A mátyusföldi nagyközségben, a Vágsellyei járásban található Pereden 23. alkalommal rendezték meg a falunapot és búcsút Szent Iván havának negyedik hétvégéjén, június 22-én és 23-án. A falunap az éppen 170 esztendeje lezajlott peredi csatához köthető, a római katolikus plébániatemplom búcsúja pedig Keresztelő Szent Jánoshoz, akinek június 24-én van a liturgikus emléknapja.
Az esemény a községi hivatal előtti téren ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét. A vendégeket Agócs Kőrösi Ildikó polgármester köszöntötte.
A műsort a zselízi Kincső Néptáncegyüttes biztosította, kísért a Gereben Zenekar, köztük hegedűjátékával Récsei Noémi. Agócs Kőrösi Ildikó elmondta:
Ez a falunap alkalom arra, hogy akár a peredi csata kapcsán is szót ejtsünk a múltról, jelenről és a jövőről.
Hozzátette, hogy a 70-es, 80-as évek generációja lassan átveszi szüleitől a stafétabotot, akik átadják nekünk a tudásukat, hagyományaink, múltunk, nemzetünk dicső tettei iránti tiszteletüket. Kiemelte, hogy Pered nevét már 1237-ben említik a Pannonhalmi Apátság birtokösszeíró oklevelében.
A köszöntő után az Izsai és Peredi Lovasklub tagjai lóháton, a Kincső Néptáncegyüttes és a Gereben zenekar lovas kocsin ének- és zenekísérettel, valamint a megjelent vendégek, falubeliek átvonultak Pered főutcáján át a peredi csata temetővel szemben található obeliszkjéhez.
A megemlékezés a 170 évvel ezelőtt lezajlott csata emlékműve előtt folytatódott. Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke ünnepi beszédében felidézte a csata lefolyását.
1849. június 20-án a délutáni órákban Görgei Artúr fővezér Pered nyugati irányában a bal szárnyon a II. hadtestet, keleti irányban a jobb szárnyon pedig a III. hadtestet állította fel bevetésre. Ez az erő 16 700 honvédet és 80 löveget képviselt. Június 21-e reggelén az egyesített osztrák-orosz csapatok Deáki és Pered között vonultak fel 26 ezer katonával és 96 löveggel.
A támadás délelőtt tízkor vette kezdetét az oroszok tüzérségi támadásával, melyet a honvédek viszonoztak. A túlerő ellenére a honvédcsapatok hősiesen védekeztek, de egy idő után már nem tudták tartani az eredeti állásokat.
Az osztrák-orosz csapatok Alsószeli és Királyrév felől bekerítő hadműveletbe kezdtek. Görgei ezt felismerve visszavonulást rendelt el, amivel nagy vereségtől mentette meg a honvédcsapatokat. A II. hadtest Királyrév felé a Feketevíz partján Aszódpusztára, a III. hadtest a Vág jobb partján Negyedre vonult vissza.
E két csatában a veszteségek a magyar oldalon igen nagyok voltak: a honvédcsapatok körülbelül háromezer katonát veszítettek. Az egyesített osztrák-orosz seregnek nagyjából 150 katonája esett el. Az 1848-49-es szabadságharc történetében a peredi csatában ütközött meg először az egyesített osztrák-orosz haderő a honvédcsapatokkal Felső-Magyarországon.
A község közadakozásból 1869-ben obeliszket állított az elesett honvédek emlékére.
Bárdos Gyula elmondta: ahogy akkor életáldozatokkal járt ez a csata, ma is sok áldozatot kell hoznunk magyarságunk megtartásáért, megmaradásunkért őseink földjén, a szülőföldünkön, ha nem is életáldozatot. Gondoljunk csak a perediek 2012-es népszavazására, Pered község történelmi nevének visszaállítására irányuló szándékára, amit az állami szervek máig sem engedélyeznek.
Az emlékezés koszorúzással folytatódott, közreműködött a Tabi Fúvószenekar egyházi énekekkel, továbbá színre lépett a Peredi Férfi Daloskör Jónás Katalin vezényletével is. A hősök lelki üdvéért Sankó Szabolcs káplán mondott imát, majd nemzeti imánk eléneklésével ért véget a peredi csatáról való megemlékezés.
Szombat délután a kultúrház nagytermében a község díjainak átadására és ünnepi fogadásra került sor. Ezzel párhuzamosan a szomszédos teremben Andódy Ferenc peredi amatőr fafaragó kiállítása is megtekinthető volt. Este hattól búcsúi vigíliára került sor a helyi római katolikus templomban. Közben a szabadtéri színpadon folytatódott a programsorozat.
Másnap Keresztelő Szent János liturgikus emléknapjához kötődve szentmisére került sor a hívekért.
Délután pedig a búcsúba várták az érdeklődőket.
