Október 10-én dr. Koczó József vámosmikolai helytörténész, nyugalmazott tanár látogatott el a lévai Reviczky Házba, ahol az Ipoly menti vízimalmok történetéről tartott előadást. Lévén az előadást a vízmalmokról írott könyv bemutatója követte, az est védnökségét a Reviczky Ház irodalmi szakosztálya vállalta el.
A közönséget Puksa Magdolna, a szakosztály vezetője köszöntötte, majd Martin Vivien, a Petőfi Sándor-program lévai ösztöndíjasa szavalatával nyitotta meg az estet. Dr. Koczó József 46 éve él Vámosmikolán, az Ipoly mentén található festői településen.
Tanárként minden alkalmat megragadott, hogy diákjait honismereti kirándulásokra is eljuttassa, így nemcsak az Ipoly mente számtalan települését és természeti adottságait, de a Felvidék történelmi városait, így Zólymot, Besztercebányát vagy Selmecbányát is többször felkereste. Helytörténészként az Ipoly mente számos történelmi és vallási témakörével foglalkozott és foglalkozik.
Az Ipoly mentén számtalan vízimalom létesült a 13. századtól kezdődően, így megfelelő témakörnek találta ezen malmok maradványainak felkutatását, illetve a már nem létező malmok írásos emlékeinek dokumentálását. Gyűjtőmunkája a Honti füzetek című gyűjtemény 11. kiadásában jelent meg „A perőcsényi malomnak egy szem kevés, kettő sok…” – Puszták, majorok és malmok az Alsó-Ipoly mentén, a Börzsöny vidékén címmel.
Előadásában a szerző egészen Szent Gellért legendájáig ment vissza az időben, amikor egy út során egy kézi malmot hajtó asszony énekére lettek figyelmesek. Szent Gellért így szólt társához, Walter mesterhez: „Hallod-e a magyarok szimfóniáját, miképpen szól?”
Ezt követően a vízimalmok alapvető típusainak és a konkrét települések malmainak ismertetése következett. Dr. Koczó József az alábbi települések vízimalmainak történetét mutatta be: Ipolyság, Bernece, Kemence, Nagybörzsöny, Vámosmikola, Ganád, Tölgyes, Szalka, Szob.
Mint elhangzott, ezen malmok jelentős része egészen a 20. századig működött, néhány még a 2. világháborút követően is. Mivel a malmok a lakosság alapvető élelmiszerigényét látták el, az emberek általában ragaszkodtak a jól bevált minőséget nyújtó malmokhoz, ezért is voltak képesek évszázadokon át, nemzedékről nemzedékre öröklődve működni. Mára sajnos a használaton kívüli állapot és megfelelő karbantartás hiánya miatt ezen épületek többsége az enyészeté lett, ám civil kezdeményezéseknek köszönhetően néhány objektum megújult, fennmaradt az utókor számára.
Az előadás végén Wirth Jenő, a Reviczky Társulás elnöke megköszönte az előadónak és kedves feleségének a tartalmas, gazdag kutatómunkáról tanúskodó előadást, a közönség pedig vásárolhatott a történész kiadványaiból.
