Mindenkinek van családi története. Ha leírja, beküldi, mások számára is tanulságként, példaként szolgálhat. A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete az Életmese írói pályázatot immár 12. éve hirdeti meg a Kárpát-medencében minden korcsoport számára. A zsűri által legjobbnak vélt írásokat kötetben is megjelentetik. Radnainé Filep Ildikó egyesületi elnökkel beszélgettünk.
Érkeztek már be pályázatok?
Igen, már legalább száz körül, de még többre számítunk, hiszen mindig mindenki az utolsó pillanatra hagyja. Most lehetne még bekapcsolódni. Hátha ez a bezártság is kedvet ad ahhoz, hogy belefogjanak az írásba.
Milyen pályaműveket várnak?
Az igaz történeteteket várjuk a családoktól. A szülők, nagyszülők, dédszülők igaz elbeszéléseit. De akár a kicsi korból származó emlékeiket is feldolgozhatják a felnőttek, hiszen minden korosztály bekapcsolódhat. Lehet ez vidám vagy szomorú esemény.
Életmese pályázat – egy korábbi díjazott (Fotó: Felvidék.ma archív)
Minek örülnek a leginkább?
Általában nagyon jó, ha a családi összetartozásról, a szeretet erejéről szólnak ezek a szép történetek. Természetesen minden leírás nem szólhat erről, van nagyon sok háborús, nagyon nehéz helyzet megéléséről szóló elbeszélés, például a kitelepítéssel kapcsolatban. Ugyanakkor ezeknek is lehet pozitív kicsengésük. De szívesen olvasunk a népszokások átadásáról, a hagyományőrzésről.
Mi javasol, hogyan fogjanak neki a pályamunkáknak?
A legfontosabb része a beszélgetés. Sokat kommunikáljanak, mert közben olyanra bukkanhatnak, amiről eddig nem tudtak a családban. De az is lehet, hogy egy-egy étkezésnél sok szállóigére fény derül, s ennek is utána lehet járni. Az is lehet, hogy egy régi fényképet vesznek a kezükbe, s arról kérdezgetnek. Felidéződhet egy történet egy régi kiskanálról, csészéről vagy egy abrosz, vagy csipke, bármilyen tárgy is felidézhet ilyen történeteket.
Életmese pályázat – egykori díjazottak (Fotó: Felvidék.ma archív)
Műfajilag mit javasolnak?
Előfordult már, hogy interjú formájában írták le a történeteket. Most a karantén idején, ha telefonon beszélgetnek a nagyszülőkkel vagy a dédszülőkkel, azt is fel lehet dolgozni. De irodalmi szempontból nincs kikötve, hogy esszé, interjú, riport, novella legyen-e az alkotás.
Április 10-e a beérkezési határidő. Az írásokat elektronikusan várják az eletmese2020@gmail.com e-mail címre. Aztán mi történik?
A jelen helyzetben ez nagyon érdekes lesz, mivel a zsűri eddig mindig összeült, s úgy értékelt, döntött arról, hogy mely történet jut a kötetbe, s melyik kap díjat is. Most nagy valószínűséggel valamilyen online felületen tanácskozunk majd.
Életmesék könyvben (Fotó: Felvidék.ma archív)
Eddig minden évben könyvet is megjelentettek az írásokból. Ezekből kik kapnak?
Mindenki megkapja, aki beküld egy-egy történetet, s fel is lesz benne tüntetve az alkotó neve és a település, ahonnan beküldte az írást. Azért is, hogy lássa, ha az övé nem került be, akkor legközelebb milyen minőségű írásokat várunk. Innen meríthet ötleteket, a kiadványok egyébként megtalálhatók a honlapunkon.
Az eredményhirdetésről és a díjkiosztásról talán még korai szólni. De mégis, mit terveznek?
A nyár elején a magyar parlament épületében szoktuk tartani az ünnepélyes díjátadást. Most még nem tudjuk, hogy ez mikor lesz, de megvalósítjuk, amint lehetséges lesz. Az biztos, hogy május 15-én a honlapon kihirdetjük az eredményt, s ott olvasható lesz, kinek a munkái kerülnek a kötetbe és kik kapnak díjat.
Életmesék pályázat díjátadása Budapesten (Fotó: Felvidék.ma archív)
Igazgatóhelyettesként is tevékenykedik az egyik általános iskolában. Hogyan küzdenek meg a távoktatással?
Úgy tűnik, hogy most még a gyerekek és a szülők is bírják a terhelést. De a harmadik héten már zúdulnak a leckék a gyerekekre. A szülőknek megkönnyítettük, hogy mindent egy felületen kapnak, hogy átláthassák a feladatokat. Szerintem a pedagógusok kreatívak, sok online tartalom elérhető. Most az a felelősségük, hogy a legoptimálisabban az adott céljaiknak megfelelő tartalmakat válasszák ki. Bízom a kreativitásunkban, a szülők és a gyerekek hozzáállásában, hogy ezt a helyzetet is megoldjuk, s úgy élik meg, hogy ez egy pozitív próbatétel, hogy együtt énekelhetnek, alkothatnak otthon.
Bízzunk benne, hogy közben az életmesék is megszületnek…
Igen, mindent meg lehet csinálni, a közös akarat és az együttműködés nagyon fontos. Mindenkit arra biztatok, hogy használja ki ezt a maradj otthon helyzetet, beszélgessenek sokat és írják le, amit hallanak.
