Számomra 1999 ősze két esemény miatt emlékezetes. Megjelent a Gömörország nulladik száma, s a Pódium Színházi Társaság kezdeményezésére Királyhelmecen hagyományteremtő szándékkal megrendezték a Falusi Színjátszó és Esztrádcsoportok Fesztiválját. Azóta húsz év telt el, s a folyóirat is megjelenik, s a fesztivál is működőképesnek bizonyult, ha nem is Királyhelmecen, hanem Szepsiben és Buzitán. Ahogy Juhász Katalin újságíró megjegyzi, az eleinte kistestvér egyenrangú partnere, sőt vetélytársa lett.
Minek még egy Jókai Napok?
Többen is megkérdezték tőlem az idei fesztiválon, mi szükségét éreztük húsz éve annak, hogy létrehozzunk egy másik színjátszó fesztivált, amikor abban az időben a Jókai Napok is válságos időszakát élte. A válasz nagyon egyszerű volt, a Jókai Napokra elsősorban felnőtt- és diákszínjátszó csoportok jelentkeztek, a klasszikus falusi színjátszók, ahogy az esztrádcsoportok sem vállalták annak az ódiumát, hogy esetleg olyan kritikákat kapnak a zsűritől, amely egy életre elveszi a kedvüket a színjátszástól. Így sem indult könnyen a dolog, a királyhelmeci próbálkozás csúfosan megbukott, de például a Szepsiben és Buzitán megrendezett 2000-es fesztiválra már tíz csoport nevezett be, többségük a mai napig is létezik, sőt a nánaiak eljutottak oda, hogy az idén elhozták a Jókai Napok fődíját, így Szepsiben nem is indulhattak versenyben. Az eltelt húsz esztendő alatt a fesztivál otthonra talált mind Szepsiben, mind Buzitán, sőt idővel felvette a Szepsiben is működő Egressy Béni zeneszerző és kántortanító nevét, akinek szobrot is állítottak.
Két nap Szepsiben, egy nap Buzitán
Mivel a szepsi színpad elég kis méretű, a szervezők a kezdetek kezdetén úgy döntöttek, bevonják a fesztivál szervezésébe a buzitaiakat is, ahol a nagyobb helyet igénylő előadások kapnak bemutatkozási lehetőséget. Az első két nap eseményei Szepsiben zajlottak, ezt követően a résztvevők átvonultak a gólyák falujába, Buzitára, s itt került sor az eredményhirdetésre is. Az idén viszont a buzitai kultúrház felújítása miatt mindhárom nap eseményei Szepsiben zajlottak, itt került sor a megnyitóra, a 12 előadásra (ebből kilencet versenyben láthattak), s az ünnepélyes díjkiosztásra is.
Egressy Béni szobra előtt Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, bizony nagyon sok felvidéki profi színész kezdte valamelyik amatőr színjátszó csoportban (ő például a Pásztó András vezette legendás kassai X Iparista Színpadon tette meg az első lépéseket), a város nevében annak alpolgármestere, Krušinský Norbert, míg a főszervező Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya elnöke, Csoltko Jenő és a Tompa Mihály Országos Verseny megzenésített versek kategóriáját megnyerő Zekeres üdvözölte a fesztivál résztvevőit, akik mindhárom napon megtöltötték a művelődési központ nézőterét. Az Egressy Béni Fesztiváldíj átadása után (amit e sorok szerzője kapott meg) a fesztivál idei fővédnöke, Sasvári Sándor kápráztatta el a nézőket, ízelítőt kaptunk a Zrínyi és II. Rákóczi Ferenc életét bemutató zenés darabokból, ahogy elhangzott Jean Valjean imája is a Nyomorultak című musicalből. A vendégek számára megtartott ünnepi fogadáson tiszteletét tette Slavomír Borovský polgármester és Petneházy Attila budapesti miniszteri biztos is.
