Ahogy Balassi nevezi, az áldott szép pünkösd a tavasz egyik legnagyobb ünnepe, melynek jelentősége nemcsak a néphagyományokban, hanem a vallási életben is igen fontos. Vallási vonatkozásai tekintetében talán kevesen tudják, hogy nevét a pentekosztész, vagyis az ötvenedik szóból kapta, ugyanis a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük.
A húsvét utáni negyvenedik nap áldozócsütörtök, mely Jézus mennybemenetelének ünnepe, az ötvenedik pedig pünkösd, mely napon a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik ennek következtében különféle nyelveken kezdtek beszélni, az összesereglett, csodálkozó tömegből pedig ki-ki a saját nyelvén hallotta a prédikációt. Ennek hatására sokan megkeresztelkedtek, ekkor jöttek létre az első keresztény közösségek, miáltal pünkösd az egyház születésének ünnepe is.
Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a legjelentősebb és legismertebb pünkösdi hagyományok közé tartozik a máig is élő búcsújáróhely, Csíksomlyó, mely az utóbbi években nemcsak keresztény, de összmagyar zarándokhellyé is vált.
A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, ám a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királyné választása, vagy a zöldágazás) – ahogy egyéb ünnepek esetében is – a pogány időkre nyúlnak vissza.
Sok más keresztény ünnephez hasonlóan ugyanis itt is a korábbi pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze közös ünneppé. A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, s az örömteli eseményhez számos népszokás fűződik.
Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk, a pünkösdi királyi címet az ez alkalomból rendezett ügyességi versenyek nyertese érdemelte ki. A királyt, amint arról Jókai is írt Egy magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ehhez helyenként egyéb erőpróbák is társultak.
Egy XIX. századi leírás szerint a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”.
Ám mivel ez a kiváltságos helyzet csak egy évig tart, a mulandóságára, értéktelenségére utalva alakult ki a rövid, mint a pünkösdi királyság szólásunk.
A pünkösdi hagyományokból a lányok sem maradtak ki, a pünkösdölés szereplői általában ők voltak, bár néha a legényekkel együtt jártak pünkösdvasárnap a faluban házról házra, miközben énekeltek, táncoltak. A végén a háziak megkérdezték: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Ezt követően megcsiklandozták a pünkösdi királylány állát. Ha mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, jó termésre számíthattak a háznál. Ekkor almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a pünkösdölőknek.
A pünkösdhöz, tavasz lévén, szorosan kapcsolódnak a virágok és a zöld ágak. Egyes helyeken már kora hajnalban zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) tűztek az ablakokba, vagy a ház kerítéslécei közé, az istállóra, nehogy belecsapjon a házba a villám, illetve hogy a gonosz, ártó szellemeket távol tartsák.
Udvarlással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak az ünnephez. Volt, ahol a legényeknek be kellett csempészniük a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdi rózsát. A lányoknak koszorút kellett fonniuk, azt adni a legényeknek. Ilyenkor szokás volt a mátkázás is. A legény a neki tetsző lánynak egy tálat küldött kaláccsal és borral. Ha a lány hasonlóan érzett iránta, hasonló tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség nyílt a széptevésre, hiszen pünkösdi bálokat tartottak.
Egyes területeken csak ilyenkor állították a májusfát. Ott pedig, ahol erre május elsején került sor, általában ilyentájt bontották le. Más helyeken házakra, kerítésekre tűztek ki zöld gallyakat, ágakat. Ezzel bizonyos településeken a lányos házakat jelezték.
Néhány helyen szokásban volt a törökbasázás, ennek lényege, hogy egy 10-12 éves gyermeket beöltöztettek selyembugyogóba, s turbánt kötöttek a fejére. A ruháját kitömték szalmával, hogy ne fájjanak a rá mért ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezették végig a falun. A basa ugrándozott, a fiúk pedig énekelve zöld gallyakkal csépelték.
A Dunántúl egyes részein szokásban volt a rabjárás (a pünkösdölő lányok lábuknál összeláncolt fiúkat vezettek, így kértek adományokat „a szegény katonaraboknak”).
Másutt a legények felpántlikázott lovakon, virágcsokrokkal a kalapjukban, házról házra jártak egy fiúcskával, aki kosárba gyűjtötte az adományokat. A tojással, szalonnával, sonkával megrakott kosarat a kocsmában az asztalokra borították és estére a falu népe táncmulatságon fogyasztotta el. Kalotaszegen háromnapos táncot rendeztek. A Csallóközben vámkereket állítottak, a bírságokból, vámból szerzett pénzt közösen mulatták el.
Termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, bár a különböző tájegységeken meglehetősen ellentétes jelentéssel: Gyimesben például a pünkösdi eső jó termést jelent, míg Baranyában viszont nem kívánatos, inkább a szép idő, ami bő bortermést ígért.
A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erőt tulajdonítottak: a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban mosakodtak meg, hogy szép legyen a bőrük.
A kétnapos ünnepen tilalmak is életbe léptek: tilos volt állatokat befogni és kenyeret dagasztani. Néhány gazdasági szokás is kapcsolódott a pünkösdhöz, ilyenkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok a pünkösdi garast. A pásztorok, gulyások, csikósok, juhászok és kondások megajándékozása is sok helyen szokásban volt. Élelmet és pénzadományt kaptak minden háztól, ahonnan állatot őriztek. Túrkevén a csordás fonott kalácsot és italt, Hajdúböszörményben mindenki, aki állatok őrzésével foglalkozott, kalácsot és bort kapott.
Különböző rítusok és hiedelmek is kapcsolódnak ehhez a naphoz. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek, másutt kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, ettől jó termést, gazdag aratást reméltek. Úgy tartották, aki pünkösd hajnalán jön a világra, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás a néphit szerint egész évre elűzte a betegséget, keléseket.
Mint már említettük, pünkösdhöz kapcsolódik a híres csíksomlyói búcsú, a székelyek nagy ünnepe. Ilyenkor messze földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni (mint tudjuk, a járvány miatt idén nem fogadhatják a tömeges zarándoklatot).
Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűzanyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária-szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakorta felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.
