Az elmúlt két hétben az óriási egészségügyi fenyegetettség következtében alapvetően két téma foglalkoztatja a közvéleményt: a várható gazdasági visszaesés, valamint a távoktatás.
Ez utóbbi szinte mindenkit érint: vagy azért mert fenntartó, vagy tanár, vagy azért mert szülő, vagy épp diák, tanuló, nagyszülő… vagy egyszerre több szerepet is betölt. A helyzet, mely a maga valójában félelemkeltő, rávilágított néhány alapvető oktatásügyi kérdésre is.
Sokak mutattak rá a közösségi médiában is arra, hogy nem voltunk felkészülve egyik pillanatról a másikra egy ilyen változásra.
Noha az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett a mindenkori minisztérium az IKT kompetenciák fejlesztésére tanárnál, diáknál egyaránt, kiderült, még mindig nem vagyunk a helyzet magaslatán, ha az otthoni online tanulásról van szó.
Hiányoznak a megfelelő technikai eszközök
Kezdjük azzal, hogy nem minden diák rendelkezik megfelelő eszközökkel, és itt nemcsak a társadalom perifériáján élő csoportokra gondolok, nem is a mélyszegénységre. Egyszerűen a kisebb jövedelemmel rendelkező családoknál is gondot jelent. Ez, ha az iskola akarja, tudja, részlegesen megoldható.
Ám már az internetes lefedettség is akadozik sok helyütt, nemhogy ingyen wifi (iskolákról), de vidéken előfordul, hogy semmilyen adatkapcsolat nincs, vagy nagyon lassú, akadozik és alkalmatlan oktatási célokra. Nem egy településen időnként a telefonos lefedettség is problémás. A társadalom informatizáltsága hiányos.
Sokszor hangsúlyoztuk a tényleges oktatási reform szükségességét
Nos, ahogy a miniszter úr is fogalmazott, a helyzet rákényszerít. Például arra, hogy az iskolai programokban a kötelező informatikaórák számát növelni kellene. Ráadásul, a középiskolákban például algoritmusokat írnak, számítógéprendszerekről tanulnak, de a felhasználói kompetenciák (tehát a már kész online felületek kezelésének gyors és biztos elsajátítása) szerintem hiányosak a nagy átlag számára.
Bölcsész szemmel is furcsának tűnik, ha a „digitális nemzedék” számára egy-egy (számukra) új platformon való eligazodás gondot okoz.
Az öröm az ürömben, hogy a pedagógusok széles társadalma fogott össze, beleértve szakmai szervezetünket, az SZMPSZ-t is. A közösségi médiában számtalan lehetőséggel, tanáccsal látják el egymást, és jól kihasználhatók a magyarországi digitális segédanyagok is.
Csak az a probléma, hogy a magyarországi tanrend eltér a miénktől, nem lehet mindent egy az egyben alkalmazni, s hazai segédanyagok (okostankönyvek, interaktív tananyagok, tesztek) magyarul alig vannak. Illetve nagyon kevés van belőlük. Ez is egy nagyon fontos feladat, kihívás a gyógyulás utáni időszakra.
Örülünk, hogy van magyar oktatási államtitkár
Szorítunk neki. Bízom benne, hogy jut ideje – valamikor – arra is, hogy azok az oktatási felületek, melyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a minisztériummal – például asc EduPage (innen is küldjük a kötelező adatokat a minisztériumi statisztikába) magyar verzióban is tökéletesen elérhető legyen.
Hogy ne kényszerüljenek a magyar iskolák pedagógusai a térdükön fordítani a felület egyes részeit (melyre egyébként lehetőség van, s mint kiderült, van olyan felvidéki magyar iskola, amely ezzel 7 éve foglalkozik szépen, csöndben. Csak úgy, elvből.).
Van annyi magyar iskola, és fizetünk ezért a szolgáltatásért annyit, hogy ez a magyar iskoláknak véleményem szerint kijárna.
A legfontosabb azonban, hogy legyen alkalom ezeknek a gondoknak a javítására, megoldására. Vészelje át minden iskola, szülő, gyermek, idős és fiatal ezt az időszakot egészségben!
Vigyázzunk mindannyian egymásra!
Kiss Beáta gimnáziumigazgató, az MKP korábbi oktatásügyi alelnöke