Főszerepben a diákszínjátszók
Változatos műfaji skálát kínált az idei fesztivál, amelyen kiemelt szerepet kaptak a meseátdolgozások, így a Fehérlófia mellett Hófehérke és Csipkerózsika is megújult formában mutatkozott be Szepsiben. A XXI. Egressy Béni Fesztivál fődíját annak első versenyelőadása, a komáromi MEG+növünk csapata kapta a Fehérlófia című előadásáért. Tóth Gábor rendező és csapatának előadása a boldogságkeresésről szól, sok-sok vendégszöveg segítségével mai környezetbe helyezve a réges-régi történetet. Kapányányimonyók megformálásáért Ďurdík Ágoston érdemelte ki a legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat. A diákszínjátszók táborát gazdagította a Csorba István vezette nemesócsai Nefisz és ógyallai Fesztysek immáron közös csapata (tavaly külön-külön előadást mutattak be), akik az idén Csipkerózsika boldogságát keresték az egymástól 40 kilométerre lévő két településen. Ők voltak az idén is a fesztivál legfiatalabb átlagkorú együttese.
A diákszínjátszók társaságát gyarapította a füleki Apropó is, akik alig hagytak ki évfolyamot az elmúlt húsz év alatt, s mivel az idei előadásukat a komáromi szakmai zsűri nem méltányolta, ők is versenybe szálltak a szepsi elismerésekért. Az idei előadásuk Čapek A rovarok életéből című filozofikus szövege alapján készült, s ahogy már megszokhattuk, játékos, ötletparádétól hemzsegő, képi- és látványvilágában parádés előadás született, amelyért Szvorák Zsuzsa megérdemelten vehette át a legjobb rendezés díját. „Eredetileg csak pénteken készültünk az idei fesztiválra, de a gyerekek nem hagytak békén, mivel ők az elejétől fogva szerettek volna a fesztivál részesei lenni, így meg is érkeztünk a megnyitóra” – mondta portálunknak Szvorák Zsuzsa, s ahogy hosszú évek óta, az idén is Ájban találtak éjjeli szállásra.
Szintén láthatták a Jókai Napokon is a kassai Pinceszínpad előadását, akik Megőrült a Sátán címmel az irodalom erotikus verseiből nyújtottak egy válogatást Havasi Péter szerkesztésében és rendezésében. Az állóképekkel dúsított előadásban a magyar és a világirodalom legszebb erotikus költeményeiből válogattak, elhangzott részlet Weöres Sándor Psychéjéből is, amelynek mobilok zajától sem mentes sikeres színreviteléért Hájek Viktória a zsűri különdíját érdemelte ki (említsük meg, hogy két roma fiatalember, Kónya Dániel és Oláh Dezső is erősítette a csapatot), míg magát az előadást az érzékeny anyag színvonalas tolmácsolásáért díjazták.
Küzdelem a magyarság megtartásáért
Az egyik első fesztiválon nagy feltűnést keltettek a csécsiek, akik sokszor tört magyarsággal hoztak létre saját élményekből táplálkozó előadásokat. Egy-egy kocsmázás, káposztataposás, tollfosztás vagy kukoricamorzsolás közben beszélték ki hőseink egymás titkait, s a helyi események pletykaszintű feldolgozása a nézők körében mindig nagy sikert aratott. Mint kiderült, a községben már régóta nincs magyar iskola, s a szereplők egy része is csak konyhanyelvi szinten beszéli a magyart.
A csécsiek után a hasonló cipőben járó makranciak is kedvet kaptak a színjátszáshoz, akik az idén a helyi kurta kocsmába látogattak el, s Petőfi Sándor versét segítségül kérve pletykálkodtak egy keveset. Ugyancsak helyi titkokat feszeget az 1995-ben alakult vezekényi Görbetükör is, akik szinte kivétel nélkül saját szövegekkel dolgoznak. Az idén Hófehérke történetét húzták rá egy kórházi sztorira, s ha van kollektív-közösségi színjátszás, akkor Vezekényben ezt mesterfokon űzik. Egyedül a kollektív rendezés nem jött össze most sem, de talán ezt idővel majd kinövik. A társulatban lépett színpadra a fesztivál eddigi legfiatalabb színészduója, akik együttesen sem haladták meg a három évet, de ebben a csapatban még az is helyet kapott, akinek igazi szerepe sem akadt, sőt, volt, aki hangosítónak ugrott be, csakhogy a társasággal együtt létezhessen.
