásait ennek a kapunak köszönhetően mégis figyelemmel kísérhették. Az itt látható kohanita erkélyt az ő részükre alakították ki, ez a sírkerten kívüli területnek számított, ugyanakkor rálátást engedett az egész temetőre” – magyarázta a Kapusta Krisztina.
Hozzátette: az ipolysági zsidóság tagjait elhurcolták, többségüket meggyilkolták. A túlélők nagy része elhagyta a várost a holokauszt utáni években. A kohanita bejárat funkcióját vesztette, a természet lassan visszahódította – húzta alá.
A felfedezést követően újra láthatóvá szerették volna tenni a rituális helyet. A felújítással kapcsolatban kifejtette: sokak együttműködéseként valósult meg. Egyesek munkával, mások szponzorként támogatták a kezdeményezést.
A kovácsoltvas kapu teljes egészében megszépült, ami egy, a neve elhallgatását kérő támogatónak köszönhető. A tartóoszlop újjáépítéséhez anyagilag hozzájárult a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének egyik vezetőségi tagja, valamint id. Kecskés Károly felesége, Fógel Margit és lánya, Lackó-Kecskés Gabriella doktornő. A kőművesmunkákat Hengerics Róbert végezte, önkéntes alapon.
„Ez a kapu egyszerre nyílik a múltra és a jövőre. A múltat megismerni, az elveszett információkat kikutatni, a kohanita erkélyt és a város két zsidó temetőjét megőrizni – zsidó hitközség hiányában – a mi feladatunk” – hangsúlyozta Kapusta Krisztina.
„Itt állunk egy felállított, gyönyörű kovácsoltvas kapu előtt. Ez a kapu tanít minket arról, hogyan gondolkodik a zsidóság az életről és halálról, valamint az ősi papságról, vagyis a kohénokról”
– kezdte gondolatait Radvánszki Péter budapesti rabbi.
„Ez a kapu lehetővé tette számukra, hogy néhány lépéssel beljebb kerüljenek, osztozzanak a gyász érzésében másokkal. A kapu tehát jelképezheti az élet és a halál közötti szelíd átmenetet. A találkozás helyszíne is, hiszen itt gyülekeztek a kohénok, ahogy Meron temetőjében máig a külön kapuhoz tartozó teraszon találkoznak. A régi városokban is kapukban gyülekeztek az emberek, és ott vitatták meg ügyeiket” – magyarázta.
Mint jelezte: fontos helyszínről van tehát szó.
Most már újra a régi pompájában tündököl. Nemcsak arra emlékeztet minket, hogy milyen gazdag zsidó élet volt Ipolyságon, hanem arra is, hogy az élet fontosabb a halálnál – hangzott el a meghitt átadón.
A köszöntők után Radvánszki Péter kinyitotta a kovácsoltvas kapu két szárnyát, ezzel megtörtént az átadás. Az emlékező közösség a kohanita erkélyről betekinthetett a status quo temetőbe, ugyanakkor az érdeklődők megtekinthették az önkéntesek hathatós munkája által megtisztított területet.
A több száz sírjelet rejtő, a természet által visszanyert területet 2021 első felében kezdte egy kis, ám annál motiváltabb, önkéntesekből álló csapat megtisztítani. A munkálatok a tavalyi esztendőben is folytatódtak.
Az Ipoly menti kisváros nem feledkezik el egykori lakóiról. Az elmúlt években emléktáblát helyeztek el az egykori gettó bejáratánál. Több ízben helyeztek el botlatóköveket. 2022-ben Berczeller Lajos, 2019 májusában a Kulka család tiszteletére lepleztek le botlatókövet.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
