„Azért születünk le ide a földre, hogy szerelmesek legyünk. A többi küszködés, reszketés és meló” – vallja mintegy ars poeticájaként a csoltói Hugyár Norbert, aki annak idején a kassai konzervatóriumban végzett fúvós hangszerek szakon, de gyermekkora óta fest, s a nyáron első közös kiállítására készül Prágában.
Tavaly az unokatestvére felkérésére a Gömöri Romológiai Kutató- és Kulturális Központ logóját is megtervezte, de hangsúlyozza, nem politizál, s a megszokott, hagyományos roma motívumok sem állnak túl közel hozzá. Annál inkább a macskák és a lovak, már megvette Csoltón a telket, ahol majd hazatérte után lovakat akar tenyészteni.
Fúvós hangszerek és ecset
Hugyár Norbert büszkén vallja, hogy roma származású, de mint mondja, mindig a szülei voltak a példaképek, akik megállás nélkül dolgoztak, hogy megteremtsék a család boldogulását. Két testvére van, Attila bátyja hentesként dolgozik Németországban, míg Gábor szobafestő. Vérükben van a zene, a családban volt nagybőgős és brácsás is, így nem volt meglepő, hogy mind ő, mind Attila bátyja hangszert vett a kezébe.
Attila megnyerte a sajógömöri Czinka Panna Prímásversenyt is, de ma már csak elvétve jut ideje a muzsikálásra. Ő annak idején a kassai konzervatóriumban fúvós hangszereken tanult, s a dzsessz, a funky, a szving került közel a szívéhez. Emlékszik, 2003-ban egykori osztálytársaival közös zenekart alakítván Prágában negyedik helyen végeztek egy nemzetközi versenyen.
De még csak nyolcéves volt, amikor ecsetet vett a kezébe, ugyanis szerette volna kedvenc macskáját megörökíteni, de mivel akkoriban még nem volt mobiltelefon és fényképezőgépe sem, leült a rajzlap elé és megfestette. 13-14 évesen már aktot festett, s ahogy serdült, egyre fontosabbá vált a számára a női test megörökítése.
Rumos tea a hideg házban
Csoltón, az idén átadásra kerülő családi háza előtt találkozunk, s mivel másnap indul vissza a karácsonyi szabadság letelte után Prágába, így már leengedték a vizet a radiátorokból. A napsütés ellenére csípős hideg van odakint, a főútra néző szobában letakart bútorok és egy termosz forró rumos tea mellett beszélgetünk. Az emeleten lesz a műterme, ha hazatér, míg a szomszédos telken tartja majd a lovait. Macska és lovak nélkül ugyanis nem tudja elképzelni az életét.
De hogy mikor is lesz majd mindez? Talán egy-két év múlva. Addig rozsnyói barátnőjével együtt egy autóalkatrészeket gyártó és összeszerelő cégnél dolgoznak Prágában, immár tizenhárom éve, s mivel imádja az autókat (mellette a testépítés a mindene), nagyon jól érzi magát. Több luxusautó alkatrészeit gyártják és tesztelik, legyen az Volkswagen, Lamborghini, Porsche vagy Mercedes.
„Úgy dolgozom, hogy két nap délelőtt, két nap délután vagyok 12 órás műszakban, amit négy szabadnap követ, így van időm a festésre” – mondja Hugyár, aki sokszor hajnali fél háromkor is felkel, ha eszébe jut egy ideális ecsetvonás. Festészetet egyébként soha nem tanult, csak autodidakta módjára képezte magát, bár az utóbbi időben több neves prágai festővel is találkozott, s mint meséli, mindig meghallgatja őket, ugyanis mindig el lehet lesni valamit.
Az aktkészítés hátrányairól
Norbert bár sokat fest, egyelőre eszébe sem jutott ebből megélni. Képeit egy bérelt prágai garázsban tartja, amelyek egyre több helyet foglalnak el, hiszen mintegy 160 grafitceruzával készült képről és 70 festményről van szó. „Mivel rajta vagyok a közösségi oldalakon, érkeztek már megrendelések is, de ezeket is csak szimbolikus összegért adtam el” – mondja, de nem tartja kizártnak, hogy egyszer majd ebből éljen meg. „Szoktam mondani viccesen a barátaimnak, hogy én leszek a 21. század Picassója, bár tisztában vagyok vele, hogy ebben a tehetség játssza a legkisebb szerepet.”