Emeljük ki a szerző, Bôžing Tibor nevét, aki nem túl nagy meglepetésre Vadász boncmester szerepében a saját maga által kitalált nyelvet is a legeredendőbben beszélte, s ne feledkezzünk el Zupko Tamás „főtörpéről” sem, aki civilben mellesleg a község polgármestere. S hogy ez mennyire fontos és motiváló lehet, arra másik jó példa a szintén gyakori résztvevő jókaiak egykori polgármestere, Farkas Imre, aki annak idején a legjobb alakítás díját is elnyerte.
A fesztivál legpatinásabb csapata az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Füleki Zsákszínház volt, amely a mára némileg idejétmúlt szerzőhöz, Ionesco-hoz ragaszkodott, annak klasszikus, Különóra című egyfelvonásosát véve alapul. Hangsúlyozom, csak alapul, Mázik István rendezése inkább az elmúlt évek pszichothrillereiben (Tortúra, A pulóvergyűjtő) talált kapaszkodót, egyedül a hosszú évek kihagyása óta most visszatért Rózenfeld Ilona ragadt le a ionescoi nyelvnél (meg is kapta érte a legjobb epizódalakítás díját), míg a Tanár szerepét alakító Gulyás Lászlónak ítélte a zsűri a legjobb férfialakítás díját.
Maffiózók kulcspozícióban
Szervezési hiba, hogy két, a mai viszonyokra reflektáló mű egymás mellé került a palettán, s amíg az ismeretlen nevű, S. Szabó István által jegyzett A keresztanya a tornai Vár-Lak előadásában a fesztivál egyik legjobb előadásával ajándékozta meg a fesztivál közönségét, addig az őket követő királyhelmeci Bodrogközi Színjátszók a kortárs magyar irodalom neves képviselője, Forgách András által papírra vetett Halni jó című előadásukkal egy nehezen követhető, sokszorosan túlírt, a nézőt mindvégig alulbecsülő teljesítményt nyújtottak. A zsűri a csoportot kizárólag a merész (vakmerő) szövegválasztásért tudta díjazni, míg a tornaiak, – akik nem engedtek a darab túlzásra bőven hajlamos csábításainak –, a fesztivál egyik nívódíját vihették haza, a címszereplő Krompasky Marianna a legjobb női alakítás díjában részesült. S a két örömlányt alakító Nižník Ivett és Szitás Henriett (vagyis Puszi és Nyuszi) csak azért nem kapott díjat, mert ugye legalább a díjkiosztáskor kell ügyelni az erkölcsösség látszatának a fenntartására.
Csak a pénzosztók nem értékeltek
Az idén is volt Lakoma fesztiválújság Kozsár Zsuzsa vezetésével, megnézhették a résztvevők a tavalyi év legjobb képeit (Gecse Attila, Kresnye András, Zborai Imre), voltak nagy találkozások, beszélgetések a zsűrivel (Regős János, Juhász Dósa János, Körömi Gábor) és egymás között, mindössze az anyagi támogatás fogy évről évre. Ahogy Zborai Imrétől megtudtuk, a fesztivál a „Kultminor”-tól az idén 18 ezer eurót kapott (tavaly 25 ezret), addig a Jókai Napok 45 ezret. Vagyis a két és félszeresét. Végignézve a két fesztivál programját, gyakorlatilag ugyanannyi előadást láthattunk mindkettőn. A szervezők ennek ellenére sem adják fel, s meghirdették a 2020-as évfolyamot is. Mert Egressy volt, van és lesz…
