Lucskay Erzsébet (Fotó: reformata.sk)

A szlovák belügyminisztérium több városban is az állam tulajdonában lévő épületet átalakított hivatalos karanténközponttá, ahol a külföldről hazatérteket helyezik el tizennégy napos kötelező ottlétre. Ilyen gyűjtőhely jött létre Nagymegyeren is, az erdőparkban lévő egykori pionírtábor épületében, amely a pénzügyminisztérium nyaralójaként, illetve továbbképzési központjaként működik. Ide kapott kihelyezést a Belügyminisztérium Ökumenikus Lelkigondozói Szolgálatának három lelkészmunkatársa, köztük Lucskay Erzsébet református lelkipásztor is.

Korábban Losoncon teljesített lelkigondozói szolgálatot a hivatásos rendőrök között. Mikor érkezett az értesítés, hogy a koronavírus-járvány miatt létrehozott nagymegyeri karanténközpontba helyezik át?

Losoncon van a szolgálati helyem, de Tornagörgőtől egész Nagykürtösig ér el a szolgálati területem. Református és protestáns rendőrök számára is biztosítjuk a lelkiszolgálatot. Részt veszünk a Kerületi Válságstábok munkájában, a rendőrségi pszichológusokkal együtt igyekszünk elsősegélyt és lelkigondozást is nyújtani a sok embert érintő baleseteknél, vagy a nagy katasztrófáknál. Ökumenikus Lelkigondozói Szolgálatunk igazgatója részt vett a belügyminisztérium válságstábjának a tanácskozásán. Ott merült fel az a kérés, hogy a mi szolgálatunk is vegye ki a részét a külföldről hazatértekről való gondoskodásból. Segédszolgálatunk hét lelkipásztorból áll, ebből három lelkipásztort helyeztek át a karanténközpontokba. Engem, mivel nagymegyeri származású vagyok, az igazgatónk felkért, hogy egy evangélikus lelkésszel együtt segítsünk itt, a városban. A pénzügyminisztérium alkalmazottai mellett, mi belügyminisztériumiak is ott vagyunk, mert a karanténközpontok felügyelete elsősorban ez utóbbinak a feladata.

Hogyan fogadta ezt az új szolgálati területet, ahol még ha megfelelő biztonsági intézkedések közepette is, de szorosabb kapcsolatba kell kerülni a feltételezett vagy akár a koronavírus hordozójával?

Örömmel, mert rendőrlelkészként, csakúgy mint gyülekezeti lelkészként nagyon ritkán érkezik visszajelzés, hogy jól szolgálunk-e. Itt az ember elvégzi a rá bízott feladatot, és többé-kevésbé tudja, hogyan teljesített. Félelmeim is voltak, sőt vannak is ezzel a szolgálattal, hiszen feltételezett vagy akár vírushordozókkal kerülünk kapcsolatba. Mi nők, édesanyák jobban féltjük az életet, s ha lehet, inkább kerüljük a veszélyt. Kisebb-nagyobb félelem ott van minden munkatárs szívében, kimondatlanul is.

Mi a konkrét feladata?

Naponta háromszor védőruhában osztjuk az ételt, a vizet, kivisszük a szemetet. A karanténközpont megpróbál különféle igényeknek is megfelelni. A normál ételek mellett ezért diétás és speciális diétásakat is kérhetnek az ott tartózkodók. A feladatunkat az teszi nehézzé, hogy minél kevesebb időt szeretnénk eltölteni a fertőzésveszélyes folyosón, miközben különböző csomagokat kell elhelyeznünk a szobák ajtaja előtt. Egy nagymegyeri étterem főz a külföldről hazatelepítetteknek és az őket kiszolgáló személyzetnek, vagyis nekünk is, a minőséggel nagyon meg vagyok elégedve. Fizikailag is nehéz ez a munka, mert vizet és ételt kell kihordanunk, illetve stresszes is, mert minél hamarabb szeretnénk végezni a feladatunkkal.

Naponta hányszor találkozik az ott lévőkkel?

Naponta háromszor, illetve, ha orvosságra van szükségük, akkor többször is. Mi szerezzük be a kért gyógyszereket. Nálunk is, akár másutt, először megpróbáltunk az ott elhelyezettek egyéb kéréseinek is eleget tenni, de annyi különféle és felelőtlen kívánság érkezett a részükről, hogy azok teljesítése egy idő után megszűnt.

Milyen előírásokat kell betartani azoknak, akik kapcsolatba kerülnek az épületben elhelyezett személyekkel?

Az egészségügyi előírások szigorúak, bár igazából még az sem ismert, mennyire, milyen intenzitással terjed a vírus. Ezért mindenki arra törekszik, hogy minél kevesebb legyen a kapcsolat a központban lévőkkel.

Lelkileg hogyan viseli ezt a feladatot? Bár itt bizonyára könnyebb szolgálni, mint a haldokló betegek között.

Lelkileg egész jól viselem, bár van bennem félsz, de a kálvini lelkület, teológia sokat segít. Hogy haldoklóknál fogunk-e szolgálni, azt nem tudom. Személyes véleményem az, hogy nem. Láttam az olaszországi képsorokat: rengeteg beteg, haldoklók, túlterhelt orvosok. Olyan válsághelyzetben szerintem az orvosoknak inkább a terhére, mint hasznára lennénk, de nem lelki értelemben gondolom, hanem a kialakult helyzet miatt. Most fontos a megelőzésben sietni. Falun az a mondás járja, ha a pap jön, akkor már késő. Hiszem, hogy közösen legyőzzük a vírust még a kezdeti szakaszában.

Vannak-e félelmei egy-egy nap kezdetén?

Nem tagadom, vannak.

Hogyan kezdi egy-egy napját? Imádsággal, Bibliaolvasással?

Én mindig a nap vége felé közeledve szoktam Igét olvasni, imádkozni, itt is ezt gyakorlom. Mindenhová, ha lehetséges, magammal viszem kávéfőzőmet, és egy valódi cream-coffee-val kezdem a napot.

A kötelező karanténban lévőket kell-e lelkileg is segíteni? Élnek-e ezzel a lehetőséggel vagy nem is tudják, hogy lelkipásztorok ugyancsak vannak a személyzet között?

Nem tudják hogy lelkipásztorok vagyunk. A karantén úgy működik itt, mint a bibliai időkben a leprások telepein. Messziről kiabálva jelzik, hogy kik ők. Mi is kiabálva vagy telefonon kommunikálunk velük. Ez itt nem lelkisegély, hanem vírus, járvány elleni segély.

Meddig lesz Nagymegyeren? Amíg működik ott a karanténközpont, vagy egy idő után máshová helyezik szolgálatra?

Nem tudom. Még két-három hétig biztosan, aztán attól függ, mit hoz a járvány és meddig tart. Ahová Isten állít, ott kell teljes szívvel, becsületesen, nem mellet verve szolgálni.

(Iski Ibolya, Reformata.sk)