Az új tanév megkezdésével nemcsak az aktuális célkitűzéseket kell láttatni, van egy fontos évforduló is, melyet nem szabad szem elől téveszteni. Ez pedig nem más, mint a magyar oktatás újraindításának évfordulója.
A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola igazgatósága a tanárokkal karöltve különleges módot választott a megemlékezésre. Az elmúlt hetven év tiszteletet érdemel, főleg azok, akik tevékenyen részt vettek az anyanyelvi oktatás elindításában, annak erősítésében és fejlesztésében. A tanári kar által közösen énekelt Örökségünk című dal mintegy hitvallás volt az ünnepség résztvevői előtt: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom. A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom.”
A szívhez szóló ének után a megemlékezés az iskola folyosóján folytatódott, ahol László Ildikó igazgatónő felavatta az emlékezés fáját.
A falra festett fa törzsén az elmúlt időszak igazgatóinak a neve olvasható, az ágakon pedig a falevelek, melyek között az aranyszínűek az egykori és a jelenlegi pedagógusok nevét tüntetik fel. Mindezt Jakubecz Márta tanárnő tervezte és valósította meg.
A nevesített levelek felragasztásában az egész tantestület részt vett. Az igazgatónő avatási beszédében kiemelten fejezte ki tiszteletét és mondott köszönetet az iskola szellemiségéért harcoló és tevékenykedő pedagógusoknak, az együttműködő szülőknek, és a gyermekeknek, akik fogékonyak voltak az új ismeretekre, s akik később sem fordítottak hátat az alma maternek.
Köszönetet mondott elsősorban a 70 év emlékére készült mű alkotójának, továbbá az iskola fenntartójának, a falu polgármesterének, Dobosy Pálnak, s mindazoknak, akik eljöttek az ünnepségre. A képviselőkön kívül a szülői munkaközösség tagjai, a tanulók szülei és az egykori pedagógusok tették meghittebbé és felejthetetlenné az emlékezést.
Valacsai Ilona nyugalmazott igazgatónő megköszönte a meghívást, a baráti találkozás megszervezését, s további sikereket kívánt a tanári karnak céljaik megvalósításában. Ezután valamennyi vendég emléklapot vehetett át az igazgatónőtől az évforduló alkalmából. Az emlékkönyvbe pedig a gondolataikat jegyezhették be a jelenlevők.
Az ünnepség végül kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A régi ismerősök boldogan köszöntötték egymást, s emlékeztek a kezdetekre. Az iskola készen áll az előttük álló tanév kihívásainak megvalósítására. Sok sikert kívánunk mindehhez!
