Robert Fico, a Smer elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette, indokoltnak tartja, hogy továbbra is testőrök védjék, s úgy vélekedett, szigorúan szakmai kérdésnek számít annak eldöntése, hogy valójában kinek jár testőrség, mint mondta, néha az az érzése, hogy nemcsak őt, hanem a környezetében lévő személyeknek is szükségük lenne védelemre.
Pavol Fejér az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány nevében utánajárt, hogy valójában mennyi ideig illeti meg a volt kormányfőket leköszönésük után a közjogi méltóságoknak kijáró védelem. Fico számára immár a kormányfői posztról való távozása óta eltelt 14 hónapja biztosított a testőrség. Az elődei közül viszont egyik sem használta ki a lehetőséget, hogy a funkcióból való távozás után 90 nappal a védelem meghosszabbítását kérje. Fico védelme az adófizető polgároknak több tízezer eurójába kerül havonta. De valóban indokolt Robert Fico közpénzből biztosított őrizete?
A lelépő kormányfőnek Szlovákiában kilencven napon át automatikusan jár a védelem és a szolgálati autó sofőrrel együtt. Ha kéri, utódja meghosszabbíthatja számára a védelem biztosítását további három hónapra.
Az eddigi kormányfők közül néhányan rövidebb ideig vették igénybe a védelmet, mások egyáltalán nem, s az immár 14 hónapja tartó védelmezése alapján úgy tűnhet, hogy Fico a legveszélyeztetettebb szlovák politikus. Valóban indokolt őt állami pénzen védelmezni?
Marián Leško publicista és politikai elemző szerint Fico korábban azt állította, hogy Mečiarral és Dzurindával ellentétben ő nyugodtan mehet emberek közé, nem kell inzultustól tartania, mindenki tiszteli őt. Ez az idő azonban a jelek szerint elmúlt, bár Szlovákia fennállása óta nem volt rá példa, hogy bárki fizikailag támadt volna közjogi méltóságra.
Ellentétben az újságírókkal, akik Mečiar idején folyamatos támadásoknak voltak kitéve. Eugen Kordát figyelte a szlovák titkosszolgálat és valaki összetörte az autóját, Tom Nicholson megverésének hátterében is feltehetően a titkosszolgálat állt, Arpád Soltésznek valaki eltörte a bordáit és elcsúfította az arcát. Peter Tóth (akkor még) újságírót is figyelte a titkosszolgálat és valaki felgyújtotta az autóját, Štefan Hríbet megverték Mečiar szimpatizánsai, de maga Mečiar is rátámadt az újságírókra, igaz főleg verbálisan, míg Robert Fico „országlása“ idején már újságírógyilkosságra is sor került.
Fico kormányának bukását végül az emiatt kitört országos felháborodás, a tüntetések idézték elő, s akkor több újságíró kapott védelmet. Fico azonban hamarosan ismét támadásba lendült az újságírókkal szemben. Amikor a gyilkossággal kapcsolatban felmerült „olasz nyom“ nem nyert bizonyítást, bocsánatkérést követelt volt asszisztense, Mária Trošková és Viliam Jasaň, a biztonsági tanács főnöke számára, akik távoztak a kormányhivatalból.
Marián Leško szerint az a tény, hogy egyes újságírókat és családtagjaikat megfigyelték, összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, s minden normális országban hatalmas botrányt kavart volna, mert ahol ilyesmi előfordulhat, ott valami nagyon nincs rendben. Nem normális dolog, hogy a rendőrök segítsenek azoknak, akiktől az oknyomozó újságírók megfigyelését Marian Kočner rendelte meg, s az általa megbízottak a rendőrség adatbázisából nyerjenek információkat, s az újságírók átvilágítására állítólag maga Tibor Gašpar akkori országos rendőrfőnök adjon utasítást, aki Fico két kormányzása idején vezette a rendőrséget.
