Tata város önkormányzata 2010 óta – a Magyar Országgyűlés törvénye értelmében – a nemzeti összetartozás napja alkalmából közösen emlékezik az elszakított országrészekben élő testvértelepüléseinek küldötteivel.
Így, a 99 évvel ezelőtt megkötött békediktátumra való emlékezés alkalmából három napot töltött együtt a felvidéki Szőgyén, az erdélyi Szováta és a vajdasági Magyarkanizsa küldöttsége a közös testvérvárosban, Tatán.
A programsorozat június 2-án kezdődött a Magyary Zoltán Művelődési Központban, ahol az Erdélyből érkezett nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes az „Ember az embertelenségben” című táncszínházát láthatta a közönség. A néptáncszínház az előadásban olyan képeket rajzolt a tánc, a zene, és a beszéd színpadi nyelvén, melyben megidézte az elmúlt száz évet, annak veszteségeit, melyekből megerősödve az egyszerű ember újraépítette életét, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből.
Június 3-án közös buszkiránduláson vettek részt a küldöttség tagjai, akik Veszprém látnivalóival ismerkedtek, majd Herenden megtekintették a Porcelántörténeti Múzeumot.
Június 4-ének délelőttjén tatai iskolákba látogattak, ahol részt vettek a tanintézmények trianoni megemlékezésein, majd rendhagyó osztályfőnöki órákon közösen mutatták be iskoláik életét, mindennapjait. A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola három tanulója a Fazekas Utcai Tagintézmény testvériskolában prezentált Polák Marcin Éva pedagógus vezetésével.
A történelmi megemlékezés a Mindszenty téren a szőgyéni emlékkeresztnél, és a Nemzeti összetartozás terén álló emlékoszlopnál koszorúzással kezdődött, majd a városháza dísztermében folytatódott. Ünnepi köszöntőt mondott Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa.
– A békediktátum kapcsán elsőként nem a nemzet összetartozása, hanem a szétszakítottság jut az eszünkbe. Mindannyian tudjuk, miként lett a békediktátum sorstragédia nemzetünk számára, miért volt etnikai katasztrófa a magyarság számára területei kétharmadának elvesztése, az infrastruktúra tönkretétele, miért volt kulturális katasztrófa történelmi városaink, egyetemeink, egyházi felekezeteink leválasztása – mondta a miniszteri biztos, majd így folytatta:
– Függetlenül a történelem viharaitól, a távolságtól, a politikai és adminisztratív korlátoktól, igenis van közös múltunk, vannak erős gyökereink, van közös jelenünk, és ami még fontosabb, van reményteljes jövőnk és helyünk Európa szívében, közösen, akkor is, ha néhányan ezt megkérdőjelezik. A múltunkra alapozva, abból tanulva, lehetőségünk van az összefogásra, egymás erősítésére, megbecsülésére és a közös, sikeres előrehaladásra. A nemzeti összetartozás javítása nem csupán a politikai vezetők feladata, hanem mindannyiunk, határon innen és túl élő magyaroknak is, egyéni felelőssége –mondta Kalmár Ferenc.
Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere ünnepi beszédében külön köszöntötte a volt szőgyénieket, azok leszármazottait, és utalt a kapcsolatra, mely a történelem gyászos eseményéből, a felvidéki kitelepítésekből fakadva nőtte ki magát.
„Erre emlékeztet bennünket a Tatán és a Szőgyénben álló emlékkereszt, mely a nemzet közös keresztjeként emelkedik a magasba, hirdetve Isten dicsőségét. Június 4-ét emléknapként tartjuk számon, ma mégis elmondhatjuk, hogy ünnep a mai nap. Az összetartozásunkat ünnepeljük. Mert összetartozni érték és büszkeség” – mondta Szőgyén polgármestere.
A szovátai önkormányzat üzenetét Molnos Ferenc tanácsos tolmácsolta, a vajdasági Magyarkanizsa nevében Nyilas Leonov Anita, a Magyarkanizsai Községi Tanács tagja köszöntötte az emlékezőket. Michl József, Tata polgármestere zárszóként örömét fejezte ki, hogy Tata városa évek óta élteti a nemzeti összetartozást, amikor Tatán együtt vannak mindazok, akiket a történelem vihara elszakított az anyaországtól.
Utalva a közeli pünkösd ünnepére, a Szentlélek eljövetelére, így folytatta: – Azt kívánom, hogy ez a lélek erősítse nemzetünket, és úgy szeressük egymást, hogy a lelkünket is kitegyük egymásért. Ha ez sikerül, akkor biztosan jó úton haladunk, és bebizonyítjuk a világnak azt, hogy minket nem lehet elpusztítani, a tragédiákat túl fogjuk élni, összekapaszkodva, megerősödve tovább akarunk élni, és itt fogunk tovább élni – mondta Tata polgármestere.
Az ünnepségre – az egész napos kerekezés után – megérkeztek az ötödik alkalommal megrendezett Szőgyén és Tata közötti kerékpártúra tagjai, a Csongrády iskola diákjai, Szarka Andrea igazgató és Farkas Zsolt iskolaesperes vezetésével, akik a testvérvárosban eltöltött egy napot követően, a tatai kerékpárosokkal együtt indulnak Szőgyénbe, hogy a Felvidéken is közösen emlékezzenek a nemzeti összetartozás jegyében.
Végezetül a települések delegációinak vezetői összeillesztették azt a magyar nemzet szétszakítottságát és összetartozását jelképező alkotást, melyet Smidt Róbert szőgyéni fafaragó készített a 2013. június 4-ei emlékezésre. A nemzeti összetartozás jelképe öt részből áll, a központi elem jelképezi az anyaországot, az ezt körülölelő darabok pedig a Trianon által elszakított egykori országrészeket: a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt és a Délvidéket.
Az alkotáson egy Babits Mihály idézet, a „nem holt rög, hanem élő lélek” felirat, és a tragikus dátum, 1920. június 4. olvasható. Az ünnepség végén a települések képviselői hazavisznek egy-egy elemet az alkotásból, hogy a következő nemzeti összetartozás napján tartandó rendezvényen, a hagyományoknak megfelelően újra összeilleszkedjék Tatán a történelmi Magyarország jelképe, emlékeztetve arra, hogy a nemzet a szétszakítottság ellenére is összetartozik. A faragvány összeillesztése idején felcsendült a Ghymes együttes Kézfogás című dala.
A megemlékezésen tatai és testvértelepülési versmondók, énekesek, zenészek és hagyományőrzők közreműködtek. Tatáról Gútay Jánosné versmondó, Jenei Márta és Novotni László műsorvezetők és Menner Bernát Zenei Fúvószenekara Belső Máté vezetésével, Szőgyénből Berényi Kornélia versmondó és Leboc Szabolcs a IX. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzője, Szovátáról Tófalvi Edit énekes, Magyarkanizsáról Bíró Fanni szavaló és Tilinkó Luca népdalénekes.
