Karaffa Gyula pajzán népies meséit tartalmazó Csunnyamesék című kötetét mutatták be az Ipolysági Városi Könyvtár épületében. A humoros népies mesék egy letűnt kor kissé bukolikus hangvételű történeteit foglalták össze. Mint a január 23-ai eseményen elhangzott, a magyar néprajz is foglalkozik a népi hagyomány ezen szegmensével.
A jelenleg Nagyorosziban élő költő, szerző, szerkesztő és bőrmíves Karaffa Gyula eddig négy kötetet jelentetett meg magánkiadásban. Két verseskötet mellett két prózai kiadvánnyal jelentkezett. A Csunnyamesék című könyvéből a Honton élő Csernik Pál Szende székely mesemondó olvasott fel fejezeteket a szép számban összegyűlt közönségnek.
Mint a különleges könyvbemutatón elhangzott:
a radikálisan népies stílusú történetek a népi kultúra több évezredes történetébe ágyazódnak, ugyanakkor az ilyen erotikus jellegű népmesék az irodalmi kánonon kívül esnek.
„A Csunnyamesékben a vidéki karnevál idilli képe jelenik meg, s az ízes tájszavak használata még élvezhetőbbé teszi az egyes történeteket” – emelte ki köszöntőjében Majoroš Moys Magdolna könyvtáros. Majd hozzátette: pajzán humorával egyszerre szórakoztat és beavat.
A szerző megjegyezte: a mesék kendőzetlenül nevezik meg az egyes dolgokat, ez adja a pajzán történetek lényegi elemét. Ugyanakkor e szövegkörnyezetben nem minősülnek trágár és durva kifejezéseknek, hiszen egykoron a felnőttek esti szórakozásának lényeges eleme volt a hasonló történetek elmesélése.
Mint Karaffa Gyula elmondta: egykori pikáns mesék, szólások és viccek késztették arra bő egy évtizeddel ezelőtt, hogy megírja saját meséit. A magánkiadásban megjelent kötetnek eddig csupán egyetlen könyvbemutatója volt, mint a szerző említi, bizonyára a tartalma miatt nem fogadták szívesen. Ezzel némileg szembefordul az a tény, miszerint alig pár hónap alatt felvásárolták az összes kiadványt, a kézműves vásárok, nyári fesztiválok igen népszerű portékája volt.
„Az emberi élethez hozzátartozó dolgokról szól a kötet”
– hangsúlyozta a szerző. Az irodalomban megvan a helye, a népdalaink egy bizonyos hányadában nyíltan, avagy burkoltan jelen van az erotika. Mindez nem profán és sértő módon, ellenben a humorral fűszerezve.
A könyvtár közönsége Csernik Pál Szende ízes székely tájszólásával gazdagított mesefelolvasásán érzékelte, hogy e humoros mesék nem sértik az erkölcsös szemléletet. Az adott szövegkörnyezet határozza meg az egyes kifejezések degradáló mivoltát. A könnyedebb népies stílusban elvesznek a csúnya szavak, melyek sokszor a történet csattanójaként jelennek meg csupán.
A Csunnyamesék első kiadás példányai elfogytak, a szerző gondolkodik az újraközlésen, de Csernik Pál Szende közreműködésével felmerült hangoskönyv változatban történő megjelentetésének lehetősége is.