Ficót a testőrei még az alkotmánybíró-jelöltként történt meghallgatására is elkísérték és az újságírók kérdéseitől védelmezték, így például a Sme újságírónőjét megakadályozták abban, hogy kérdést tegyen fel Ficónak. Ezzel Fico már abba a stádiumba jutott, mint annak idején Mečiar, aki mindenhol összeesküvést sejtett és állandóan veszélyeztetve érezte magát.
Amikor Fejér a volt kormányfőket kérdezte a testőrség igénylésével kapcsolatban, Fico és Mečiar nem válaszolt a kérdéseire. Ján Čarnogurský nem kért védelmet, mint mondta, nem félt. Jozef Moravčík sem igényelt védelmet, ahogyan Mikuláš Dzurinda sem kérte a védelem meghosszabbítását, mert nem érezte szükségét. Iveta Radičová is lemondott a testőrségről, az autóról és a sofőrről is, mint mondta, amint lejárt a mandátuma, a saját autójába ült testőrök nélkül.
Fico azonban már az első távozása után kérte a védelem meghosszabbítását, mely további fél évig a rendelkezésére állt, holott 2002-ben még ő gúnyolódott azon, hogy Mečiar sehová sem megy a testőrei nélkül. Komolytalannak tartotta a Radičovát ért fenyegetéseket is, akinek a postaládájában kétszer is találtak éles lőszert, s a lánya elleni támadással fenyegették meg.
Fico viselkedéséből Leško szerint már nemcsak a politikai elemző vonhat le következtetéseket, mert az már nélkülözi a racionalitást, az utóbbi időben jóval agresszívabban viselkedik, mint korábban, bár soha nem volt az a mosolygó, joviális politikus. Michal Vašečka szociológus szerint minden helyzetben a személye ellen irányuló támadást szimatol, de ugyanakkor felmerülhet az is, hogy a védelem igénylése nem a realitásérzék elvesztéséből, hanem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásából adódik.
Denisa Saková belügyminiszter (Smer-SD) ezzel kapcsolatban nemrég közölte az újságírókkal, hogy találkozott a közjogi méltóságok védelmét biztosító hivatal igazgatójával, akivel megvitatták ezt a kérdést, és „több nagyon komoly érv” szól amellett, hogy továbbra is ellássák a volt kormányfő védelmét. Hozzátette, havonta kiértékelik a helyzetet, és ennek alapján döntenek. Mint mondta, addig lesznek Robert Ficónak testőrei, amíg az indokolt lesz.
Az alapítvány által szerzett információk alapján viszont
egyáltalán nem tűnik indokoltnak, hogy Robert Fico védelmét közpénzből lássák el, ami havonta tízezreket, egy év alatt pedig százezreket emészt fel.
Amikor például Fico magánemberként Kubában járt, az ottani védelmét ugyancsak az állam pénzén látták el, nem beszélve arról, hogy a testőrséget például arra használta fel, hogy Troškovát az új lakásába költöztesse, márpedig a közpénzből megvalósult szekrénycipelés végképp nem a közjogi méltóságok védelmét biztosító testőrség feladata.
Leško szerint, ha Fico mindenképp védelmet akar, akkor azt a Smernek kéne fizetnie. Ugyancsak figyelemre méltók a volt kormányfők lakáskörülményei, akik általában átlagosnak mondható lakásban, házban élnek. Kivételt képez ez alól Mečiar Elektra-villája és Fico Bonaparte lakótömbben bérelt luxuslakása. Vajon tényleg biztonsági szempontból van szüksége védelemre, vagy mindez egy politikus féktelen hatalomvágyának, az ahhoz való beteges ragaszkodásának megnyilvánulása, aki elfelejti, hogy ő van a emberekért és nem az emberek őérte?
A kérdés nyitott marad, de végszóként azért álljon itt Fico sajtótájékoztatón elhangzott sokatmondó indoklása: „Szlovákiában senki sem volt olyan hosszú ideig kormányfő, mint én” – mutatott rá, hozzátéve, hogy Andrej Kiska jelenlegi államfőnek élete végéig lesznek testőrei, „pedig nem csinált semmit” a hivatali ideje alatt.
(Forrás: Sme, Cez čiaru)
