A Bécsi Napló szerkesztőinek, munkatársainak immár hagyományos év végi összejövetele ezúttal nemcsak az évfolyam megjelent számainak értékelését érintette. A Bécsben szerkesztett, de a Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban szétszórtan élő magyarsághoz eljutó, kéthavonként megjelenő folyóirat ugyanis negyven éve, pontosan 1980 márciusában jelent meg először.
Akkor Hanák Tibor főszerkesztő és néhány munkatársa olyan feladatra vállalkozott, amelyet nem lehet eléggé dicsőíteni. Azóta is, megszakítás nélkül, változatlan küldetéstudattal szól olvasóihoz.
Bár a sajtóorgánum Bécsben jelenik meg, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének gondozásában, de
a kezdetektől túlterjedt Ausztria határain és mind a mai napig egyként foglalkozik az osztrák régiókban élő magyarok, de a világban szétszórtan élő honfitársaink életével, körülményeivel, sikereivel és gondjaival.
Cikkei az aktuálpolitikai kérdéseket is mindannyiszor a magyarság szemszögéből tárgyalják, arra összpontosítanak, ami bennünket érint és foglalkoztat. A rendszerváltoztatás előtt ugyan más volt a hangvétele, hiszen más volt a politikai helyzet és légkör, de az 1990-es évektől ugyancsak képes volt úgy megszólítani az olvasókat, hogy azok továbbra is fontos szellemi tápláléknak tekintették és tekintik.
A magyarországi Farádon megtartott ülésen Deák Ernő főszerkesztő, aki évtizedek óta irányítja a szerkesztőség munkáját, arról biztosított, hogy
a jövőben is mindent megtesznek az olvasók objektív tájékoztatásáért, elsődlegesen pedig a lap fennmaradásáért.
Különösen döntő ez azért is, mert a világban egykor szép számban megjelenő magyar nyelvű nyomtatott sajtótermékek sorra megszűnnek.
Ennek oka nem annyira az olvasók tájékozódás, olvasás iránt csökkenő érdeklődése, hanem az, hogy kihalnak azok az egykori 56-os menekültek, akik önzetlenül vállalták a magyar nyelven megjelentetett lapok szerkesztését, terjesztését Amerikában, Ausztráliában, Nyugat-Európa országaiban. Lassan a Bécsi Napló marad egyedüliként, ezért megengedhetetlen, hogy megjelentetése veszélybe kerüljön.
Duray Miklós, a szerkesztőbizottság tagja átfogó értékelést adott a folyóiratról. Elmondta, hogy a Bécsi Napló sajátos helyet foglal el a magyar nyelvű nyomtatott sajtó világában.
Ugyanis egyetlen sajtótermék sem foglalkozik olyan színvonalasan és valósan a térséggel, a magyar közösséggel, mint éppen ez a lap. Nagy erénye, hogy nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak, sem ellenzékinek, sem liberálisnak, nem egy hatalmi ágazat, párt, kormány irányában elkötelezett.
Ez is különlegessé teszi és komoly szempont legyen a jövőre, hogy ezt a koncepcióját ne változtassa meg, a továbbiakban se veszítse el.
Megerősítette, hogy a lap nyomtatott formában való megjelenése elengedhetetlen, de mellette, a korunknak megfelelően nem elvetendő ötlet az elektronikus formában, az interneten való megjelenés sem.
A jövőre vonatkozóan fontos szempont, hogy a kéthavonként történő megjelenés megmaradjon, ennél ritkábban megjelenő folyóiratot ugyanis már képtelenség követni. Szintén lényeges a folyóirat számára szükséges anyagi feltételek biztosítása, és igyekezni kell minél több helyre, minél több olvasóhoz eljuttatni.
A lapot megjelentető Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége nevében Hollós József elnök, Tánczos Zoltán pénzügyi felelős és Albert László vezetőségi tag vázolta a Bécsi Napló jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket.
Az elnök megerősítette, hogy a kiadó a folyóirat megjelentetését továbbra is biztosítani akarja, bár az anyagi háttér megteremtése egyre nehézkesebb. Mindhárman kiemelték, hogy
az olvasóknak tudatosítaniuk kellene, hogy a lap megjelentetése, szerkesztése, nyomtatása, postázása anyagi áldozatokkal jár, ezért nem lehet természetes, hogy azt évek óta ingyen kapják.
Kérik tehát, hogy az előfizetési díjat mindenki juttassa el az impresszumban megadott számlaszámra.
A közelgő negyvenedik évforduló alkalmából több helyen, Ausztriában és Kárpát-medence-szerte találkozókat szerveznek az olvasókkal. A folyóirat munkatársainak ugyanis mindig fontos volt, hogy akikhez szólnak a lap hasábjain, személyesen mondhassák el véleményüket, fejthessék ki nézeteiket az egyes cikkekről, közleményekről, a lap irányultságáról.
Állandó feladatnak tekintik jó tollú fiatal emberek megnyerését a lap számára, bekapcsolni őket a szerkesztőségi munkába, akik az ifjabb olvasók igényének megfelelő anyagokkal is gazdagíthatnák a lap tartalmát.
A kiadó, a szerkesztők, a munkatársak pedig bízva bíznak benne, hogy a Bécsi Napló nemcsak a negyvenedik, hanem az ötvenedik és hatvanadik évfordulót is megéli és megünnepli. Ebben az esetben is érvényes, hogy amink van, amit az elődök felépítettek és ránk hagytak, arról kishitűségből, érdektelenségből, nemtörődömségből nem szabadna lemondani. Biztosan szegényebbek lennénk nélküle!
