Felvidéki magyar közösségünkben nap mint nap megtapasztalhatjuk a magyarság fogyását, amely az asszimiláció, a demográfiai fogyás, az elöregedő társadalom és az elvándorlás együtt különösen negatív mutatói következtében alakult ki. A népfogyatkozás önmagában is komoly veszélyek forrása, de ha ez egy kisebbségi helyzetben élő nép körében jelentkezik, a veszély még fokozottabban kerül előtérbe.
Ez a probléma a fogyó létszámú helyi magyar közösségekben kihatással van az iskoláinkra is, hiszen az elmúlt években sokkal kevesebb gyermek születik, mint évtizedekkel ezelőtt.
Mára egyre több gyermek olyan magyar iskolát látogat, amelyekben kevés a gyerek. Gyakran a „kisiskola” megnevezésből negatív kép vetül elénk, de nem feltétlenül kell így gondolnunk ezekre az intézményekre, hiszen sokféle ok miatt alakulhatnak ki, és igen eltérő körülmények közt működnek a felvidéki magyar vagy két tannyelvű kisiskolák.
Kiváló példák igazolják, hogy a jó kezekben lévő, az önkormányzat, a tantestület és a szülői közösség összefogásával működő kisiskolákban igen jó feltételek alakíthatók ki.
Ezekben az iskolákban a legmagasabb színvonalon folyhat a személyre szabott oktatás, hiszen a pedagógus az alacsony diáklétszám mellett minden gyermekre körültekintően figyelhet.
Arra, hogy egy kisiskola mennyire tud hatékonyan működni, talán az egyik legjobb példa a Duna menti karvai alapiskola, amelyet a helyi önkormányzat is igyekszik mindenben támogatni.
A Komáromi járás szívében található Karván csupán alsó tagozatos iskola van, ahova mindössze tíz gyermek jár, azonban a pedagógusok képzettségének és módszertani felkészültségének köszönhetően az ott zajló pedagógiai munka sokak számára jelenthet követésre méltó példát.
Belépve a karvai alapiskolába, barátságos, otthonos érzés fogad. Ez Pintér Balogh Stefánia igazgatónőnek és a vele együtt dolgozó, kiváló közösséget alkotó, kedves pedagógusoknak és segítőknek, az általuk megteremtett környezetnek köszönhető. Emellett nem elhanyagolhatóak azok a berendezések, gyermekek által készített munkák, amelyek az iskola falait díszítik. Az épület az iskolásokon kívül az óvodásoknak is otthont biztosít. Az emeleten van a helyi óvoda: a két intézmény nem csak az épületen osztozik, hanem – amint azzal egyre több helyen próbálkoznak – közös igazgatás alatt működik.
A gyermek az első
Annak ellenére, hogy az iskolát kevés gyermek látogatja, nagyon jól felszereltnek mondható, hiszen megtalálható benne egy gimnasztikai szoba, egy informatikai terem és egy ebédlő is. A tantermek szintén jól felszereltek. Rendelkeznek vetítővel, interaktív táblával, kerámia táblával, illetve sok taneszközzel és iskolai kiegészítő bútorral, ami nagyon otthonossá teszi a termeket, pl. könyvespolccal, és egy golyós számolótáblával. Emellett a tantermek végében szőnyeg is található, ahol minden reggel háromnegyed nyolctól nyolcig egy napindító beszélgető körrel kezdenek.
Mint tudjuk, gyermekeink lelki világa hatással van a napi viselkedésükre, teljesítményükre egyaránt. Ez a napindító program módot ad arra, hogy a gyermekek feloldódjanak, és a tanórákon kívül is fejlesszük kommunikációs készségüket.
A pedagógus számára pedig jó lehetőséget biztosít, hogy a tanítás előtt nagyobb rálátást kapjon a gyermek aktuális pszichés és fizikai állapotáról. Továbbá a beszélgető kör elősegíti a pedagógus és a gyermek, illetve a gyermekek egymás közti viszonyának elmélyítését.
Az iskolában két-két osztály összevontan működik. Bár az összevont osztályoknak egyaránt vannak előnyei és hátrányai, az igazgatónő nagyon pozitívan vélekedett róla: „Mivel összevont osztályaink vannak, nagyon fontos, hogy lekössük a gyerekeket, továbbá fontosnak tartom a differenciálást is. Ha úgy látom, hogy kezd lankadni a figyelmük, igyekszem kicsit megmozgatni őket valamilyen mondókával, játékkal.”
Napjainkban sokan emlegetik, hogy a pedagógusi hivatás egyre nehezebb, a gyermekeket nem érdekli semmi, nehéz a figyelmüket felkelteni és meg is tartani. Könnyen belátható, hogy még nehezebb a dolga azoknak a tanítóknak, akik összevont osztályokban tanítanak. Pontosan azért, mert egy tanítási órán belül egyszerre több évfolyamnak is át kell adniuk, meg kell tanítaniuk a tananyagot. „Ezért több feladattal is készülünk a tanítási órára, azonban, ha az idősebb hamarabb végzett a feladattal, mint a kisebbek, ez jó lehetőség számára, hogy ismételjen az előző évfolyam anyagából” – árulja el Pintér Balogh Stefánia. Ezen kívül azt is megtudtam, hogy az iskola nagyon szereti a csoportos, kooperatív feladatok alkalmazását a tanítási órák során, amire nagyon jó példákat láttak a budapesti Gyermekek Házában.
