Egy rimaszombati születésű írónő, Ilma Rakusa kapta az egyik legrangosabb német irodalmi elismerést, a Kleist-díjat, amit vasárnap vehetett át Berlinben, a Deutsches Theaterben.
A most 73 éves Ilma Rakusa Rimaszombatban született, de a szüleivel alig másfél évet élt itthon, amikor a politikai helyzet a szüleit arra kényszerítette, hogy országot és hazát váltsanak. Budapest, Ljubljana, Trieszt, majd Zürich következett, ahol a mai napig él.
Tanult és kutatott Párizsban és Leningrádban, ez utóbbi helyen szlavisztikát, mégpedig Dosztojevszkij hatására. Tízéves volt, amikor elolvasta a Bűn és bűnhődést, s beleszeretett az orosz irodalomba. Csehov több művét is az ő fordításában játsszák a német nyelvű színházak. De az oroszon kívül franciából, s természetesen magyarból (amelyet máig anyanyelvi szinten beszél) is fordít. Az ő fordításában olvashatják a német olvasók Nádas Péter több művét is.
Sok évtizedes kihagyás után 2014-ben látogatta meg szülővárosát, Rimaszombatot, majd egy évvel később Esterházy Péter társaságában ismét eljutott a szülővárosába. S bejárta annak minden zegzugát, így az egykori konzervgyárat is, ahol született. De járt a konzervgyár melletti Városkertben, ahol első sétáit tette, igaz, még babakocsiban, a Tátra Szálló báltermében, ahol édesanyja bálkirálynő volt, s a gimnáziumban is, ahol a mama érettségizett. De eljutott a temetőbe is, ahol nagyapját, a konzervgyár egykori igazgatóját, Sichert Károlyt eltemették.
Legutóbb 2016-ban járt szülővárosában, amikor ünnepi fogadás keretében a Városházán vehette át a Polgármester díját, s ha már itt volt, az olvasók is találkozhattak vele Batyiban és Füleken is. Rimaszombatban Juhász Katalin, míg Füleken e sorok írója beszélgetett vele. S ha már épp akkor járt szülővárosában a vele egykorú Koncz Zsuzsa is, nem maradhatott le az ő koncertjéről sem. Ilma Rakusa sem jött üres kézzel, egy Rimaszombatot ábrázoló, 1926-os A. Tóth Sándor festményt, s egy Munkácsy életrajzi kötetet hozott ajándékba.
Irodalmi munkásságát mi, magyar olvasók talán kevésbé ismerhetjük, pedig három kötete is megjelent magyarul. A Lassabban című esszékötetét a pécsi Jelenkor Kiadó adta ki Nádas Péter előszavával, míg a Rengeteg tenger (Mehr mehr) című életrajzi kötetét és a Love after love című verseskötetét a Magvető. Előbbi kettő megjelent már japánul is, sőt a Rengeteg tenger csehül is, s a kötet 2009-ben elnyerte Svájcban az Év könyve díját.
Az idén új kötettel is jelentkezett, Az én ábécém című, a bécsi Droschl Kiadónál megjelent kötete ábécésorrendben kiválasztott szavak segítségével idézi meg az életét, munkáját, munkatársait, világképét, vagyis csupa olyan dolgokról mesél, amelyek fontosak egy ember életében; barátságról, szerelemről, félelmeinkről, gyöngédségről, öregedésről.
A Kleist-díjat (ami 20 ezer euróval is jár) Ilma Rakusa november 24-én, vasárnap vehette át Berlinben, a Deutsches Theater színpadán.
Az alkotót a díj 2016-os tulajdonosa, Yoko Tawada japáni író méltatta, s mint elhangzott, Ilma Rakusa költői, írói, műfordítói, kritikusi munkájával igen sokat tett le nemcsak az irodalom asztalára, hanem a mai bonyolult világhelyzetben is segít kapaszkodókat találni.
