Fotó: Borka Zoltán

Kezdjük a megemlékezésünket Vörösmarty Mihály Szózatából kiragadott sorával. A Felvidékről kitelepítettek emléknapja, minden év április 12-e. Sajnos a kitelepítések hozományaként hazájának, szülőföldjének már nem, de magyarságának továbbra is rendületlenül híve lehetett minden kitelepített magyar, akiknek a kitelepítés, elhurcoltatás jutott a szülőföldjéről.

Tisztelt magyar, és nem magyar honfitársaink! Egy ország, egy államalkotó nemzet sokszínűsége attól lesz egységes egész, ha a többségi nemzet mint a társadalom egészére tekint az ott őshonos kisebbségekre is! Mindez nem oly könnyű egy olyan környezetben, ahol az Eduard Beneš-féle dekrétumok 143 elnöki rendelete, melyben 13 jogszabály a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette, a mai napig érvényes!

1947-ben ezen a napon vette kezdetét a felvidéki kitelepítés. A lakosságcsere-egyezményt 1946. május 14-én fogadta el a parlament Budapesten. A kitelepítetteket szállító első vonat 1947. április 12-én indult el a Felvidékről. Több mint 76 ezer embernek kellett ez idő alatt elhagynia az otthonát!

Az emléknap tisztelgés a Magyarországra telepített magyarok előtt, akik megfosztva javaiktól, szülőföldjükről elűzve, kemény akarattal teremtettek új otthont maguknak.

Eme sorok írásakor természetesen nem feledkezünk meg a többi bajba jutott, és meghurcolt honfitársunkról sem, legyen most bárhol a világban. Említve többek között az erdélyi magyarságot, vagy nem utolsósorban megemlítve az európai zsidóság nagy részét.

A zsidóság nem felejtheti el a holokausztot, generációkon keresztül átörökítve emlékeznek a kollektív tragédiára. Mi sem feledhetjük el! Az Új Egység Mozgalom fontosnak tartja, hogy a mai felvidéki magyar generáció is megismerje közösségünk kálváriáját. Az ellopott, elkobzott vagyon visszaadásából, a tönkretett emberi életek után járó kártérítési összegekből, ami mai árfolyamon több milliárd eurót jelent, ma egy nagyon gazdag régióban, boldog közösségként élnénk. Fontos, hogy ezzel mindenki tisztában legyen! Nem felejthetünk!

Adjuk meg a tiszteletet és emlékezzünk neves és a névtelenség homályába merülő mindennapi hőseinkre, akik ártatlanul, de általunk soha el nem feledve eme borzalmakat átélték.

Bizakodjunk abban, hogy ilyen és hasonló rémtettek soha többé nem ismétlődnek meg!