Az esztergomi Mindszenty József Katolikus Általános Iskola cserkészei a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség berkeiben dolgoznak, 68. számú Apor Vilmos cserkészcsapat néven jegyzik őket a szövetségben. Működésük helyszíneként a „Kőhídgyarmat – Esztergom” meghatározás szerepel.
Ez a különös felállás abból származik, hogy a csapat alapítója és parancsnoka, Szajkó Darina az esztergomi iskola pedagógusaként ott kapott lehetőséget, hogy tovább éltesse a 2005-ben Kőhídgyarmaton megalakult csapatot. Így aztán a cserkészet, a határral mit sem törődve, átívelt a Dunán.
A Mindszenty nevét viselő iskola csapata, miként minden csapat, az egész évi cserkészmunka megkoronázásaként éli meg a nyári tábort. Az idei nyáron a cserkészek a Kőhídgyarmat határában található Forest Camp néven is ismert Vadas tanyát választották erre a célra.
Keretmeséül Verne Gyula híres kalandregényének története, a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” szolgált, melyet ez alkalommal nyolc napra szűkített a félszáz cserkész. Így valósult meg a „8 nap alatt a Föld körül” nevet viselő csapattábor.
A cserkészvezetők két nappal a táborzárás előtt nyílt napot hirdettek meg, mely alkalomból a környező falvakból várták mindazokat, akik szívesen betekintettek a tábori életbe. Érkeztek vendégek Kőhídgyarmatról, Libádról, Béla községből a polgármester, Pintér Klaudia kíséretében, néhányan az esztergomi szülők és a szőgyéni cserkészek közül.
Megtisztelte a tábor lakóit látogatásával Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa, Szilágyi Péter is, aki, miként a többi vendég, ismerkedett a tábori programokkal, rituálékkal.
A nagy hőség miatt éppen vizes program frissítette fel a cserkészeket, majd népi játékokba kapcsolódhattak be a vendégek. Meghallgatták a csapatindulót, az őrsi indulókat, a csatakiáltásokat. A miniszteri biztos segített az uzsonna kiosztásánál, majd együtt vacsorázott a táborlakókkal. A házigazda, Batka Péter ezen a napon kecskegulyással vendégelte meg a cserkészeket és mindazokat, akik eljöttek a tanyára.
Cserkészkörökben úgy tartják, az esti tábortűz a napi program koronája, melyet gondosan készítenek elő és tisztelettel ülnek körbe. Játékok, népdalok, történetek, jelenetek, rögtönzések, csatakiáltások, mosoly, nevetés, nyugalom és derű, elmélyülés és lelki feltöltődés jellemzi a cserkészek tábortüzét. A holdvilágos estén nemcsak a cserkészek, hanem a vendégek is részesei lehettek ennek a csodának. Szilágyi Péter köszöntet mondott a lehetőségért, a nem mindennapi élményekért. A cserkészek az Ároni áldás eléneklésével köszöntek el a vendégtől, aki visszaindult Budapestre.
A tábortüzet a nap utolsó programjaként a zászlólevonási ceremónia követte, mely a jelentésből, az eligazításokból, az esti imából és a zászló levonásából állt. A zászlólevonás mindig jutalom és nagy megtiszteltetés annak a cserkésznek, akit kiszólítanak a feladat elvégzésére, míg tisztelgés és a Himnusz eléneklése közben leereszkedik a tábori lobogó.
Végezetül elhangzott a napos tiszt utolsó felszólítása: „Őrsvezetők, vezessétek el őrseitek!” és válaszul a „Parancs! Őrsök, utánam indulj!” vezényszó. A sátrak fehéren világítottak az estében. Fel-felvillant egy-egy elemlámpa a sátrakban, ahogyan lefekvéshez készülődtek. Az őrök még éltették a tüzet, vigyázták a tábort, amit a tücskök ciripelése, a csillagos ég, és a növő hold fénye tett titokzatossá és oly csodássá, amilyen csupán egy cserkésztábor csendes éjszakája lehet.