Az összevont osztályokban ugyanis nagy előnnyel jár a kooperatív munkák alkalmazása, hiszen ilyenkor a kisebbek együtt tudnak dolgozni a nagyobbakkal. Sokat megtanulnak egymás elfogadásáról, segítéséről, tiszteletben tartásáról egyaránt.
A karvai iskola annak is nagy figyelmet szentel, hogy a gyermekek egyszerre tudják értékelni és elfogadni önmagukat és társaikat. Ezt azzal is megerősítik, hogy egy-egy tanítási óra után különböző papírcsíkokból választhatnak, amelyekre az órával kapcsolatos lehetséges érzések, benyomások vannak felírva (pl. sokat dolgoztam, unatkoztam, kevésbé vettem ki a részem a feladatokból, stb.) és megindokolhatják, miért pont azt választották. Pedagógiai szempontból ez a folyamat gyakorlati és azonnali visszaigazolást jelent a tanár számára. Hiszen megtudja, hogy a gyermekek hogyan érezték magukat a tanítási óra folyamán, mennyire sikerült elérni a tantervben és a törzsanyagban megfogalmazott célokat. Ez azonban a gyermekek számára is lehetőséget teremt arra, hogy a tanóráról véleményt mondjanak, egyszersmind az órán nyújtott teljesítményéről akár önkritikát is gyakorolhassanak.
A karvai „kisiskola” abban is különösnek számít, hogy egész napos ellátást biztosít a gyermekek számára, tehát reggelit, tízórait és ebédet is kapnak. A tanulók rendszeresen szerepelnek kulturális műsorokban. Nagyon jó viszonyt ápolnak továbbá a környező falvak iskoláival is, így van rá példa, amikor egymás programján vesznek részt. A pedagógusok több külső szakemberrel, pl. pszichológussal, logopédussal és gyógypedagógussal működnek együtt. Nem utolsósorban nagy hangsúlyt fektetnek az angol nyelv oktatására, már az óvodás korban elkezdik a nyelv tanulását.
Egy módszer, amely tényleg hatásos
Igyekeznek minden területen a gyerekek javát szolgálni, hiszen – mint az igazgatónő elmondta – előszeretettel alkalmazzák Brigitte Sindelar osztrák pszichológus módszerét, amelynek a célja, hogy megelőzze az idegi eredetű tanulási és magatartási zavarokat, illetve megakadályozza azok elmélyülését.
„Nagy előszeretettel alkalmazzuk a gyermekeinknél a Sindelar-módszert, ami egy részképesség fejlesztő program. A magyarországi testvértelepülésünkön, a lábatlani iskolában találkoztunk először a módszerrel, ezt követően egy szakmai napot tartottunk a karvai kultúrházban, ahova elhívtuk a program kitalálóját, Brigitte Sindelart, aki előadást tartott magáról a programról. Amit tudni kell róla, hogy egy fadiagram szolgál a kiértékelésre, és amelyik területen a gyermek nem teljesítette a megadott szintet, azt a részt nem színezzük ki, így tudjuk, hogy melyik területek szorulnak fejlesztésre, amire előre elkészített feladatok vannak. Az érdekessége továbbá, hogy egy másodikos gyermekkel ugyanazt a feladatokat végeztetjük el, mint egy 16 éves gimnazistával. A módszerhez tartozik 27 kötet különböző színekkel megjelölve, amely az egyes fejlesztésre szoruló területeket jelentik. A lényeg, hogy fokozatosan haladjunk a gyermeknél és akkor nagyon eredményesnek bizonyul a módszer” – avat be a Sindelar-módszer rejtelmeibe Pintér Balogh Stefánia.
Fontos tudni a módszerről továbbá, hogy mindössze napi tíz percet vesz igénybe és már három hónap után láthatóak a fejlesztés eredményei. Mint kiderült, az iskola tanárai a módszer alkalmazásának technikáját az ELTE-n tartott képzésen sajátították el, és azóta is sikeresen alkalmazzák diákjaiknál.
Összességében tehát elmondható, hogy a karvai alapiskolában az alacsony diáklétszám ellenére a nevelő-oktató munka nagyon hatékonyan, változatos, jól átgondolt módszerekkel működik. Mindezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint a minőségi oktatás, a kooperatív módszerek alkalmazása, a tanulói részképességek zavarának a kezelése, a tanulók differenciálása és a különböző képességek tiszteletben tartása.
A karvai iskola példáján látható, hogy az a tévhit, miszerint a kisiskola egyenlő a rossz iskolával, nem állja meg a helyét.
Jó lenne, ha mielőbb szakmai értékeléseken alapuló állásfoglalás születne iskoláink ügyében. Azok az iskoláink, ahol bár a tanulói létszám alacsony (nem éri el az ötven, illetve a teljes szervezettségű, kilenc osztályos intézmények esetében a 125 főt), de színvonalas oktatás folyik, meghatározóan fontos részei a magyar tannyelvű felvidéki iskolaügynek, és semmikképp sem engedhetjük, hogy külső okok miatt bezárják kapuikat!
(A cikk az SHA Collegium Talentum programjának köszönhetően jelent meg)
