A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola tizenkilenc diákja Szarka Andrea igazgatónő vezetésével június 4-én nyeregbe pattant és a 70 km-es táv lekerekezése után érkezett meg Tatára, a testvérvárosba. Csatlakozva, a már Tatán lévő, Méri Szabolcs vezette szőgyéni delegációhoz, közösen képviselték a Felvidéket a Városháza dísztermében megrendezett nemzeti összetartozás napi megemlékezésen, ahol együtt emlékeztek a helyiekkel, a délvidéki és az erdélyi testvérvárosok képviselőivel.
Az 5. alkalommal megrendezett Szőgyén – Tata kerékpártúra résztvevői egy napot töltöttek el Tatán, és a Tata Város Diákönkormányzatának szervezésében közös programon vettek részt. Volt városnézés kisvonattal, versenyeztek akadálypályán, ismerkedtek a KRESZ szabályaival és a boccia játékkal, végül közös evezéssel szelték át az Öreg-tavat.
Az egynapos pihenő után, június 6-án, ismét útra keltek, és a 9. Tata – Szőgyén kerékpártúra résztvevőivel közösen kerekeztek Szőgyénbe. A tatai biciklisek vezetője dr. Varga András, önkormányzati képviselő és Kelemen Anna, Tata Város Diákönkormányzatának polgármestere volt.
Szőgyénben szintén egynapos pihenő várta a tatai bicikliseket, aminek keretében megismerték a község és a környék nevezetességeit. A késő délutáni érkezés után megtekintették a tájházat, a „Kender útja” című kiállítást és a régészeti múzeumot.
Másnap reggel a házigazdák Oroszkára invitálták a testvérvárosi csapatot, ahol megnézték a Hadimúzeum gazdag magángyűjteményét Zsákovics László vezetésével. A délutánt Szőgyénben töltötték, találkoztak Bokor Klára világutazóval, aki szibériai útjáról tartott beszámolót, megtekintették a Szőgyén az élet kertje című helytörténeti filmet és Mgr. Smidt Veronika helyi kulturális szervező vezetésével felkeresték az emlékműveket, köztük a Testvériség keresztjét, mely ikerpárja a tatai Szőgyéni keresztnek. A Nagyboldogasszony-templom jellegzetességeit ft. Farkas Zsolt atya mutatta be a tatai fiataloknak, akikkel együtt karikázott Szőgyénbe, a szőgyéni csapat tagjaként.
Végezetül közösen keresték fel az Emlékparkot, ahol visszaidézték a nemzet tragédiáit, a háborúkat, a fogolytáborokat, és a felvidéki kitelepítést. A diákönkormányzat tagjai versekkel emlékeztek a trianoni döntést követő szétszakítottságra, és koszorúkat, virágokat, mécseseket helyeztek el az emlékoszlopnál, melyet 2009-ben állíttatott a község.
Varga András emlékezésében visszaidézte azokat a beszélgetéseket, melyeket középiskolai tanárként fiatalokkal folytat arról, miként képzelik el a jövőt. Együtt keresték a választ azokra a kérdésekre, hogy vajon megmaradunk-e magyarként a Kárpát-medencében, vagy szolgálói leszünk idegen betelepülő népeknek? Köttetnek-e házasságok, születnek-e gyermekek, akiknek tovább örökítjük értékeinket? Sok esetben hallotta azt a kifogást, hogy rossz a világ, nem felel meg házasságra, gyermekvállalásra.
„Visszatekintve történelmünkre látjuk azt, hogy őseink miként éltek, küzdöttek, szolgálták családjaikat, szülőföldjüket és a hazát. Minden nehézségből talpra tudtak állni, újra kezdeni, és tovább lépni. Egy csomó ajándék van körülöttünk, amit a jó Isten adott számunkra. Szülőföld, otthon, család, napfény, csodás természet, fák és virágok. Legyünk mi is hasonlóak a jó Istenhez, mi is ajándékozzunk valamit magunkból, levetkőzve az önzést. Legyünk mi magunk az ajándék! Jót kell tenni! Ilyen egyszerű a dolog. Nem kell mutogatni a környezetre, a világra, hanem apró lépésekkel haladni előre, visszaadni valamit, amit kaptunk őseinktől, szüleinktől, tanítóinktól. Akkor száz, és több száz év múlva is itt leszünk, lesznek iskoláink, gyermekek születnek és lesz magyar iskola a Felvidéken is. A mi nemzetünk, bárhol él is, összetartozik. Ezt az összetartozást éltetjük és éltetik a fiatalok, akik Tatán vagy Szőgyénben találkoznak, és beszélgetnek arról, miként alakuljon a magyar jövő, itt, a Kárpát-hazában. Beszélnek arról, mit tudnak tenni barátaikért, családjaikért, közösségeikért, szülőföldjükért és nemzetükért. Ezt az összetartozást éltettük a közel egyhetes együttlét alkalmával Tatán és Szőgyénben, miközben erőfeszítést is tettünk, egymásra vigyáztunk és figyeltünk, amíg kerékpárjainkkal megtettük és legyőztük a távolságokat” – mondta Varga András, Tata város képviselője. A himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.
A tatai biciklisek szombaton reggel indultak útnak, hogy a 70 km-es táv lekerekezése után hazaérkezzenek Tatára.