Prágában azért könnyebb dolga van az aktokat illetően, hiszen a közeg jóval nyitottabb, nem úgy a szülőföldjén, ahol bizony nem könnyű levetkőztetni valakit. „Egyik fotós barátom panaszkodott, hogy még aktfotózásra sem nagyon talál megfelelő alanyokat, többnyire távolabbról érkeznek, s el sem tudja képzelni, hogy azokat kiállítsa itt.” „S mit szól a barátnőd az aktokhoz?” – kérdezem tőle, mire mosolyogva feleli, hogy nem túlságosan örül neki, de elviseli. „Csak a macskát nem tűrte meg a lakásban” – teszi hozzá.
Találkozás Lina Redforddal
Kiállítása ugyan még nem volt, s eddig nem is nagyon erőltette, de a közösségi oldalakon találkozhatunk Hugyár Norbert képeivel. Itt találkozott a képeivel egy fehérorosz származású festő, Lina Redford, aki a férjével együtt Prágában lakik, s itt tanul egy magán festőakadémián. Lina szintén női testeket fest, s egy különleges módszerrel dolgozik: lapáttal rak fel festékrétegeket raklapokra.
Lina a férjével együtt online galériákat is működtet, mégpedig Csehországon kívül Spanyolországban és Fehéroroszországban is. Karácsony előtt Lina vette fel vele a kapcsolatot, s kezdeményezett egy találkozót. Mivel Norbi angolul nem nagyon tud, egyik komáromi barátját, Veres Tamást vitte magával, aki tolmácsolt a találkozón. Lina a randevúra egy neki ajánlott festménnyel (Karácsony, a szerelem angyala), s egy közös kiállítás ajánlatával érkezett. Norbit nagyon feldobta a közös tárlat ötlete, s mint mondja, már konkrét elképzelései is vannak. Minden festményhez tartozna egy irodalmi idézet, s egy zeneszám, amelyet fülhallgatón keresztül élvezhetnének a kiállítás látogatói.
Normen Brando színre lép
Ki is az a Normen Brando? Igen, ő az, Hugyár Norbert, aki ezt a furcsa művésznevet választotta magának. Ha már Norbert, akkor legyen Norman, s mivel a kedvenc színésze Marlon Brando, így az ő vezetéknevét vette fel művésznévként. „Látta a Dajkamesék hölgyeknek című filmjét? Még nem? Akkor okvetlenül nézze meg, érdemes” – ajánlja kedvenc színészét, aki 1973-as Oscar-díját az őshonos indiánokkal szembeni hozzáállás miatt az egyik veszélyeztetett indián törzs egyik tagjával vetette át.
„A művészetemnek elsődleges témája és inspirációja a szerelem, a nő és férfi közötti kapcsolatok és maga a női test. A vásznaim mind ennek hátteréül szolgálnak, és a képeim célja az, hogy kifejezzék, mennyire különbözünk egymástól, mégis mennyire hasonlóak vagyunk mindannyian”
– vallja a képeiről Hugyár Norbert, vagyis Norman Brando, aki mielőtt végleg hazatér Csoltóra, szeretne eljutni álmai helyszínére, Amerikába is. „Az sem baj, ha mosogatni fogok egy csehóban, de szeretném az ottani világ hangulatát magamba szívni” – mondja.
Megalkotta a Gömöri Romológiai Kutató- és Kulturális Központ logóját is
Tavaly Hugyár Zoltán, aki az 58. helyen indul a Magyar Összefogás listáján, létrehozta a Gömöri Kutató- és Kulturális Központot, s őt kérte fel a központ logójának a megalkotására.
Ehhez az 1971-ben, a roma kongresszuson elfogadott cigány zászlót is alapul vették. A színek tekintetében a kék az eget, a végtelenséget, a szabadságot, Istent jelenti; a zöld a természetet, a reményt tükrözi. A vörös és a kerék alakzat az őshazát szimbolizálja, az utazást, a vándorlást, ami a cigány életmódra jellemző. De a vért is jelenti, a testet, életet és a vérontást, a halált.
De merítettek Gömör-Kishont vármegye címeréből is, mégpedig a sast, melyet kiegészítettek egy zöld színű babérkoszorúval. „Nem foglalkozom politikával, ahogy a hagyományos roma naiv festészet sem érintett meg, ezt is Zoli kedvéért vállaltam el” – magyarázza, de kérdésemre, hogy mennyire lehet példa egy tehetséges és eredményes roma a többi roma számára, tapintatból inkább nem válaszol.
